Elfojtott érzés

9. Rész

A strandra megérkezve testemet egy törülközővel takartam el és leültem a földre, ahol elkezdtem telefonozni, majd egy váratlan pillanatban, valaki elvette azt, törülközőt ledobta rólam, míg egy másik gyerek az egyik vállára felvett és a víz felé indult. Aki megfosztott mindentől, Álmos volt, de az elrablót nem láttam még.

-Nem szeretnék fürdeni, kérlek tegyél le-kezdtem rúgdosni finoman a hasát.

-Sajnos nem tehetem, mondtam, hogy vissza fogod még kapni. Törpilla-suttogta. Abban a pillanatban jöttem rá, hogy Boka vállán vagyok és ő fog. Arcom teljesen piros lett, pulzusom pedig az egekben volt.

-De csak vicceltem akkor... -haraptam a számba.

-Én nem-vitt beljebb, olyannyira, hogy a kezem már belelógott a vízbe. Bevízezve azt, a hátára csaptam egyet, természetesen, csak finoman, mire felszisszent a hidegtől-Na jól van. Te akartad.-süllyedt el velem a vízben. A hidegtől két másodpercre olyan volt, mintha leállna a szívem... Anya sokszor mondta, hogy előtte le kell mosakodni, mert baromi veszélyes a hirtelen hideg... hát nost átéreztem, de szerencsére nem történt semmi baj. Nem igazán láttam semmit, annyira koszos volt a víz, így Bokát keresve a kezeimmel, átkaroltam a nyakát, mire ő a derekamat és magához húzott. A testem egy pillanatra megremegett finom érintésére. Bárcsak egy ronda fiú lenne, akkor nem lenne baj és tudnék ellene küzdeni, de egyre közelebb kerülünk egymáshoz, egyre többet tudok meg róla, annál jobban fog fájni... Annál kevésbé leszek képes ellene harcolni...

Pár másodperc múlva, engem szorosan fogva felúszott a víz tetejére és nem engedett el. Őt nézve láttam, hogy nyakig ér neki a víz, úgy, hogy le van téve a lába, akkor én simán elsüllyednék, ha elengedne. Szemeibe néztem, mire fejét ő is felém fordította, így szánk közel került egymáshoz. Elvörösödve néztem el.

-Valakinek nem ér le a lába ahogy látom.

-Valaki pedig a faleveleket eszi a fáról-vágtam vissza, mire felnevetett. Bokát ritkán hallani nevetni, de olyan aranyosan tud, hogy mosolygás nélkül nem bírom ki.

-Ez tetszett. Jó humorod van.

-Köszi-döntöttem a fejemet a vállára-Boka...?

-Igen?

-Tegnap éjjel, buli után kimentem hozzád, de elaludtam. Te vittél vissza?

-Látsz más embert, aki ott volt? Vagy ilyen erőset, mint én?-mosolyodott el- Megvártam, hogy teljesen elaludj, azután pedig bevittelek a szobába. A bátyád pedig hívott téged, mire mondtam, hogy alszol. -fejezte be a mondandóját, mire a szemébe néztem. Lehetséges, hogy ő is érez irántam valamit..? Ha valóban az ellensége lennék, nem érdekelné, hogy velem mi van... Vagy csak Feri miatt van..?

-Köszi.

-Semmiség-pillantott rám. Egymás szemeit nézve, sajnos hamar vége volt ennek a szép jelenetnek, ugyanis Laráék jöttek hozzánk.

-János, János, este is lehet egy kisebb buli?-úszott hozzánk Jázmin.

-Felőlem. Nekem mindegy. Így 8-an?

-Aha, mert tudnánk akkor gyakorolni a táncot.

-Jól van. Lehet.

-Haver veled mizu? Azóta tartod a Vöröst?-szólalt meg Álmos.

-Igen. Nem ér le a lába-ölelte át derekamat szorosabban, mikor érezte, hogy csúszok. Lábamat háta mögött összekulcsoltam, majd fejemet a vállára döntöttem-El ne aludj-suttogta, mire elmosolyodtam. Képes lettem volna rá, mert biztonságban éreztem magamat körülötte.

-Lassan indulunk, még meg kellene száradni is...-motyogta Sára, aki féltékeny tekintettel bámult engem. Larára pillantva pedig láttam, hogy szomorú. Baromi nagy bűntudatom támadt...