Egy 17 éves lányról, Áts Ferenc húgáról, Áts Szonjáról szól, akit sokan védelmeznek, szinte az egész suliban ő a királynő, a leghíresebb tanuló, mégis elég nehéz sorsa van, mióta beleszeretett ellenségébe, Boka Jánosba.
Reggel a lábamról levettem a jeget, majd egy bokaszorítót felvéve elkezdtem járni a szobámban és elégedetten a szekrényhez mentem, mikor rájöttem, hogy így nem fáj a bokám. Pár ruhát kikapva, felöltöztem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Jó reggelt-ültem le reggelizni.
-Jó reggelt kicsim. Hova mész?-kérdezte anya a lábamra nézve.
-Csak a Grundra... nem lesz semmi baj. Ebben nem fáj a lábam-raktam hozzá gyorsan, de láttam rajta, hogy nem igazán akar ebben támogatni. Kaja után elindultam. Mikor kiértem, elkezdtem hallgatózni, de senkit nem hallottam, így kapva az alkalmon, a Pál utcai kapun bementem. Sajnos ez nem jött össze, ugyanis, mikor kinyitottam egy koppanó hangot hallottam. A hang irányába fordulva láttam, hogy Boka volt ott. A számba harapva a szemeibe néztem. Ő a szemkontaktust megszakította és a lábamra nézett.
-Jobban vagy?-kérdezte egyszerűen. A kérdésén egy kicsit lefagytam. Bevallom, azt hittem, azt fogja kérdezni, hogy miért vagyok itt, de nem...
-Ümm, így igen. Így annyira nem érzem...
-Ennek örülök. Jöttél kémkedni?
-Nem tudom, hogy miből gondolod ezt?
-Mondjuk igaz. Nem estél még le sehonnan-vigyorodott el.
-Haha. Nagyon vicces-fontam össze a karomat.
-Nyugodj meg, még nem maradtál le semmiről.-kapott fel a karjaiba, mire felsikítva a karját finoman megütöttem.
-Megengedtem?
-Nekem nem kell engedély-kezdett el cipelni. Elvörösödve próbáltam nem feltünően takarni az arcomat. A következő pillanatban leültetett a kunyhó előtt egy padra, de én még átkaroltam a nyakát és nem engedtem el. Tekintetét a szemeimbe fúródott, majd lágyan elmosolyodott-Gyönyörű szemed van-tűrt egy hajtincset a fülem mögé, majd ajkaimat kezdte el bámulni és fejünk közeledett egymáshoz, el sem hiszem, hogy ez meg fog történni... annyira izgulok, mégsem mondanám vissza.
Néhány cm-er választott el minket, mikor megszólalt mögöttünk egy hang.
-Hali Boka, remélem nem baj, hogy előbb jöttem!-kiabált Nemecsek. Abban a pillanatban Boka egy lépést hátra lépett, majd megfordult.
-Persze, hogy nem. Pakolj le ott, mindjárt megyek-kiabálta vissza, majd megfogva engem a kunyhóba vitt. Meglepetésemre elég tágas volt, tiszta-Figyelj, itt kellene maradnod, már nem tudnám kimagyarázni azt, hogy folyton itt vagy.
-Miért? Eddig sem vettek észre!-néztem a szemébe, ő pedig egy "Ezt most komolyan gondoltad?" nézéssel illetett meg-Jó, oké. Itt fogok punnyadni és megigérem, hogy nem fogok elmenni sehova-fontam össze a karomat, ő pedig egy elismerő mosollyal bezárta a kunyhó ajtaját.
Bár tény, semmit nem hallottam abból, amiről beszélgettek, mégis elvoltam. Körbenéztem, majd az ágyra lefeküdve bealudtam...
