Elfojtott érzés

26. Rész

Remegő kezemet raktam a kapura, hogy ki tudjam nyitni a kaput. Belülről hangokat hallottam. Be akartam menni, de a lábaim nem engedtek. A szívem azt súgja, hogy induljak, de az agyam azt, hogy ne... A hezitálás közepette nem vettem észre, hogy Ákos is ott van.

-Szia Szonjus-vigyorodott el-gyere gyorsan ide!-húzott fel a fára.

-Mit keresel itt?-suttogtam.

-Jöttem kémkedni. Nézd!-mutatott Bokára, aki éppen Larával volt...-Ott vannak. A csaj az nem a barátnőd?

-De...-nyeltem egy nagyot, majd néztem, hogy mit csinálnak. Éppen másztak fel az egyik farakásra, mikor Lara lába megcsúszott.

-Minden rendben van?-kapta el Boka a csípőjénél.

-Persze, kicsit ügyetlen vagyok-kacagott fel, majd felmentek a legtetejére és elfeküdtek. Közöttük alig volt pár centi-Este biztos gyönyörű lehet itt az ég.

-Igen. A legszebb-biccentett Boka. A következő pillanatban tüsszentenem kellett és ahogy kijött, úgy majdnem leestem a fáról.

-Szonja!-kapott el Ákos, visszahúzva engem. Felnevetve néztem aggódó szemeit, majd vissza Bokára, aki éppen akkor fordította el tekintetét. Valószínű az eget nézhette.-Ne csináld ezt velem, nagyon megijedtem!

-Bocsánat. Véletlen volt.

Lara forgolódva közelebb ment Bokához, aki látszólag feszült volt. Vajon a lány miatt..? Mi van ha zavarban van tőle..?

-Minden rendben van?-ért a mellkasához. Boka megfogva a kezeit bólintott. Úgy néznek ki, mint egy pár...-Biztos? Nem úgy néz ki. Nehéz napod volt?

-Lara. Tulajdonképpen miért vagy itt? Mármint, miért jöttél?

-Veled akartam lenni. Boka én...

-Kérlek ne folytasd-ült fel a fejét fogva-Fájni fog neked.

-Mégis mi?

-Kérlek menj haza.

-De...

-Jó csaj vagy, de nekem nem olyan, akivel elképzelném a jövőm.

-És, mondjuk egy éjszakás kaland..?-mászott elé négykézláb. Normális?...

-Lara, nem. Nem játszom lányokkal.

-Ez nekem nem számít játéknak.

-Neked nem, de mással szemben nem oké.

-Van valakid?

-Nem adok ki információt. Kérlek menj haza.

-Szűz vagy!-nevetett fel Lara-nem lenne baj ezzel, hogy velem légy, de nem tudod kezelni a nőket! Ez jó.-Nem normális... Most mit csinál..?

-Lara, sosem voltam beléd szerelmes. Telefonba azt mondtad, hogy baj történt és szeretnél velem beszélgetni.

-Igen, baj van. Megéheztem-kezdett el közeledni Bokához, aki egyből felpattant-Mit csinálsz?

-Menekülök. Menj a sarokra, ott értékelik ezt. Na csáó-kezdett lemászni, de Lara elkapta az egyik kezét és nem akarta elengedni. Próbálta kihúzni és mikor sikerült, Boka lezuhant, majd nem mozdult. Ijedten másztam le a farakásról.

-Hívok mentőt-nyúlt a telójához Ákos és kezdte tárcsázni. Mikor bementem, Lara már a földön volt és nézegette a fiút. Letérdelve elé, fejét az ölembe vettem, majd figyeltem a légzését.

-Van légzése-nyugodtam meg-Ez kellett?-néztem idegesen Larára.

-Te miért vagy itt?

-Mert itt voltam. Meg akarod ölni?

-Nem! Ő a barátom, hogy ölném meg?

-Mi?

-Add ide! Majd én megmentem!

-Nem egy rongybaba, hogy ide-oda pakolgassam! Inkább menj haza! Eleget csináltál ma!-förmedtem rá. Könnyeim már folyni kezdtek, Boka arcára, aki nem mozdult.

-Sírjál, úgy van-állt fel, majd Ákos kezét megfogva, ott hagytak minket. Gondolom megy faggatni Áronkáról.

János felé fordulva letöröltem az arcát, majd a hajába markoltam.

-Kérlek légy jól-fakadtam ki és roham szerűen tört ki belőlem a sírás, mire valaki megragadta a vállamat és feleszméltem. Boka volt az...

-Minden rendben van? Kicsit elkalandoztál-törölt le egy kifolyt cseppet. Akkor csak beképzeltem...?

-Lara hívott?...

-Igen. Szeretne majd egy nagyobb bulit nálunk, és megkérdezte tőlem, hogy lehetne-e.

-Boka...-néztem a szemeibe, mire ő is az enyéimbe-Én... aggódom érted...

-Szonja mi a baj?

-Kérlek ne ugrálj a farakások tetején. Ha leesel onnan és bajod esik, akkor nem élem azt túl...

-Rosszul vagy?-fogta meg a homlokomat-kisebb hőemelkedés...-kapott a karjaiba, mire csak szorosan átöleltem őt és próbáltam nem könnyezni-Megijedtem mikor csak úgy bambultál a semmibe. Nem akartalak megbántani, ha sikerült, bocsánat. De Áts nálam tabu téma.

-Nem, nem amiatt...

-Hanem?

-Boka... -bámultam a szemeit-Képtelen lennék méltó ellenséged lenni...

-Semmi baj, pihenj-ringatott. Próbáltam elmondani neki, hogy többet érzek iránta, de nem jött ki egy szó sem a számon. Talán már késő... egyedül az segítene, ha valóban tisztességes távolságot tartanánk... Talán akkor sikerülhet legyőzni az aggodalmat... Túlságosan beleszerettem...