Elfojtott érzés

56. Rész

Felpattanva a székből, ahogy tudtam, rohantam ki a teremből. Basszus, mért jövök ilyenkor szoknyába..?

-Állj meg!-kiabálta végig a folyosón. Lefutva a lépcsőn, próbáltam nem leesni. Tudtam, hogy ő tovább bírja a futást, így nem reménykedtem semmiben. Mikor leérte a lépcső végéhez, már fordultam be, mikor nekimentem Bokának-Nem menekülsz!-kiabálta ismét. A fiú nem értett semmit, de bevitt a férfi mosdóba és beállt az ajtóba-Szia Jánoska, nem láttad Szonját?

-Nem.

-Biztos? Pedig erre futott.

-Lehet átfutott a B épületbe.

-Tényleg, lehet. Köszi-rohant el a hangokból itélve. Mikor kimentem, el akartam mesélni neki, hogy mi történt és azt, hogy köszönöm, de már nem volt ott. Mikor matekra mentem, beültem a leghátsó padba, de Leszik már belém is állt.

-Bocs, de ez a mi helyünk.

-Rá van írva?-néztem meg a széket-Nem látom, szóval nem a tiétek-vontam vállat.

-Mond, süket vagy? