28. Rész

155 11 2
                                    

Sajnos hamar elment az egy hét, míg Balatonon voltunk. Bevallom, nem sokat agyaltam Bokán, szóval nem igen sikerült lelkileg felkészülnöm. De már az is haladás, hogy nem gondoltam rá, nem?

-Gyere már-ráncigált le a lépcsőn Lara.

-Nyugodj már le, mindjárt megyek.-néztem rá-Miért sietünk?

-Izgulok-ugrált. A fejemet fogva, lementem a lépcsőn, majd elbúcsúztam a szüleimtől. Három napot leszek Bokánál, el sem hiszem, meg fogok halni...

A villamosra felülve Lara elkezdett beszélni. Ismerve őt, ezt a két órát ki fogja használni...

-El sem hiszem, hogy megyünk! Direkt csinos cuccokat hoztam, hátha Boka észrevesz, hogy milyen szép vagyok. Szeretném legyőzni Sárát. Szerinted menni fog? Vagy esélytelen..? Lehet, hogy ő szebb...

-Lara, te szebb vagy-nyugtattam meg-De ne mássz rá. Mármint, azt a fiúk nem szeretik. Viszont... légy sokszor ügyetlen. Pl, ess el, vagy ilyesmi-adtam tanácsokat. Most tényleg ezt csinálom..?

-Uuhh, köszi. Jó ötlet-vigyorodott el-És veled mizu fiúk terén?

-Semmi-vontam vállat-Elvagyok egyedül.

-Na, majd most.

-Persze, majd az ellenségeimmel, nem? Ígyis én leszek egyedül Vörös. Tiszta gáz...

-Nem lesz baj. Csak élvezzük az egészet!-mosolyodott el, mire kifújtam a levegőt.

Mikor megérkeztünk Jázmin már kint volt szüleivel, akik épp akkor pakoltak a kocsiba.

-Jó napot-álltam az anyukája mellé-segíthetek valamiben?

-Aranyos vagy, de nem kell-csukta le a csomagtartót, majd felém fordult-Na ne... Szonja, igaz? Istenem, kész nő lettél, mióta nem találkoztunk! Hogy megnőttél!-mért végig, majd átölelt. Fura érzés, mikor ők ismernek, de én őket nem...

-Üm... köszönöm.

-Ferkóval mi van? Lett már azóta barátnője? Egyetemista?

-Igen, egyetemista, színésznek készül. És még nincs...

-Színésznek? De érdekes. A fiam is ennek tanul. Még kiskorukban eldöntötték ezt. Örülök, hogy maradt is ez a terv.

-Sziasztok-szaladt ki János egy trikóban, shortban és egy papucsban. Tekintete felém irányult, mire a szívem vadul kezdett verni. Na nem, ilyen nincs... A-a, nem eshetek vissza, eddig olyan jól haladtam!-Anya, sikerült berámolni?

-Persze. Nem is mondtad, hogy még tartod vele a kapcsolatot.-mutatott rám

-Évfolyamtársam.

-Á, így már világos. Akkor nyári táborban voltál, nem?

-De...-biccentettem

-Mi nyertünk-tette hozzá Boka, majd az apjára nézett, aki megfogta a vállát.

-Maradjon egyben a ház. 3 nap múlva, 6-ra itthon vagyunk.

-Úgy lesz-nézett rá János.

-Szia Szonja, jó látni-mosolyodott el-Gyere szívem-ült be előre.

-Legyetek jók, Szonja, üdvözlöm a családodat-puszilt meg Boka anyukája, majd beült a kocsiba és elhajtottak. Ez fura volt...

Elfojtott érzésWhere stories live. Discover now