Elfojtott érzés

33. Rész

Másnap reggel én voltam az első a lányok között, aki felkelt a leghamarabb
Mivel tegnap hajnalban hangoskodtak, így teljesen nem tudtam magamat kipihenni
Úgy néztem ki, mint egy zombi. A helyes fürdőbe betérve rendbe szedtem magamat, majd lementem valami reggelit csinálni magamnak. Bevallom nem mertem benyúlni a hűtőbe, mert egyáltalán nem tudtam, hogy mit szabad, mit nem. Viszont mivel szomjas voltam, ezért próbáltam elérni a polcról az egyiket, mire valaki hátulról levett egyet.

-Köszönöm-fordultam felé. Andor volt az... Miért van ilyen "korán" fent?

-Semmiség-túrt a hajába-Mit szeretnél enni?-nyúlt be lazán a hűtőbe.

-Nem hiszem, hogy ezt kellene...

-Mert?-nézett rám-Mert Boka beszól nekem azzal a komor tekintettel?-nevetett fel.

-Pofátlanság-vontam vállat.

-Tudod mi lenne a pofátlanság? Ha most lesmárolnálak-kacsintott, majd közeledni kezdett. Lefagyva néztem rá, majd hátráltam, de ő úgy közeledett-Csak egyetlen csókocskárs-lépkedett gyorsabban, mire futni kezdtem a lépcső felé, ahol felléptem 5 lépcsőfokot és nem láttam, hogy ott volt valaki, így belefejelve az alhasába, majdnem lecsúsztam, de megtartott-Elkaplak!-futott be a lépcsőhöz, mikor meglátott minket-Boka...-Húzta el a magánhangzót, mire felnéztem a fiúra. Valóban ő volt az.

-Megkérdezhetem, hogy mégi mi a fenét csináltok?-suttogta, de mégis ijesztően hangosnak tűnt.

-Szonja szeretett volna egy csókot tőlem, de kéreti magát-vont vállat Andor.

-Mi van?-néztem rá idegesen-Tudod kinek kellene a te csókod! Senkinek! Undorító vagy!

-Persze persze, azért hagytad, hogy felnyúljak mögötted a polcra. Nem tudom, hogy feltűnt-e, de össze is értünk közben-kuncogott-Majd szeretnék ebből folytatást-kacsintott. A pulzusom a magasban lehetett, már keszültem volna megrúgni, de Boka felkapott az egyik vállára és ellökve Andort leültetett a pultra, majd két kezét mellém lerakta elém állva, beszorítva engem.

-Kérlek magyarázd el-nézett rám kómás fejjel. Annyira aranyos volt. Hajai külön életet éltek, szemei még nagyok voltak és a trikója egy kicsit el volt csúszva. -Szonja-nézett rám mire feleszméltem.

-Lejöttem reggelit csinálni, de nem akartam szó nélkül belenyúlni a hűtőbe, így próbáltam levenni egy poharat, hogy igyak, de nem értem fel, Andor beállt mögém, mikor megfordultam, láttam, hogy ő volt, majd kinyitotta a hűtőt, de mondtam neki, hogy ez pofátlanság lenne, majd elkezdte, hogy a csók lenne pofátlanság és kergetni kezdett, én pedig nem figyeltem, hogy ki van ezen a nagy lépcsőn, mikor...-mondtam kb. levegő nélkül, de közbeszólt.

-Szonja, vegyél levegőt, a másik, onnan már tudom. Felkelthettél volna, nem harapok.

-Nem akartalak zavarni...

-Nem tudtam aludni-suttogta, majd a hűtőhöz ment.

-Miért?-néztem rá. Lehet, hogy a tegnapi miatt? De lehetetlen, ő sem szerelmes senkibe.

-Hangoskodtak-vont vállat. Ohh... mondjuk... igaz.

-Hát, igen...

-Mit kérsz-pakolt elő néhány dolgot mellém.

-Amit te szeretnél.

-És ha én nem eszem?

-Akkor meg leszel ütve.

-Azt megnézném-pillantott rám. Az arcom egy picit piros lett, így lefelé néztem, hogy a hajam eltakarja azt-Na de tényleg. Mit ennél?

-Téged-nevettem fel halkan, majd felnéztem rá és rájöttem, hogy ezt nem magamban mondtam. Lángvörös fejjel a homlokomra csaptam. Basszus ez írtó gáz...

-Aranyos vagy, de engem nem tudsz megenni-mosolyodott el-Viszont, Andor biztos örülne, ha őt ennéd-kezdett el rántottát csinálni.

-Most ez hogy jött ide?

-Csak úgy.

-De János, magyarázd el.

-Nem.

-Most mi bajod van?

-Semmi-mondott egyszavas válaszokat. Most szórakozik velem?

-Ne csináld már!

-Mit?

-Feladom-álltam fel, majd el akartam sétálni, de visszarántott.

-Maradsz-ültetett vissza. Összefont karral bámultam rá, de csak csinálta a reggelit. Vajon most miért ilyen? Lehet féltékeny? De nem is tettem semmit Andorral... Bár ha nem szerelmes, akkor lehetetlen, hogy az legyen...