Elbambulásomból feleszmélve azon kaptam magamat, hogy Boka tekintete a két lány között felém irányul. Ijedtemben elkaptam a fejemet és lángoló fejjel mentem be a szobába.
-Mi van veled?-ült fel Lara
-A-a. Nem megyek ki, biztos, hogy nem.
-Mert? Mi történt? Mesélj már!
-Semmi...
-Szonja, ne már. Tudni akarom.
-Elbambultam és pont egy fiúra, aki telibe rám nézett. Biztos, hogy nem fogok kimenni ezek után. Ez baromi cringe-fordítottam a fejemet a párnába.
-Ójaj. Valaki tetszik az én kicsi Szonjácskámnak. Jaj, hogy ezek a gyerekek milyen hamar felnőnek-játszotta el, hogy letöröl egy könnycseppet.
-Haha. Nagyon vicces.
-Tényleg az. Egyébként Ákos még mindig rád van kattanva?
-Ne is mond. Úgy védelmez, mintha törékeny lennék.
-Aranyos tőle-mosolyodott el.
-Igen, az, de én nem érzek iránta semmit.
-Mizu a bátyával? Áronnal?
-Ő iránta sem érzek semmit. Mintha a tesóm lenne.
-Hát igen, én sem tudnálak titeket elképzelni, de nyugodtan lepasszolhatod az idősebbiket-kacsintott.
-Ujuj csaje, csak nem?
-De de. Tökre helyes. Múltkor láttam őt a Starbucksban.
-Majd megkérdezem, hátha-mosolyodtam el.
-Köszi szépen-ölelt át-szóval ez egy igen?
-Igen.
-Nagyszerű, akkor te alszol fent-vigyorodott el. Megfogva a párnáját, megütöttem, amitől felnevettünk. Eközben a lányok visszajöttek és elkezdtek vetkőzni.
-Skacok... mit csináltok?
-Ebéd után indulunk fürödni a tóba, gondoltuk átöltözünk, hogy utána ne kelljen.
-Ó, értem-biccentettem, majd felcuccoltam és ledőltem.
Alig telt el pár perc és megszólalt a kürtszó, miszerint ebéd van. Sorba beálltunk, most kivételesen nem osztály szerint, hanem ahogy voltunk és haladtunk befelé az étkezőbe.
-Baromi nagy a sor-állapította meg Lara, mintha senki nem vette volna észre.
-Ha nem szólsz nem veszem észre-dünnyögte a mögöttünk álló gyerek. Elkerekedett szemmel fordultam hátra, hogy láthassam ki szólt be. 10cm-el lehetett magasabb nálam, egy mély hangú, barna hajú fiú volt az. Természetesen nem hagyhattam szó nélkül.
-Csodálom, hogy látsz ekkora szájjal-fordultam volna vissza, de folytatta.
-Hozzád meg ki szólt?
-Anyukád most hívott fel, hogy a kicsi fia nem tud magáról gondoskodni és megkért, hogy segítsek a nevelésében-néztem lenézően. Kár volt... A következő pillanatban elkapta a csuklómat és magához rántott. Szorítása baromira fájt, de nem akartam kimutatni.
-Eléggé el vagy tájolódva kislány. Attól még, hogy Áts testvére vagy, itt nem jelent semmit. Itt nincsenek Vörösingesek, csak átlag emberek. Ha mégegyszer beszólsz a kicsi szádacskád a földet fogja nyaldosni-súgta a fülembe fenyegetőzve. S bár nem is én kezdtem, mégis én hagytam abba.
-Héj, Andor. Mit csinálsz? Engedd el-rángatta a kezét az egyik lány, mire elengedett. A csuklómhoz kapva még fél percig szemeztünk, amolyan gyilkosszemmel, majd Larávoz fordultam.
-Jól vagy?-kezdett aggódni.
-Persze. Az okos enged, szamár szenved-mosolyodtam el, de éreztem, ahogyan keze lendül, de valaki elkapja.
-Mond, mi volt a terved? Megütni egy lányt? Nem szép dolog. Na menj szépen a sor végére-mondta egy mély, határozott hang mely elég ijesztő volt-Minden oké?-fordult felém, mikor észrevettem, hogy Boka volt az. Akaratom ellenére elvörösödtem, így gyorsan a csuklómra néztem.
-Igen-biccentettem. Ő elkapta a kezemet, majd bámulta a megszorított részt.
-Ahogy látom erősen bánt veled.
-Igen, de jól vagyok.
-Ez nem így működik. És ne szólj vissza senkinek, különösen ne egy fiúnak.
-Bocsánat-haraptam a számba.
-Nem a te hibád, csak védeni akartad a barátnődet, de legközelebb légy óvatos. Most megyek- egyenesedett fel és elindult visszafelé.
-Boka-szóltam utána, mire megfordult.
-Áts kért meg, hogy vigyázz rám...?-haraptam a számba várva válaszát, de nem érkezett. Csak elmosolyodott, majd beállt a sorba. Tényleg így hagy itt? Válasz nélkül? És csak elmosolyodik...?
YOU ARE READING
Elfojtott érzés
Teen FictionEgy 17 éves lányról, Áts Ferenc húgáról, Áts Szonjáról szól, akit sokan védelmeznek, szinte az egész suliban ő a királynő, a leghíresebb tanuló, mégis elég nehéz sorsa van, mióta beleszeretett ellenségébe, Boka Jánosba.