Még délután elhatároztam, hogy elveszem tőle a zászlót, amit az egyik farakás tetején tartott. Felmászva a fára, körbenéztem, de nem volt ott senki, így a kapun bejöttem és arra a farakásra kezdtem el mászni, ahol tudtam, hogy ott lesz. Kiszedve azt, lemásztam és futni kezdtem a bejárat felé, de mikor kinyítottam, Boka állt velem szemben. Abban a pillanatban a másik kapuhoz kezdtem futni, de ő gyorsabb volt nálam és elkapott. A zászlót gyorsan a melleim közé rejtettem, majd ijedten figyeltem rá.
-Ennyire hiányoztam?-mosolyodott el.
-Szeretnéd, mi?-néztem a szemébe.
-Igen-suttogta, mire kifújtam a levegőt.
-Már menni akartam, ha megtennéd, hogy elengedsz, annak nagyon örülnék.
-Bárcsak megtehetném, de valami azt sugallja, hogy elvettél valamit, ami csak az enyém.
-Szomorú, lehet beképzeled-indultam el, de lerántott a földre és rám ült, majd karomat a fejem felé rakta, miközben összekulcsolta a kezét az enyémmel-Kérlek fejezd be-néztem el vörösen.
-Miért?-hajolt közel hozzám, suttogva-Szerinted csak te szenvedtél azokban az időkben? Szerinted nekem, hogy esett, hogy elhagytál? Ne játszd meg azt, hogy neked nagyobb áldozat volt, mert nem igaz-mondta idegesen. Az arcát nézve láttam, hogy szenvedett és egy könnycsepp kifolyt az arcomon.
-Akkor mért csókoltál meg?
-Mert ez volt a feladat.
-Tele volt érzelmekkel, nekem ne hazudd be, hogy nem jött vissza neked semmi!
-De, de már unom, hogy eldobsz, érted? Tényleg azt hiszed, hogyha kétszer eldobsz, működni fog? Mit vársz tőlem?! Az összes miattad volt. Te nem vagy képes egy kapcsolatra!-vágta hozzám, mire kirázott a hideg és sírni kezdtem.
-Engedj el!
-Szonja, ne haragudj, nem úgy értettem...
-Nem érdekel-rángatóztam-Utállak!-néztem a szemeibe, amik sötétek lettek. Lehunyva a szememet, próbáltam megnyugodni, de nem ment. A következő pillanatban, csak annyit éreztem, hogy csókolni kezd, de próbáltam elfordulni, ami természetesen nem jött össze.
-Sajnálom, mostanában ingerültebb vagyok a kelleténél, nem akartalak bántani.
-De összejött.
-Igen és sajnálom- törölte le a könnyeimet, de a kezemet még mindig fogta-De szeretném, hogy tudd, amit mondtam, az igaz. És nem hiszem, hogyha te máshogy érzel irántam, össze fog ez jönni.
-Neked nem jelentett semmit az a csók, meg a mostani? Csak könnyebb volt elnyomni, hogy maradjak csöndben?
-Mindennél többet jelentett Szonja, de nekem már más van..n-nyögte ki, mire teljesen összetörtem.
-Szóval megcsalod őt?
-Áldás lenne, ha ezt látná.
-Mi?-néztem rá összezavarodottan.
-Nem akarok vele lenni, veled akarok lenni, de nem tehetem.
-Miért nem?
-Mert csak miatta vannak a követőim, ez egy nagy esély lenne arra, hogy befussak.
-Mi van? Azt hiszed, hogy a csaj miatt követnek?
-Nem hiszem, tudom.
-Te beteg vagy-nevettem fel, de csak kérdőn nézett rám-Nézzél már magadra, minden lány szívét elhódítod.
-Amióta vele vagyok, többen követnek.
-Mióta vagy vele?
-Két hete.
-Azóta kezdtünk el filmezni, nem gondolod, hogy amiatt?
-Te nem érted, ő mondta, hogy miatta...
-Behazudta-néztem a szemeibe. Tökre olyan volt, mint egy kisgyerek. -Nem akarlak lebeszélni róla, mert, ha szereted, akkor járj vele, de engem akkor engedj el.
-Veled lennék, de mondtam, hogy nem tehetem. Szerződésem van a menedzserével-suttogta, mire lefolyt egy könnycseppem-sajnálom-hajolt le és ismét megcsókolt, mely most szenvedélyesre sikerült, majd egy óvatos mozdulattal elvette a zászlót-ez pedig nálunk marad-állt fel, elengedve engem, de ekkor én a farakás felé löktem, aminek finoman neki esett. A lábamat az egyik kiálló farakásra raktam, így félig beszorítottam őt. Már nyúltam volna a zászlóért, de egy határozott mozdulattal felkapot és megfordultunk. A farakásnak nyomott és nézte, hogy mit csinálok.
-Egyébként, az előző próbán mit akartál mondani nekem? Mikor Átssal találkoztam.
-Azt, hogy még mindig szeretlek-hajolt közel. A hajába markoltam, majd szomorúan elmosolyodtam.
-Akkor nem vágtad volna a fejemhez, hogy mekkora egy nyomorék vagyok.
-Sose mondtam azt, szimplán nem állsz készen egy kapcsolatra, de nem hibáztatlak ezért.
-Mért mondod ezt?-néztem rá idegesen.
-Mert el kell engedned néha olyan dolgokat, amik fájnak. Megromlott a kapcsolatom a húgommal, de tudtam, hogy egy idő után, úgyis jóban leszünk, de te egyből szakítottál. Ennyire nem akarsz velem lenni?
-Nem, nem erről van szó, én csak...
-Csak megijedtél, mert nem csináltál még ilyet?
-Igen-biccentettem.
-És mostmár?-pillantott a szemembe.
-Mármint...?
-Mostmár nem ijednél meg?
-Nem-ráztam meg a fejemet, majd a haját kezdtem el birizgálni.
-És mond, hány férfi volt még mögöttem?-pillantott a szemembe.
-Nem volt senkim-suttogtam-de te gondolom ,még hatszáz másik lánnyal...
-Még vele sdem érintkeztem. Nem engedem, hogy megcsókoljon, vagy mást csináljon. Én rád vártam, baromi hosszú időkön át. Majd kezdtem feladni, így jelentkeztem a filmre. Mikor először megláttalak ott, nem mertem elhinni. Nagyon megörültem.
-Én is, mikor megláttalak, azután pediga csókunk...
-Mármint ez?-hajolt közel, majd elkezdte a folyamatot megmutatni. A hajába markolva, lehunytam a szememet és élveztem a pillanatot.
-Ezt elmagyaráznád?-dőlt a farakásnak Álmos. Baromira megijedtem és felé tekintettem. Boka nem szólt egy szót sem, csak fogott tovább.
YOU ARE READING
Elfojtott érzés
Teen FictionEgy 17 éves lányról, Áts Ferenc húgáról, Áts Szonjáról szól, akit sokan védelmeznek, szinte az egész suliban ő a királynő, a leghíresebb tanuló, mégis elég nehéz sorsa van, mióta beleszeretett ellenségébe, Boka Jánosba.