Elfojtott érzés

28. Rész

Sajnos hamar elment az egy hét, míg Balatonon voltunk. Bevallom, nem sokat agyaltam Bokán, szóval nem igen sikerült lelkileg felkészülnöm. De már az is haladás, hogy nem gondoltam rá, nem?

-Gyere már-ráncigált le a lépcsőn Lara.

-Nyugodj már le, mindjárt megyek.-néztem rá-Miért sietünk?

-Izgulok-ugrált. A fejemet fogva, lementem a lépcsőn, majd elbúcsúztam a szüleimtől. Három napot leszek Bokánál, el sem hiszem, meg fogok halni...

A villamosra felülve Lara elkezdett beszélni. Ismerve őt, ezt a két órát ki fogja használni...

-El sem hiszem, hogy megyünk! Direkt csinos cuccokat hoztam, hátha Boka észrevesz, hogy milyen szép vagyok. Szeretném legyőzni Sárát. Szerinted menni fog? Vagy esélytelen..? Lehet, hogy ő szebb...

-Lara, te szebb vagy-nyugtattam meg-De ne mássz rá. Mármint, azt a fiúk nem szeretik. Viszont... légy sokszor ügyetlen. Pl, ess el, vagy ilyesmi-adtam tanácsokat. Most tényleg ezt csinálom..?

-Uuhh, köszi. Jó ötlet-vigyorodott el-És veled mizu fiúk terén?

-Semmi-vontam vállat-Elvagyok egyedül.

-Na, majd most.

-Persze, majd az ellenségeimmel, nem? Ígyis én leszek egyedül Vörös. Tiszta gáz...

-Nem lesz baj. Csak élvezzük az egészet!-mosolyodott el, mire kifújtam a levegőt.

Mikor megérkeztünk Jázmin már kint volt szüleivel, akik épp akkor pakoltak a kocsiba.

-Jó napot-álltam az anyukája mellé-segíthetek valamiben?

-Aranyos vagy, de nem kell-csukta le a csomagtartót, majd felém fordult-Na ne... Szonja, igaz? Istenem, kész nő lettél, mióta nem találkoztunk! Hogy megnőttél!-mért végig, majd átölelt. Fura érzés, mikor ők ismernek, de én őket nem...

-Üm... köszönöm.

-Ferkóval mi van? Lett már azóta barátnője? Egyetemista?

-Igen, egyetemista, színésznek készül. És még nincs...

-Színésznek? De érdekes. A fiam is ennek tanul. Még kiskorukban eldöntötték ezt. Örülök, hogy maradt is ez a terv.

-Sziasztok-szaladt ki János egy trikóban, shortban és egy papucsban. Tekintete felém irányult, mire a szívem vadul kezdett verni. Na nem, ilyen nincs... A-a, nem eshetek vissza, eddig olyan jól haladtam!-Anya, sikerült berámolni?

-Persze. Nem is mondtad, hogy még tartod vele a kapcsolatot.-mutatott rám

-Évfolyamtársam.

-Á, így már világos. Akkor nyári táborban voltál, nem?

-De...-biccentettem

-Mi nyertünk-tette hozzá Boka, majd az apjára nézett, aki megfogta a vállát.

-Maradjon egyben a ház. 3 nap múlva, 6-ra itthon vagyunk.

-Úgy lesz-nézett rá János.

-Szia Szonja, jó látni-mosolyodott el-Gyere szívem-ült be előre.

-Legyetek jók, Szonja, üdvözlöm a családodat-puszilt meg Boka anyukája, majd beült a kocsiba és elhajtottak. Ez fura volt...