23. Rész

172 11 2
                                    

Reggel a lábamról levettem a jeget, majd egy bokaszorítót felvéve elkezdtem járni a szobámban és elégedetten a szekrényhez mentem, mikor rájöttem, hogy így nem fáj a bokám. Pár ruhát kikapva, felöltöztem.

-Jó reggelt-ültem le reggelizni

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

-Jó reggelt-ültem le reggelizni.

-Jó reggelt kicsim. Hova mész?-kérdezte anya a lábamra nézve.

-Csak a Grundra... nem lesz semmi baj. Ebben nem fáj a lábam-raktam hozzá gyorsan, de láttam rajta, hogy nem igazán akar ebben támogatni. Kaja után elindultam. Mikor kiértem, elkezdtem hallgatózni, de senkit nem hallottam, így kapva az alkalmon, a Pál utcai kapun bementem. Sajnos ez nem jött össze, ugyanis, mikor kinyitottam egy koppanó hangot hallottam. A hang irányába fordulva láttam, hogy Boka volt ott. A számba harapva a szemeibe néztem. Ő a szemkontaktust megszakította és a lábamra nézett.

-Jobban vagy?-kérdezte egyszerűen. A kérdésén egy kicsit lefagytam. Bevallom, azt hittem, azt fogja kérdezni, hogy miért vagyok itt, de nem...

-Ümm, így igen. Így annyira nem érzem...

-Ennek örülök. Jöttél kémkedni?

-Nem tudom, hogy miből gondolod ezt?

-Mondjuk igaz. Nem estél még le sehonnan-vigyorodott el.

-Haha. Nagyon vicces-fontam össze a karomat.

-Nyugodj meg, még nem maradtál le semmiről.-kapott fel a karjaiba, mire felsikítva a karját finoman megütöttem.

-Megengedtem?

-Nekem nem kell engedély-kezdett el cipelni. Elvörösödve próbáltam nem feltünően takarni az arcomat. A következő pillanatban leültetett a kunyhó előtt egy padra, de én még átkaroltam a nyakát és nem engedtem el. Tekintetét a szemeimbe fúródott, majd lágyan elmosolyodott-Gyönyörű szemed van-tűrt egy hajtincset a fülem mögé, majd ajkaimat kezdte el bámulni és fejünk közeledett egymáshoz, el sem hiszem, hogy ez meg fog történni... annyira izgulok, mégsem mondanám vissza.

Néhány cm-er választott el minket, mikor megszólalt mögöttünk egy hang.

-Hali Boka, remélem nem baj, hogy előbb jöttem!-kiabált Nemecsek. Abban a pillanatban Boka egy lépést hátra lépett, majd megfordult.

-Persze, hogy nem. Pakolj le ott, mindjárt megyek-kiabálta vissza, majd megfogva engem a kunyhóba vitt. Meglepetésemre elég tágas volt, tiszta-Figyelj, itt kellene maradnod, már nem tudnám kimagyarázni azt, hogy folyton itt vagy.

-Miért? Eddig sem vettek észre!-néztem a szemébe, ő pedig egy "Ezt most komolyan gondoltad?" nézéssel illetett meg-Jó, oké. Itt fogok punnyadni és megigérem, hogy nem fogok elmenni sehova-fontam össze a karomat, ő pedig egy elismerő mosollyal bezárta a kunyhó ajtaját.

Bár tény, semmit nem hallottam abból, amiről beszélgettek, mégis elvoltam. Körbenéztem, majd az ágyra lefeküdve bealudtam...

Elfojtott érzésWhere stories live. Discover now