Másnap reggel én voltam az első a lányok között, aki felkelt a leghamarabb
Mivel tegnap hajnalban hangoskodtak, így teljesen nem tudtam magamat kipihenni
Úgy néztem ki, mint egy zombi. A helyes fürdőbe betérve rendbe szedtem magamat, majd lementem valami reggelit csinálni magamnak. Bevallom nem mertem benyúlni a hűtőbe, mert egyáltalán nem tudtam, hogy mit szabad, mit nem. Viszont mivel szomjas voltam, ezért próbáltam elérni a polcról az egyiket, mire valaki hátulról levett egyet.-Köszönöm-fordultam felé. Andor volt az... Miért van ilyen "korán" fent?
-Semmiség-túrt a hajába-Mit szeretnél enni?-nyúlt be lazán a hűtőbe.
-Nem hiszem, hogy ezt kellene...
-Mert?-nézett rám-Mert Boka beszól nekem azzal a komor tekintettel?-nevetett fel.
-Pofátlanság-vontam vállat.
-Tudod mi lenne a pofátlanság? Ha most lesmárolnálak-kacsintott, majd közeledni kezdett. Lefagyva néztem rá, majd hátráltam, de ő úgy közeledett-Csak egyetlen csókocskárs-lépkedett gyorsabban, mire futni kezdtem a lépcső felé, ahol felléptem 5 lépcsőfokot és nem láttam, hogy ott volt valaki, így belefejelve az alhasába, majdnem lecsúsztam, de megtartott-Elkaplak!-futott be a lépcsőhöz, mikor meglátott minket-Boka...-Húzta el a magánhangzót, mire felnéztem a fiúra. Valóban ő volt az.
-Megkérdezhetem, hogy mégi mi a fenét csináltok?-suttogta, de mégis ijesztően hangosnak tűnt.
-Szonja szeretett volna egy csókot tőlem, de kéreti magát-vont vállat Andor.
-Mi van?-néztem rá idegesen-Tudod kinek kellene a te csókod! Senkinek! Undorító vagy!
-Persze persze, azért hagytad, hogy felnyúljak mögötted a polcra. Nem tudom, hogy feltűnt-e, de össze is értünk közben-kuncogott-Majd szeretnék ebből folytatást-kacsintott. A pulzusom a magasban lehetett, már keszültem volna megrúgni, de Boka felkapott az egyik vállára és ellökve Andort leültetett a pultra, majd két kezét mellém lerakta elém állva, beszorítva engem.
-Kérlek magyarázd el-nézett rám kómás fejjel. Annyira aranyos volt. Hajai külön életet éltek, szemei még nagyok voltak és a trikója egy kicsit el volt csúszva. -Szonja-nézett rám mire feleszméltem.
-Lejöttem reggelit csinálni, de nem akartam szó nélkül belenyúlni a hűtőbe, így próbáltam levenni egy poharat, hogy igyak, de nem értem fel, Andor beállt mögém, mikor megfordultam, láttam, hogy ő volt, majd kinyitotta a hűtőt, de mondtam neki, hogy ez pofátlanság lenne, majd elkezdte, hogy a csók lenne pofátlanság és kergetni kezdett, én pedig nem figyeltem, hogy ki van ezen a nagy lépcsőn, mikor...-mondtam kb. levegő nélkül, de közbeszólt.
-Szonja, vegyél levegőt, a másik, onnan már tudom. Felkelthettél volna, nem harapok.
-Nem akartalak zavarni...
-Nem tudtam aludni-suttogta, majd a hűtőhöz ment.
-Miért?-néztem rá. Lehet, hogy a tegnapi miatt? De lehetetlen, ő sem szerelmes senkibe.
-Hangoskodtak-vont vállat. Ohh... mondjuk... igaz.
-Hát, igen...
-Mit kérsz-pakolt elő néhány dolgot mellém.
-Amit te szeretnél.
-És ha én nem eszem?
-Akkor meg leszel ütve.
-Azt megnézném-pillantott rám. Az arcom egy picit piros lett, így lefelé néztem, hogy a hajam eltakarja azt-Na de tényleg. Mit ennél?
-Téged-nevettem fel halkan, majd felnéztem rá és rájöttem, hogy ezt nem magamban mondtam. Lángvörös fejjel a homlokomra csaptam. Basszus ez írtó gáz...
-Aranyos vagy, de engem nem tudsz megenni-mosolyodott el-Viszont, Andor biztos örülne, ha őt ennéd-kezdett el rántottát csinálni.
-Most ez hogy jött ide?
-Csak úgy.
-De János, magyarázd el.
-Nem.
-Most mi bajod van?
-Semmi-mondott egyszavas válaszokat. Most szórakozik velem?
-Ne csináld már!
-Mit?
-Feladom-álltam fel, majd el akartam sétálni, de visszarántott.
-Maradsz-ültetett vissza. Összefont karral bámultam rá, de csak csinálta a reggelit. Vajon most miért ilyen? Lehet féltékeny? De nem is tettem semmit Andorral... Bár ha nem szerelmes, akkor lehetetlen, hogy az legyen...
YOU ARE READING
Elfojtott érzés
Teen FictionEgy 17 éves lányról, Áts Ferenc húgáról, Áts Szonjáról szól, akit sokan védelmeznek, szinte az egész suliban ő a királynő, a leghíresebb tanuló, mégis elég nehéz sorsa van, mióta beleszeretett ellenségébe, Boka Jánosba.