Elfojtott érzés

67. Rész

-Igen?-fordultam felé. Fülöp a hajába markolt, majd felnevetve kifújta a levegőt.

-Szóval... Mindig is néztelek, mármint kilencedikes korunk óta, hogy milyen különleges vagy és eltérő a többiektől. Mikor igent mondtál a táncra, baromi boldog lettem. Tánc közben újra feljöttek ezek az érzések és egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből. Szóval, a legfelelőbb időpontot megvártam, hogy elmondjam neked azt, hogy beléd szerettem-nézett mélyen a szemembe. Bevallom, kirázott a hideg. A számba haraptam, de nem tudtam semmit mondani erre-Te hogy érzel irántam?

-Én...-kezdtem el, de a következő pillanatban annyit láttam, hogy János Fülöp hátta mögül jött, majd elment tovább mellettem. A fejemet felé kaptam, majd visszafordultam Fülöphöz-Egy nagyon jófej srác vagy, szeretetteljes, vicces és értékes, de sajnos nem én leszek az a lány, aki neked valóban kellene-néztem rá szomorúan. Bár mosolygott, éreztem belül, hogy teljesen összetört-Sajnálom, hogy 4 évig plátói szerelemben éltél... Talán, ha...

-Ha nem lenne az, akibe belé vagy zúgva, igaz?

-Talán igen...

-Megértem-mosolyodott el-köszönöm, hogy elmondtad. További szép estét-puszilta meg a kezemet. Gyorsan átöleltem, majd rohantam ahogy tudtam Boka után. Az egyik nagyobb teremben volt, ahol hatalmas ablakok voltak. Kezében egy boros pohár, melyben még volt ital. Kifújva a levegőt beljebb mentem, de nem fordult meg. Nézett ki az ablakon-Boka...-suttogtam, de már jött a tömeg enni-inni. Úgy jöttek, mintha akciós lenne a farhát. Bár tény, ingyen kaja, stb, de azért még kéne vigyázni a másikra. A következő pillanatban Boka elhaladt mellettem, nagy léptekkel. Futottam utána, de a tömrg benyelt engem.-Bocsánat-kezdtem tolakodni. 10 perc múlva sikerült kikeverednem és láttam, hogy egy nyitott ablaknál cigizik. Mikor odamentem hozzá, elvettem a cigit tőle. Ő csak unottan nézett rám.

-Add vissza.

-Nem fogom.

-Miért nem?

-Mert nem akarom, hogy tönkretedd magadat.

-Fülöp tud arról, hogy most velem vagy? Nem lesz féltékeny?-csukta be az ablakot, miután elnyomta a cigijét. Elkerekedett szemmel néztem rá-Ó tényleg, még nem is gratuláltam nektek. Gratulálok-mondta gúnyosan. Ez most komoly?

-És mi van Lénával? Jól kijöttök? Tervezitek már a házasságot?

-Ő most hogy jön ide?

-Hogy? Úgy, hogy te pedig vele vagy 0-24-ben. Rá mosolyogsz és sokkal boldogabb vagy vele, mint velem voltál! És ezek után, még Fülöpöt belevonod ebbe? Szerinted nekem, hogy esett, mikor olyan közel állsz Lénához? Mond, megcsókoltad már? Esetleg ti...-akartam befejezni, de nem hagyta.

-Uncsim.

-Mi?

-Unokatesóm-fordult felém. Lefagyva álltam előtte. Én teljesen abban a hitben voltam, hogy ők járnak-Tudod, én utánad egy lányra sem néztem rá. Ha valaki jött elcsábítani, elküldtem. Nem akartam mással táncolni, csak veled, de Fülöp megelőzött. Az unokatesómat választottam, hogy legyek valakivel. Mikor egy próbánál együtt táncoltunk, ismét belül dobogni kezdett a szívem, de valahogy ez mostmár mindegy. Fülöp bevallotta, hogy szeret téged, te pedig...

-Nemet mondtam-néztem a szemeibe, mire kitágultak a pupillái.

-Miért?

-Mert téged szeretlek...

-Bunkó voltam mindenkivel, legfőképp veled. Te bátor voltál, próbáltál velem beszélni, én pedig gyáva, mert menekültem az érzéseim elől.

-Ne mondj ilyet-fogtam meg az arcát-Ideges voltál, amit megértek. Én is ilyen lettem volna a helyedben. Elején féltékennyé akartam tenni Larát, ezért felvettem videóra a fürdőszobásat és kifotóztam belőle egy részt... azután este már nem is érdekelt, hogy mi van vele, csak veled akartam lenni. Reggelt pedig el is felejtettem, hogy mi történt... viszont becsúszott a telóm az ágy széléhez, valószínű felvettem vele egy videót és véletlen elküldődött neki... Amikor mi...

-Mi?-mosolyodott el a hajam végét birizgálva

-Mi csókolóztunk...-haraptam a számba. Ő csak közel hajolt a számhoz, majd a derekamat megfogva magához rántott és megcsókolt. A hideg átjárta testemet. Egy könnycsepp lefolyt az arcomon, miközben átöleltem a nyakát. Baromira hiányzott ez az érzés, minden más vele, hirtelen a hangok a fejemben megszüntek. Az a sok kérdés már nem is kell ide...-Boka...

-Most ne beszélj-mosolyodott el és mutatóujját a számhoz tartotta. Elvörösödve néztem rá, ő csak megpörgetett és lassan elkezdtünk táncolni-még mindig szeretlek...-dörmögte a fülembe. A hajába markolva, most én húztam le a nyakkendőjénél fogva, hogy megcsókoljam. Kicsit meglepődött, majd a derekamat megfogta és magához rántott-Szeretlek, de ha járnánk, titokban kellene tartani a csapatok miatt.

-Megoldjuk...

-Nyilvános helyen nem lehetünk együtt, max úgy, hogyha nincsenek ismerősök. Grundon pláne nem érintkezhetünk.

-Én bármit megtennék érted-néztem rá cukin, mire megkönnyebbült.

-Biztos vagy benne, hogy engem szeretnél??

-Igen-biccentettem. Ő csak mosolyogva felkapott és velem forgott egy csók kiséretében.

Igem, elvállaltam, de vajon tényleg könnyű időszak fog jönni? Vagy pont az ellenkezője...?