Elfojtott érzés

58. Rész

Már egy hete, hogy felpróbáltuk a ruhákat, Bokával annyira soskzor nem találkoztam. Mintha próbált volna kerülni, vagy nem is tudom... Ma kezdjük el a keringő próbákat, amire kiváncsi vagyok.

Órák után lementünk a nagy tesiterembe, ahol már rengetegen voltak. Elméletileg 54 pár lesz összesen, ami annyit takar, hogy 108-an leszünk. Fülöp nem volt ott, mikor megérkeztem, de elkezdtem telefonozni. Ekkor egy ismerős hangot meghallottam és egyből abba az irányba néztem. Boka volt ott egy lánnyal. A Pál utcai csapattal nevetgéltel éppen. Ki lehet az a lány? Annyira aranyosnak tűnik és Boka tökre boldog mellette. Ő lesz a párja..?

Gondolkodásom közepette kaptam egy üzenetet Fülöptől, hogy a mostanira nem tud eljönni. Nem hibáztatom, mert csak az első óra volt ez még. Mikor bementünk, annyit láttam, hogy a lány átöleli Bokát, majd integetve elment, miután valamit beszélt a tánctanárral. Gondolkoztam azon, hogy én is elmegyek, de inkább maradtam.

-Üdvözlök mindenkit! Én fogom betanítani a táncot! Pongrácz Árpád vagyok. Álljatok ne párokba és kezdenénk is-tapsolt kettőt, majd észrevette, hogy néhányan egyedül állnak-Ahogy látom lesznek egykék. Ez esetben, ti ketten-mutatott két gyerekre-és ti pedig így-bökött felém, meg egy másik gyerekhez, akit nem láttam. Elindulva abba az irányba, ahova mutatott, észrevettem, hogy Bokával leszek egy párban. Az arcom baromi vörös lehetett és a számba haraptam. Láttam rajta, hogy ő sem örül ennek annyira és legszívesebben elindulna haza, de nem volt más választása. Beálltunk egymással szembe, majd elkezdtük az alap lépéseket. Testünk nagyon közel került egymáshoz és beremegett a lábam. Fél kezével a derekamat átölelte, hogy ne essek el. Szemeibe nézve pupillái kitágultak. Egyre melegem lett. Ledobva magamról a pulcsit egy top volt rajtam. Boka a kezét a lapockámra helyezte, egyidőben én pedig a vállára, majd kezeinket megfogtuk. Lassan elkezdtünk előre-hátra menni. Mikor a negyedéig eljutottunk, valahogy minden elsötétült. Mintha csak mi ketten lettünk volna. Pörgetés közepette karjaiba estem és felvettük egymással a szemkontaktust. A kezeim válláról arcához csúsztak. Egyik kezével tartott, a másikkal pedig a kezemet megfogva megpuszilta lehunyt szemmel. Elvörösödve néztem rá. Ő lassan felhúzott, majd a derekamat fogta. Nem szólt egy szót sem, de nem is kellett. Nekem ennyi bőven elég volt, csak reménykedtem, hogy soha nem fog véget érni.

-Csak nem jártok?-jött oda Árpád, mire mindketten feleszméltünk. Lefagyva néztem rá.

-Nem-mondta ki Boka, amitől kirázott a hideg-neki más párja van-tette hozzá.

-Ja igen, titeket állítottalak össze az elején, igaz?

-Igen-biccentettem.

-Pedig olyan jó hamróniában vagytok, még versenyre is szívesen elvinnélek titeket.

-Köszönjük-biccentett Boka, majd megvárta, hogy a tanár elmenjen-elég késő van-nézett az órára-elvigyelek?

-Ha megtennéd, megköszönném-haraptam a számba, majd a pulcsimat megfogva elindultunk.