Elfojtott érzés

27. Rész

Már egy ideje, hogy eltávolodtam Bokától. Már nagyon ritkán megyek a Grundra, lepasszoltam Larának, aki szeretettel elmondja a történteket. Lehet, hogy mostmár lecsillapodott az érzés bennem. A mai nap sem volt kivétel, Lara már írta az információkat, majd mikor végzett felhívott.

-Szia Szonja. Akkor hogy áll a holnap esti program? Jössz velünk bulizni Bokáékhoz?

-Szia... Figyelj, nem hiszem, hogy ez most jó lenne nekem. Jövőhéten megyünk a családdal Balatonra.

-Tényleg. Ne már, pedig tökre jó lenne.

-Én is nagyon szerettem volna. De sajnos ez most nem jött össze-hazudtam be. Belül boldog voltam, mert így biztosra megyek arra, hogy nem fogok ismét fellángolni. Suli mellett meg úgysem lesz időm a szerelemre.

-És ha elhalasztanánk?

-Nem szükséges, majd legközelebb-haraptam a számba. Basszus most ezen fog agyalni..?

-De miért? Lehetne akkor is, mikor visszajössz. Mit szólsz hozzá, ha 2 hét múlva?-úgy tudtam... nem fogja feladni, ő nem az az ember...

-Még előre nem tudom, de nekem... oké. De ismétlem, nem muszáj! Menjetek nyugodtan!

-Szólok akkor Bokának! Akkor két hét múlva. Már alig várom, na puszika-nyomta ki a hívást. Édes istenem, még hányszor fogja ezt eljátszani?

-Anya-mentem le a lépcsőn-Két hét múlva nem akarunk elmenni valahova?

-Miért szívem?

-Lara beszervezett egy ottalvós bulit Bokáéknál. Nincs sok életerőm elmenni.

-Jaj kicsim, jó lesz. És kik mennek még oda?

-Kb. Mindenki. A Pál utcaiak, Lara, akkor Jázmin... mármint az ikre barátai, barátnői. És nem akarok ott lenni, mert mindneki cikiz azért, mert Vörösinges vagyok. Mi van, ha ez egy csapda?

-Kicsim, ne gondold túl-nevetett fel-szerintem kellene neked egy kis közösség, nem jó, ha csak itt vagy 0-24-ben. De ha nagyon nem szeretnél, akkor a bátyáddal elmehetsz valahova.

-Rendben-mosolyodtam el, majd visszatértem lakosztályomba. Igazából még én sem tudom, hogy szeretnék-e menni, vagy sem... De Boka mondta még, hogy ne szóljak olyankor, ha együtt vagyunk valahol, akkor mi értelme lenne nekem menni? Lehet, hogy tényleg egy csapda.

-Szia hugi, min gondolkodsz?

-Buli az ellenséggel...

-Nem hangzik rosszul-ült le mellém az ágyra-És mész?

-Nem tudom...

-Ha leisszák magukat, akkor bármilyen információt megtudhatsz.

-Igaz, de Boka...-csúszott mi a számon. Nem akarom, hogy újra feljöjjenek az érzések.

-Mi van vele?

-Nem akarok vele találkozni...

-Valami történt? Megbántott?

-Nem... Csak...-valami kellene.... Mit találjak ki...?-csak bánt, hogy simán tudnátok beszélgetni egymással, de nem teszitek.

-Szonja, az a múlt. Ne agyalj ezen. Ezt választottuk és nem fogom megváltoztatni a véleményemet. Ha valóban akart volna velem barátkozni, megértette volna, de nem tette. Kérlek, menj el a bulira, érezd jól magadat, nem lesz semmi baj. Bízz bennem-fogta meg a kezeimet és a szemembe nézett. Talán csak túl gondoltam... Lesz még egy hetem készülni rá...

-Rendben, de csak a kedvedért.

-Köszönöm. Ha bármi baj van, hívjál.

-Oké-biccentettem.

Hát kiváncsi leszek erre...