Boka átkarolva engem elkezdte pengetni a gitárt, nekem mutatva a fogásokat.
-Ez melyik dal? Nagyon ismerős-tűnődtem el.
-River Flow in You-mosolyodott el.
-És tényleg-biccentettem.-Mióta játszol ezen a hangszeren?
-Elég sok ideje-nevetett fel, amitől az arcom piros lett-lassan 16 éve, ha úgy vesszük.
-3 évesen kezdted el? Mert 19 vagy, igaz?
-Igen. Annyi vagyok és annyi évesen.
-És miért pont ezt a hangszert?
-Kicsiként apám játszott ezen a hangszeren. Megnyugtatott vele minket. Így jött, hogy szeretnék olyan lenni, mint apa. Viszont azóta dobolok is.
-És van otthon?
-Persze-mosolyodott el-zeneboltunk is van.
-Ezt nem is tudtam-pillantottam rá.- Bátyámnak van egy gitárja és valamikor kapott egy pengetős nyakláncot is, amit nem hord, de féltve őrzi-mosolyodtam el. Boka szeme egy pillantra kitágult.
-Nekem is van egy-mosolyodott el-a gitárosolnak kötelező. Te tudsz valamilyen hangszeren?
-Pár éve kezdtem el zongorázni.
-Az is egy szép hangszer.
-Gyerekek, mindenki menjen vacsorázni, azután lehet tovább partizni!-szólalt meg az egyik tanár. Boka elvéve a gitárt az ölemből felálltam és elindultunk az étkezőbe. Virsli volt kenyérrel és ketchup/mustárral. Imádom ezt az ételt. Leülve a többiek közé a lányok elkezdtek hisztizni.
-Ez nem fair, hogy ti nyertetek! Erről nem is volt szó! Elárultatok, beégettetek! Hogy képzeltétek ezt?
-Ugyan Jázmin. Senki nem élvezte a táncot. Senki nem akarta, te erőltetted. Megkérdezted Álmosékat, hogy akarják-e?
-De...
-Nincs de-rázta meg a fejét Boka-Meg kell tanulnod elfogadni mások véleményét. Te se szeretnél boxolni, ugye?
-Nem... De akkor is lehetett volna szólni!
-Nem halsz bele, holnap megyünk haza-nézett rá unottan, nekem pedig akkor esett le, hogy ez az utolsó napom, hogy ilyen közel vagyok Bokához.
-Attól még ez van-evett.
Vacsora után visszamentünk egy kicsit táncolni, majd lefürödtem és kimentem a szobából. Áts az egyik padon feküdt és az eget nézte, így odamentem hozzá.
-Szia. Baj van?
-Nem. A csillagokat nézem. Fura nem?
-Mármint?
-Innen jobban lehet látni, mint a Füvészkertből.
-Mert nem a legmagasabb fára mászol.
-Másztam már magasabbra, de akkor nem ragyogott annyira, mint most.
-Rosszul vagy?-fogtam meg a homlokát, de nem volt meleg.
-Tudod, a távolság sok mindent szétszed. Hiába küzdenél az igazadért, ha nem hallgatják meg.
-Áts, miről beszélsz?
-Csak... fáradt vagyok-állt fel, majd átölelt-jó éjt húgi.
-Jó éjt...-néztem utána, ahogyan távolodik.
Vajon mi lehet vele? Sose láttam még ilyennek...
Már elindultam vissza, mikor Bokát megláttam, hogy ül a lépcsőn és az égre néz. Mi van most mindenkivel...?
-Boka, mit nézel..?
-A csillagokat. Gyönyörűek, nem?-mosolyodott el.
-Ugyanolyanok, mint eddig.
-Talán azért, mert nem nézed jól-nézett felfele, mire leültem mellé-Nézd, ott a Kis Göncöl-szekér.
-Tényleg-mutattam rá és elmosolyodtam.
-Ott pedig a Nagy Medve-bökött arra. Valóban szép volt az ég...
-Talán tévedtem-ásítottam-tényleg szebb ma.
-Irány aludni. Alig látsz már.
-Nem is-ásítottam megint, majd felnevettem-jó, oké-álltam fel-Boka...
-Igen?
-Köszönöm ezt a hetet.
-Mire gondolsz?
-Arra, hogy vigyáztál rám...-haraptam a számba.
-Ez természetes volt-pattant fel ő is.
-Köszönöm-mosolyodtam el, majd a szobámba érve bedöltem az ágyba és elaludtam.
YOU ARE READING
Elfojtott érzés
Teen FictionEgy 17 éves lányról, Áts Ferenc húgáról, Áts Szonjáról szól, akit sokan védelmeznek, szinte az egész suliban ő a királynő, a leghíresebb tanuló, mégis elég nehéz sorsa van, mióta beleszeretett ellenségébe, Boka Jánosba.