Egy 17 éves lányról, Áts Ferenc húgáról, Áts Szonjáról szól, akit sokan védelmeznek, szinte az egész suliban ő a királynő, a leghíresebb tanuló, mégis elég nehéz sorsa van, mióta beleszeretett ellenségébe, Boka Jánosba.
Másnap reggel kürtszóra ébredtem a saját ágyamban, amitől meglepődtem. Vajon Boka volt..?
A szekrényhez lépve keresgéltem pár ruhát. Az időjárás szerint meleg lesz, szóval próbáltam színeseket keresni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Elindulva az étkezőbe láttam, hogy már mindenki bent volt. Elkérve a reggelimet leültem Lara mellé, aki a tegnapi "bulis" csapattal volt.
-Sziasztok-mosolyodtam el, mire mindenki köszönt. Bokára pillantva láttam, hogy a telefont nyomogatja, de fel sem néz. Elkezdtem enni, mire két tanár lapokat osztogatott nekünk.
-Egy kis figyelmet szeretnék. Csütörtök este Ki, mit tud?-ot szervezünk. Bárki jelentkezhet, egyedül vagy akár 10 fős csoportban. Legkésőbb csütörtök reggelig írjátok le a neveteket egy lapra és rakjátok a tanári szoba előtti ládába. Délelőtt egy galériát nézünk meg, majd ebéd után fürödni megyünk. További jó étvágyat-ült vissza.
-Ki mit tud? Nem hangzik rosszul-gondolkodott Lara-Nem akarunk benevezni?
-Van ötleted, hogy mit adhatnák elő?-kevergette a teáját Sára. Természetesen nem volt neki, így elkezdtünk ötletelni-Mi lenne, ha valami vicces dolgot csinálnánk?
-Nem szeretnék beégni-rázta meg a fejét Jázmin-Inkább táncoljunk.
-Én ne..-akartam ellenkezni, de mindenki elfogadta. A számba harapva a kajámat kezdtem nézni.
-Páros tánc? Mit szóltok hozzá?-mutatott a fiúkra.
-Én benne vagyok. Fiúk, ti?-nézett rájuk, mire bólintottak, még Boka is-Nagyszerű. Ki, kivel lesz?
-Nekem van egy ötletem. Sára Gáborral, Lara Jánossal, Szonja Álmossal, én pedig Mártonnal-mosolyodott el. Természetesen mindenkinek tetszett, kivétel nekem. Pont vele? Eddig ő csak fikázott, mert Vörösinges vagyok. És mért Lara kapja meg Bokát? Inkább akkor táncoljon Jázminnal... Az kevésbé zavar...-Remek, akkor délutánra nézek pár videót.
-Remek, alig várom-tapsikolt Lara. A szememet forgatva felálltam, kezemben a kajával. Boka egyből felfigyelt erre.
-Szinte nem ettél semmit.
-Nem vagyok éhes...
-Bátyád nem örülne neki.
-Amiről nem tud, nem fáj neki.
-Ez nem pont így működik. Egyél a kedvemért még 3 falatot-nézett mélyen a szemembe. Vadul dobogó szívvel úgy döntöttem, hogy engedelmeskedem. Visszaülve a helyemre folytattam az evést.
-Nem ismerek rád. Nem ízlik? Bezzeg a Mekis kajákat 1 perc alatt elpusztítod.
-Lara!-fogtam be a száját vörös fejjel. Boka mosolyogva bámulta a történéseket. Elvéve a kezemet ettem még pár falatot és kivittem a tányért. A szobába menve összeszedtem pár cuccot, melyet viszek a "kirándulásra". A kapuhoz kiállva szinte egyből indultunk.
-Te hallod, nem megyünk hátra a skacokhoz?-fordult felém Lara.
-Nem tudom, ők most elvannak szerintem.
