Egy 17 éves lányról, Áts Ferenc húgáról, Áts Szonjáról szól, akit sokan védelmeznek, szinte az egész suliban ő a királynő, a leghíresebb tanuló, mégis elég nehéz sorsa van, mióta beleszeretett ellenségébe, Boka Jánosba.
Másnap reggel ismét korán felébredtem. A szekrényhez lépve felöltöztem, majd a elfoglaltam a fürdőt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ezután elindultam az étkezőbe, majd leültem a szokásos asztalhoz. Fura abba belegondolni, hogy már szerda van. Holnap este pedig látni fogom Átsot.
-Jó reggelt-ült le mellém Lara-Boka-fordult a fiú felé-Hozzátok nem lehet belépni? Mármint a csapatodba... A Pál utcába.
-Nem-kezdett el enni. Sajnáltam a lányt, de mégis boldog voltam.
-Ne legyél ilyen gonosz!-ütött Jázmin a kezére.
-Tudod jól, hogy nem veszünk fel lányokat. Nálatok sincs más lány, nem?-pillantott rám, mire megráztam a fejemet. Valójában én sem vagyok igazi Vörösinges, mert csak kémkedést engedi Áts, csatázni nem mehetek. Pedig szívesen kipróbálnám, pl. télen, milyen hógolyóval dobálni egymást...
-Jó, de ők mások. Simán lehetne az egyik csapattag.
-Hugi, nem. És hagyd ezt abba-nézett a lányra unottan, majd folytatta az evést.
Reggeli után egy aquaparkba indultunk, hiszen az eső eleredt. Ebédet mára nem rendeltek, hanem majd menüt vesznek nekünk. Mikor megérkeztünk, mindenki kapott egy karszalagot, majd egy nagy szekrénybe letettük a cuccokat és elindultunk befelé az épületbe. Igazából nem sok kedvem volt jelenleg fürdeni, de beálltam a lányokhoz, akik beszélgettek.
-Mi megyünk-puszilta meg a haját, egyidőben átölelve Jázmint, Boka.
-Ne már, menjünk együtt.
-Jó oké-rakta fel a kezét-Akkor megyünk a legmagasabb csúszdához.
-Benne vagyok-biccentettek a többiek, majd elindultunk. Kettes úszógumik voltak és mivel párosan voltunk, ezért úgy álltunk össze. Természetesen lányok-lányokkal, fiúk-fiúkkal. Legtöbbször Larát kaptam meg. Az utolsó csúszásnál pedig veszekedés lett.
-Szeretnék Bokával csúszni!
-Én akarok!
-Nem, mert én!-a fiúra pillantva láttam, hogy nem bírja tovább és felém néz, majd megragadja a csuklómat és behúz a liftbe, ami bezáródik.
-Bocs, de nem bírtam már-túrt a hajába, lefelé nézve. Követve a tekintetét, megakadt a szemem a hasánál.
-Neked mióta van kockahasad?-csúszott ki a számon, mire ijedten néztem szemébe. Basszus, ezt hangosan mondtam...?
-Hát, elég régóta-kacsintott, majd kinyílt az ajtó és a csúszdához mentünk. Besegített az első helyre, majd beült mögém. Indulás után a színeket nézegettem a falon, majd hirtelen egy baromi nagy helyre vágódtunk ki. Forogtunk párat, majd próbáltunk lecsúszni a kis lyukon, de nem sikerült. Boka felállva a matracot a lyuk elé vezette, majd visszaült és sikerült kimenni a csúszdából.
-Azt hittem, hogy ott fogunk maradni-nevettem fel.
-Az sem lett volna rossz-segített ki, mire elvörösödtem. Vajon ezt hogy értette...?
