Reggel a lábamról levettem a jeget, majd egy bokaszorítót felvéve elkezdtem járni a szobámban és elégedetten a szekrényhez mentem, mikor rájöttem, hogy így nem fáj a bokám. Pár ruhát kikapva, felöltöztem.
-Jó reggelt-ültem le reggelizni.
-Jó reggelt kicsim. Hova mész?-kérdezte anya a lábamra nézve.
-Csak a Grundra... nem lesz semmi baj. Ebben nem fáj a lábam-raktam hozzá gyorsan, de láttam rajta, hogy nem igazán akar ebben támogatni. Kaja után elindultam. Mikor kiértem, elkezdtem hallgatózni, de senkit nem hallottam, így kapva az alkalmon, a Pál utcai kapun bementem. Sajnos ez nem jött össze, ugyanis, mikor kinyitottam egy koppanó hangot hallottam. A hang irányába fordulva láttam, hogy Boka volt ott. A számba harapva a szemeibe néztem. Ő a szemkontaktust megszakította és a lábamra nézett.
-Jobban vagy?-kérdezte egyszerűen. A kérdésén egy kicsit lefagytam. Bevallom, azt hittem, azt fogja kérdezni, hogy miért vagyok itt, de nem...
-Ümm, így igen. Így annyira nem érzem...
-Ennek örülök. Jöttél kémkedni?
-Nem tudom, hogy miből gondolod ezt?
-Mondjuk igaz. Nem estél még le sehonnan-vigyorodott el.
-Haha. Nagyon vicces-fontam össze a karomat.
-Nyugodj meg, még nem maradtál le semmiről.-kapott fel a karjaiba, mire felsikítva a karját finoman megütöttem.
-Megengedtem?
-Nekem nem kell engedély-kezdett el cipelni. Elvörösödve próbáltam nem feltünően takarni az arcomat. A következő pillanatban leültetett a kunyhó előtt egy padra, de én még átkaroltam a nyakát és nem engedtem el. Tekintetét a szemeimbe fúródott, majd lágyan elmosolyodott-Gyönyörű szemed van-tűrt egy hajtincset a fülem mögé, majd ajkaimat kezdte el bámulni és fejünk közeledett egymáshoz, el sem hiszem, hogy ez meg fog történni... annyira izgulok, mégsem mondanám vissza.
Néhány cm-er választott el minket, mikor megszólalt mögöttünk egy hang.
-Hali Boka, remélem nem baj, hogy előbb jöttem!-kiabált Nemecsek. Abban a pillanatban Boka egy lépést hátra lépett, majd megfordult.
-Persze, hogy nem. Pakolj le ott, mindjárt megyek-kiabálta vissza, majd megfogva engem a kunyhóba vitt. Meglepetésemre elég tágas volt, tiszta-Figyelj, itt kellene maradnod, már nem tudnám kimagyarázni azt, hogy folyton itt vagy.
-Miért? Eddig sem vettek észre!-néztem a szemébe, ő pedig egy "Ezt most komolyan gondoltad?" nézéssel illetett meg-Jó, oké. Itt fogok punnyadni és megigérem, hogy nem fogok elmenni sehova-fontam össze a karomat, ő pedig egy elismerő mosollyal bezárta a kunyhó ajtaját.
Bár tény, semmit nem hallottam abból, amiről beszélgettek, mégis elvoltam. Körbenéztem, majd az ágyra lefeküdve bealudtam...
YOU ARE READING
Elfojtott érzés
Teen FictionEgy 17 éves lányról, Áts Ferenc húgáról, Áts Szonjáról szól, akit sokan védelmeznek, szinte az egész suliban ő a királynő, a leghíresebb tanuló, mégis elég nehéz sorsa van, mióta beleszeretett ellenségébe, Boka Jánosba.