Elfojtott érzés

79. rész

Boka állt ott. Láttam rajta, hogy olyannyira le volt sokkolódva, mint én. A következő pillanatban a haverjai röhögni kezdtek.

-Ezt a szerencsétlent-nevettek

-Hagyjátok abba!-szólt vissza Kiara.

-Mert mi lesz? Megdobsz a szemüvegeddel?-kérdezte gúnyosan, mire összébb húzódott. A fiúk kuncogva mentek el Bokával együtt.

-Ennyi!-kiabálta a szervező- Ilyen még nem történt, elsőre el tudtátok játszani. Tökre elhittem, hogy egyből beleszerettetek egymásba. Azok a szemek, a tekintetek, levegővételt is nagyon jól csináltad Szonja, van tehetséged, neked is Jáncsi.

-Köszönöm-néztem lefelé zavaromban. Nem pont színészkedés volt...

-A következő jelenet, mikor egy teremben vagytok és Szonja próbálna tanulni, de a többi fiú lökdösi őt és papírokat dobál hozzá. Boka, neked az a feladatod, hogy a végén kiszedd a hajából a fecniket, de a haverjaid a végénél hívnak és ellököd magadtól a lányt. Világos?-kérdezte, mire mindenki bólintott. Leültem a második padba, majd figyeltem az órára.

-Ha most mindenki a 70. oldalra pillant, akkor láthatjuk a Pilvax kávéházat. Ki tudja mi az érdekesség ebben?

-Kit érdekel?-vágta rá az egyik gyerek, majd megdobott egy papírral.

-Ne dobáld és mi ez a stílus?

-Mindenki azt mondja, hogy hagyd a múltat a hátad mögött, akkor minek tanuljuk a törit?

-Hogy művelődjünk. 

-Ettől nem lesz jobb semmi!

-Attól sem, ha elhúzod az órát, mert ti fogtok tovább maradni-nézett a tanár a fiúra, mire egyből csöndben maradt. Mikor ő visszafordult a táblához ismét dobálni kezdtek, mire megfordultam.

-Abba hagynátok?-kérdeztem idegesen, mire valaki az arcomba dobott egyet és nevetni kezdtek-De vicces-dünnyögtem, majd Bokára néztem, aki abban a pillanatban el.

-Sára, van valami gond?-szegezte a kérdés felém a tanár, mire odafordultam.

-Tanár úr, a mögött...-akartam elkezdeni, de valaki hozzám szólt.

-Ha el mered mondani, neked annyi.

-Szóval?

-Semmi.-néztem lefelé

-Akkor megtennéd, hogy az órámra figyelsz?

-Igen-biccentettem, majd abban a pillanatban kicsöngettek. Mindenki azzal a lendülettel felállt és futni kezdett ki a teremből. Csak mi ketten maradtunk Bokával, aki a hajamból szedte ki a papírokat. A szemeibe nézve, ő is rám pillantott. A szívem baromi gyorsan kezdett el dobogni, majd a következő pillanatban jöttek vissza a haverjai.

-Haver, gyere már, mire vársz?-pillantott be az egyik a terembe.

-Megyek már-szólalt meg a mély mackó hangján, majd ellökött. A kezemet gyorsan a hátam mögé raktam, hogy tompítsam a fájdalmat, majd kiment, de még egyszer visszanézett.

-Ennyi!-tapsolt a rendező-Elképeztő, hogy milyen ügyesek vagytok. Örülök, hogy úgymond gyerekekkel kezdtem el ezt az egészet, annyira át tudjátok ezeket élni, elképeztő, de tényleg. Akkor találkozunk legközelebb, nagyon ügyesek vagytok!-tapsolt meg minket, majd elment. Felállva a csuklómat fogtam, ami fájni kezdett, de nem annyira, hogy ne éljem túl. Még utoljára a próba után összenéztem Bokával. Már elindult felém, amitől vadult kalampált a szívem, de abban a pillanatban megjelent Áts és a karomat átkarolva a kocsihoz vezetett. Boka abban a percben megállt és egy másik irányba fordult. Vajon mi lehet vele?