Elfojtott érzés

18. Rész

Ahogyan Ferinek megigértem, korán kimentem a Grundra. Egy fára felmászva, az egyik farakásra ugrottam és fentről néztem a fiúkat.

-Este edzés lesz. Akik jelenleg nincsenek itt, azoknak adjátok át.

-Rendben-biccentettek egyszerre.

-Mostantól mindenki ellenség. Áts húga is. Világos?

-Igen!

-Remek. Most mehettek-nézett a fiúkra Boka, akik elindultak, kivétel Nemecseket -Ernő, valami baj van?

-Nem, semmi sincs. Igazából Szonja... szóval, hogy is mondjam. Tetszik neked?

-Ellenséggel sosem állnék össze.

-Pedig a fiúk azt mondták.

-Akkor nekikaz edzésből plusz öt mindenből.-jelentette ki, mire Ernő felnevetett.

-Megyek, mielőtt nekem is kéne-futott el.

-Még hányszor mondják ki a nevemet? Úgy látszik, híres lettem-dünnyögtem az orrom alatt, majd felállva a farakáson, egy lépést hátra léptem, mikor valakit éreztem mögöttem.

-Hát látod, híres lettél, de nem elég gyors-rántott magához a derekamnál fogva és az arcomhoz kapva, nem engedte, hogy elnézzek.

-Ez így nem fair.

-Lehetséges-hajolt a fülemhez, amibe beleborzongtam-Nem megmondtam, hogy nem akarlak itt látni többször?

-Az lehet, de nem igértem meg.

-És mit mondtam, mi lesz akkor?

-Nem emlékszem rá...

-Hogy büntetés lesz.

-Ezt nem is mondtad!

-Akkor most mondom-suttogta mély hangjával. Elvörösödve a számba haraptam, majd elengedett. Felé fordultam és nagyon gyorsan kezdett dobogni a szívem-Miért vagy itt?

-Mert kedvem támadt hozzá-vontam vállat.

-Persze, ezt vegyem is be, ugye?

-Ha megtennéd, akkor örülnék-mosolyodtam el.

-De nem fogom-kezdett lemászni, mire én is követtem őt-Vigyázz, ott van egy kiálló...-kezdte el, de már késő volt, hiszen megcsúsztam. Előttem lepörgött az életem, mikor zuhantam, de Boka elkapott, majd a farakáshoz préselt-Jó lenne, hamár idejössz kémkedni, hallgatnál is rám.

-Miért hallgatnék az ellenségemre?

-Mert én jobban tudom, hogy mi hogy van.

-Nem te vagy a főnököm.-bár az lennél... de akkor teljesen megbolondulnék...

-Lehetnél a rabom is, de nem foglak kihasználni, az túl egyszerű-engedett el, majd elment a farakás mellett. A földre csúszva az elvörösödött arcomat, tenyerembe temettem, mikor meghallottam egy hangot, falfehér lettem.

-Helló Boka, fussunk pár kört és másszunk. Este nem tudok lenni.

-Rendben Csónakos-jött egy válasz. Hogy fogom elhagyni a Grundot...?