-Ne butáskodj már. Antiszociális vagy! Amúgy... nem tudom, hogy vagy vele, de beleszerettem Bokába, csak az egyetlen gond, hogy Sára is és így nekik nem mertem mondani. Remélem te nem vagy belé...-nézett rám ijedten. Szóval... ő is szerelmes belé... Mondjuk nem csodálkozom, eléggé jól néz ki, a suli menője is... Én pedig csak az egyik ellensége vagyok. Nem tudom miért képzeltem el azt, hogy ez ilyen Rómeó és Júlia kapcsolat lesz. Tisztára meghülyültem... -Szonja...
-Lara ne nevettess. Én és Boka? Fújj... Ő az ellenségem.., de ha az is lennék, neked adnám, mert te vagy a legjobb barátnőm-mosolyodtam el. Ő megkönnyebbülve kifújta a levegőt és szorosan átölelt.
-Te is nekem csajszi.
Aucs... Bevallom, kicsit fáj, de nem mutathatom ki. Ha ők összejönnek, az sem baj, legalább... boldog lesznek együtt. Hátha könnyebben el tudjuk venni a Grundot... Jó, csak vicceltem.
A galériához megérkezve, bementünk. A cuccokat boxokba tudtuk lerakni, majd elindultunk. Gyönyörű festmények voltak a falon. Néhány szobor is fel volt állítva.
-Anya, nézd!-mutatott egy képre egy kislány-Anya..-nézett körbe és pánikolni kezdett, hogy nem látja. Hát igen, elég sokan voltak tőlünk...
-Szia kislány. Hogy hívnak téged?-guggoltam le hozzá.
-Panna. Hol van anya?-folytak a könnyei, mire törölgetni kezdtem.
-Gyere megkeressük, jó?-kérdeztem mosolyogva, mire bólintott. Felvéve a karomba elkezdten vele forgolódni-Látsz valamit?
-Nem-sírta el ismét magát. Hát igen, lehetséges, hogy a 150cm-el nem vagyok eléggé magas...
-Majd én átveszem-kapta fel a lányt a nyakába Boka, a több, mint két méteres magasságával. -Látod anyut?
-Ott!-mutatott valamerre.
-Akkor repülünk arra-lépkedett arra, mire a kislány nevetet. Elmosolyodva néztem rájuk, hogy mennyire jó apa lehetne Boka. Majd feleszmélve én is mentem utánuk. Mikor odaérkeztünk lerakta.
-Kicsim-kapta fel anyukája és magához ölelte-Köszönöm szépen. Hirtelen sokan jöttek be és nem volt időm elkapni őt.
-Semmi baj. A lány vette észre, de törpe létére kellett egy magas ember is-mutatott rám.
-Hát igen, zsiráfoknál több esély van, hogy kilátnak a tömegből.-vágtam vissza, mire az anyuka elnevette magát.
-Aranyosak vagytok. Táborban vagytok?
-Igen. Sulink hírdetett minden évfolyamnak és minket ide osztottak be.
-Hányadik?
-11.
-Ó, akkor hamarosan jön az érettségi.
-Ne is mondja. Nagyon félek tőle-haraptam a számba.
-Emlékszem, mikor annyi voltam, mint ti, én is féltem. De utána nagy megkönnyebbülés volt, hogy vége van.
-Anya éhes vagyok-nézett rá a kicsi durcás fejjel.
-Rendben életem, megyünk már. Köszönöm mégegyszer kedvességüket. További jó nyarat és sok szerencsét az érettségihez!
-Rendben, köszönjük és önnek is!-szóltunk utána.
-Szóval zsiráf vagyok-fordult felém Boka, mire elvörösödtem.
-Én meg törpe.
-Hát jó. Akkor így foglak hívni. Törpe. Vagy legyél Törpilla?
-Nagyon vicces Zsirike-nevettem fel, ahogyan kimondtam a szót.
-Délután megyünk strandolni, ugye? Na majd meglátjuk, ki fog nevetni utoljára-kacsintott, majd elment. Most aggódnom kéne? Csak mert, nem igazán tudok... Inkább boldog vagyok, hogy becéz és úgy tervezi, hogy a strandon együtt legyünk...
