Elfojtott érzés

13. Rész

Ebéd után kifeküdtem az egyik nyugágyra és elaludtam. Nem is igazáb keltem volna fel, mindaddig, míg nem indulunk vissza, de egy kéz megragadta a derekamat és felemelt. Felriadtam és láttam, hogy Boka megint szórakozik velem.

-János, hagyjál aludni.

-Sajnálom, de azt tudod otthon is csinálni, most ez nem való ide.

-Ez a te hülyeséged, de én szeretnék még aludni.

-Az meg nem érdekel-pillantott rám. A vállára hajtva a fejemet, lehunytam a szememet. És akár hiszitek, akár nem, de bealudtam...

Később arra ébredtem fel, hogy a vízben Boka ölében ülök. Elvörösödve a szemébe pillantottam volna, de csukva volt neki. Elmosolyodva megsimogattam az arcát, mire elkapta a kezemet és megpuszilta.

-Fáradt vagy?

-Lehetséges...-suttogtam

-Igérd meg, hogy ma korábban fogsz lefeküdni aludni.

-Rendben. De te is fáradtnak tűnsz. És... miért nem mentél el a haverjaiddal..?

-Mert vigyáznom kell rád-felelte egyszerűen, melytől kirázott a hideg. Szóval csak Áts miatt...

-Elég lett volna, ha a székre leraksz. Mit mondtak Sáráék?

-Miért érdekel más? És így jobban látlak. Mármint... ezt úgy értem, ha máshol elaludtál volna és már felkeltél volna, elmentél volna, majd pont akkor mentünk volna, akkor nem láttalak volna-magyarázta, mire elmosolyodtam. Mennyi szóismétlés... Vajon zavarba jött?

-Áá, értem. Ümm... köszönöm...

-Semmiség. Lassan indulunk-vízezte be a vállamat, majd a kezeit visszahelyezte a derekamra.

-Boka... én-hajoltam közelebb hozzá, mire ő is így tett, de félbeszakított Jázmin.

-Khmm...-köhögött-Boka, elmagyaráznád?

-Elaludtunk.

-Miért van az öledben? Csak nem kibékült a két ellenség?

-Befejeznéd?

-Átsnak elmondtad már? Biztos nagyon fog örülni, hogy ilyen közeli kapcsolatba kerültél a húgával.

-Az a bajod, hogy rajtam aludt? Csak hogy tudd, a baráti körödből eddig ő a legnormálisabb. Ott van Lara, úgy tapad rám, hogy nem lehet levakarni, Sára pedig visszataszító. Egyfolytában azt hiszi, hogy minden róla szól, miközben nincs így. Te pedig mindenbe beleütöd az orrodat.-nézett a lányra idegesen-Nem azt mondom, hogy ő tökéletes, mert senki sem az. De egy biztos, ő nem kamu-rakott arrébb, majd felállt és elsétált. Szomorúan néztem utána. Még nem láttam ennyire idegesnek. Mármint úgy értem, hogy lányok miatt, viszont jól esett, hogy engem igaz barátnak lát...

-Köszi, hogy ezt tetted a tesómmal. Míg te nem voltál, Sárával baromi jól beszélgettek, most, hogy te is itt vagy, teljesen meg van hülyülve. Csak álmodozz arról, hogy ő a tiéd lesz a Grunddal együtt. Jobb lenne, ha mással járnál. Ott az a Pásztor.

-Tessék..?-fordultam felé.

-Kérlek-nézett mélyen a szemembe. Most éreztem először azt, hogy érzelmileg zsarol... De nem mondhattam neki nemet, hiszen igaza van. Mi sosem fogunk úgy járni, mint szerelmesek... Mi ellenségek vagyunk.

-Rendben...-haraptam a számba, mire elment. De mi van akkor, ha az egész egy hülyeség..?