Elfojtott érzés

83. Rész

Még délután elhatároztam, hogy elveszem tőle a zászlót, amit az egyik farakás tetején tartott. Felmászva a fára, körbenéztem, de nem volt ott senki, így a kapun bejöttem és arra a farakásra kezdtem el mászni, ahol tudtam, hogy ott lesz. Kiszedve azt, lemásztam és futni kezdtem a bejárat felé, de mikor kinyítottam, Boka állt velem szemben. Abban a pillanatban a másik kapuhoz kezdtem futni, de ő gyorsabb volt nálam és elkapott. A zászlót gyorsan a melleim közé rejtettem, majd ijedten figyeltem rá.

-Ennyire hiányoztam?-mosolyodott el.

-Szeretnéd, mi?-néztem a szemébe.

-Igen-suttogta, mire kifújtam a levegőt.

-Már menni akartam, ha megtennéd, hogy elengedsz, annak nagyon örülnék.

-Bárcsak megtehetném, de valami azt sugallja, hogy elvettél valamit, ami csak az enyém.

-Szomorú, lehet beképzeled-indultam el, de lerántott a földre és rám ült, majd karomat a fejem felé rakta, miközben összekulcsolta a kezét az enyémmel-Kérlek fejezd be-néztem el vörösen.

-Miért?-hajolt közel hozzám, suttogva-Szerinted csak te szenvedtél azokban az időkben? Szerinted nekem, hogy esett, hogy elhagytál? Ne játszd meg azt, hogy neked nagyobb áldozat volt, mert nem igaz-mondta idegesen. Az arcát nézve láttam, hogy szenvedett és egy könnycsepp kifolyt az arcomon.

-Akkor mért csókoltál meg?

-Mert ez volt a feladat.

-Tele volt érzelmekkel, nekem ne hazudd be, hogy nem jött vissza neked semmi!

-De, de már unom, hogy eldobsz, érted? Tényleg azt hiszed, hogyha kétszer eldobsz, működni fog? Mit vársz tőlem?! Az összes miattad volt. Te nem vagy képes egy kapcsolatra!-vágta hozzám, mire kirázott a hideg és sírni kezdtem.

-Engedj el!

-Szonja, ne haragudj, nem úgy értettem...

-Nem érdekel-rángatóztam-Utállak!-néztem a szemeibe, amik sötétek lettek. Lehunyva a szememet, próbáltam megnyugodni, de nem ment. A következő pillanatban, csak annyit éreztem, hogy csókolni kezd, de próbáltam elfordulni, ami természetesen nem jött össze.

-Sajnálom, mostanában ingerültebb vagyok a kelleténél, nem akartalak bántani.

-De összejött.

-Igen és sajnálom- törölte le a könnyeimet, de a kezemet még mindig fogta-De szeretném, hogy tudd, amit mondtam, az igaz. És nem hiszem, hogyha te máshogy érzel irántam, össze fog ez jönni.

-Neked nem jelentett semmit az a csók, meg a mostani? Csak könnyebb volt elnyomni, hogy maradjak csöndben?

-Mindennél többet jelentett Szonja, de nekem már más van..n-nyögte ki, mire teljesen összetörtem.

-Szóval megcsalod őt?

-Áldás lenne, ha ezt látná.

-Mi?-néztem rá összezavarodottan.

-Nem akarok vele lenni, veled akarok lenni, de nem tehetem.

-Miért nem?

-Mert csak miatta vannak a követőim, ez egy nagy esély lenne arra, hogy befussak.

-Mi van? Azt hiszed, hogy a csaj miatt követnek?

-Nem hiszem, tudom.

-Te beteg vagy-nevettem fel, de csak kérdőn nézett rám-Nézzél már magadra, minden lány szívét elhódítod.

-Amióta vele vagyok, többen követnek.

-Mióta vagy vele?

-Két hete.

-Azóta kezdtünk el filmezni, nem gondolod, hogy amiatt?

-Te nem érted, ő mondta, hogy miatta...

-Behazudta-néztem a szemeibe. Tökre olyan volt, mint egy kisgyerek. -Nem akarlak lebeszélni róla, mert, ha szereted, akkor járj vele, de engem akkor engedj el.

-Veled lennék, de mondtam, hogy nem tehetem. Szerződésem van a menedzserével-suttogta, mire lefolyt egy könnycseppem-sajnálom-hajolt le és ismét megcsókolt, mely most szenvedélyesre sikerült, majd egy óvatos mozdulattal elvette a zászlót-ez pedig nálunk marad-állt fel, elengedve engem, de ekkor én a farakás felé löktem, aminek finoman neki esett. A lábamat az egyik kiálló farakásra raktam, így félig beszorítottam őt. Már nyúltam volna a zászlóért, de egy határozott mozdulattal felkapot és megfordultunk. A farakásnak nyomott és nézte, hogy mit csinálok.

-Egyébként, az előző próbán mit akartál mondani nekem? Mikor Átssal találkoztam.

-Azt, hogy még mindig szeretlek-hajolt közel. A hajába markoltam, majd szomorúan elmosolyodtam.

-Akkor nem vágtad volna a fejemhez, hogy mekkora egy nyomorék vagyok.

-Sose mondtam azt, szimplán nem állsz készen egy kapcsolatra, de nem hibáztatlak ezért.

-Mért mondod ezt?-néztem rá idegesen.

-Mert el kell engedned néha olyan dolgokat, amik fájnak. Megromlott a kapcsolatom a húgommal, de tudtam, hogy egy idő után, úgyis jóban leszünk, de te egyből szakítottál. Ennyire nem akarsz velem lenni?

-Nem, nem erről van szó, én csak...

-Csak megijedtél, mert nem csináltál még ilyet?

-Igen-biccentettem.

-És mostmár?-pillantott a szemembe.

-Mármint...?

-Mostmár nem ijednél meg?

-Nem-ráztam meg a fejemet, majd a haját kezdtem el birizgálni.

-És mond, hány férfi volt még mögöttem?-pillantott a szemembe.

-Nem volt senkim-suttogtam-de te gondolom ,még hatszáz másik lánnyal...

-Még vele sdem érintkeztem. Nem engedem, hogy megcsókoljon, vagy mást csináljon. Én rád vártam, baromi hosszú időkön át. Majd kezdtem feladni, így jelentkeztem a filmre. Mikor először megláttalak ott, nem mertem elhinni. Nagyon megörültem.

-Én is, mikor megláttalak, azután pediga csókunk...

-Mármint ez?-hajolt közel, majd elkezdte a folyamatot megmutatni. A hajába markolva, lehunytam a szememet és élveztem a pillanatot.

-Ezt elmagyaráznád?-dőlt a farakásnak Álmos. Baromira megijedtem és felé tekintettem. Boka nem szólt egy szót sem, csak fogott tovább.