Elfojtott érzés

25. Rész

Eszegetés közben próbáltam vele felvenni a szemkontaktust, de sehogy sem sikerült. Egyfolytában a kajáját nézte és nem szólt semmit.

-Egyébként... a nyáron még mész valahova?

-Igen, utazunk Spanyolországba. Családommal, a haverokkal megyünk le Balatonra, majd lehet, hogy zenetáborba is megyek. Te?-felelte, fel sem nézve rám.

-Én.. öm... Családdal Balatonra megyünk egy hétre és Larával terveztük, hogy elmegyünk ketten is nyaralni. Még nem tudom, hogy hova fogunk.

-Az az szuper.

-Az... egyébként, miért nem próbálsz beszélni Ferivel? Nem azzal van bajod, hogy létezik, hanem, hogy nem tudtok együtt lenni. Tegnap mondta, hogy...-kezdtem bele, de megállított.

-Ne beszéljünk róla. Nem akarok erről beszélni-lett feszült.

-De akkor...

-Szonja. Nem-állt fel, majd a wc-k felé ment. Miért nem akar erről beszélni? Látom rajta, hogy hiányzik neki...

Pár perc múlva arra lettem figyelmes, hogy Boka telefonja rezegni kezdett. Akaratom ellenére elolvastam, hogy ki az, de nem nagyon örültem neki. Lara volt az. Honnan tudja a számát..?

Boka leülve elém, kifújta a levegőt.

-Ne haragudj, nem szeretnék erről beszélni. Örülök, hogy mesélt rólam, de a múlt az múlt. Ez sem helyes, hogy most veled vagyok, hogy veled beszélek. Hogy kedves vagyok hozzád-fogta a fejét.

-Valaki hívott téged-suttogtam, mire megnézte a telefonját.

-Bocsi, ezt fel kell vennem-állt fel, majd arrébb ment. Mi van, ha ők járnak..? Ha nem lenne olyan téma, nem ment volna el... Így még annyit sem hallok, amennyiből össze tudnám rakni, hogy miről beszélgetnek...-Itt vagyok-pillantott rám pár perc múlva eltéve a telóját.

-Minden rendben van?

-Persze. Figyelj, nekem 7-től elfoglaltságom van, kérlek, akkor ne gyere. Nagyon fontos lenne.

-Persze, nem fogok...

-Örülök. Ízlett?-figyelte, hogy mikor eszem meg az utolsó krumplit.

-Igen, köszönöm. Mennyivel tartozom?

-Semennyivel-pattant fel, majd kivitte a tálcát és elkisért egy darabig.

-Köszönöm-suttogtam felnézve rá, mire csak elmosolyodott, majd az időre nézett.

-Mennem kell, mert nem érek vissza. Remélem nem tévedsz el hazáig. További jó nyaralást-intett, majd sietve a másik irány felé kezdett el sétálni. Mi ütött belé...? Miért nem mehetek a Grundra...? Mi lesz ott? Nekem tudnom kell...

Majd azzal a lendülettel elindultam Boka után, összeszorult szívvel.