Egy 17 éves lányról, Áts Ferenc húgáról, Áts Szonjáról szól, akit sokan védelmeznek, szinte az egész suliban ő a királynő, a leghíresebb tanuló, mégis elég nehéz sorsa van, mióta beleszeretett ellenségébe, Boka Jánosba.
Mikor bementem a szobába egyből az ágya felé mentem, majd ráugorva arra, a párnába hajtottam a fejemet és éreztem rajta az illatát. Mint valami bolond, a párnáját megfogtam és átölelve azt, hemperegni kezdtem. Majd egy kósza gondolat után kinyitottam a szekrénye ajtaját, miután megigazítottam az ágyát és egy pulcsit kivettem, majd a fürdőben a parfümjével befújtam azt és vigyorogva átvittem a szobámba, majd elrejtettem a táskámban. Mikor ismét visszatértem, az íróasztalához léptem, majd kinyitottam az egyik füzetét. Basszus milyen szépen ír... ahogy leültem a székére, a lábammal valamibe belerúgtam. Lehajolva vettem észre, hogy egy doboz volt. Feltéve az asztalra, kinyitottam. Abban volt egy napló, melyet még a táborban kaptunk. Mikor kivettem azt, észrevettem, hogy minden ott volt. A maci és a toll is. Már nyitottam volna ki a naplót, mikor mögöttem valaki megszólalt.
-Te mit csinálsz?-kapta ki a kezemből én meg megijedve pattantam fel a székből. Boka volt az...
-Én csak...
-Te?
-Csak...-haraptam a számba. Eközben ő a cuccokat visszatette a dobozba és a szekrény tetejére rakta. Ez most komoly?-Amúgy... szépen írsz...
-Beleolvastál a naplóba?-lett feszült. Halványan megráztam a fejemet és mutattam az egyik füzetéte-Reggel Andorra mondtad azt, hogy milyen pofátlan, de most ugyanazt csináltad-fonta össze a karját.
-Tudom...-suttogtam lefelé nézve.
-Ha nem lettem volna itt, ez a szoba nem maradt volna életben.
-De igen!
-Egyébként-nézett ki az ablakon-összeillenél Andorral. Mármint, nem a kiváncsiság miatt, hanem.. csak úgy.-ült le a kanapéjára.
-Már megint ezzel jössz?-fogtam a fejemet-Boka, értsd már meg, hogy utálom azt a gyereket.
-Azt kell szeretni, aki valóban szeret téged-nézett a szemembe. Ekkor engem kirázott a hideg, de nem úgy, ahogy szokott. Mintha belüről reszkettem volna. Talán igaza van... mármint nem abban, hogy Andorral legyek, hanem adjam fel a küzdelmet vele...
-Igaz-biccentettem.
-Egyébként-állt fel, majd a kezembe adott egy zacskót-remélem jó lesz rád. Délelőtt vettem. Így legalább normális ruhában leszel.-felelte, majd leült a gépe elé. Kifáradva a szobájából, bementem a sajátoméba, majd kibontottam és csodálkoztam. Csak ezért ment el délelőtt, hogy nekem megvegye ezt..?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
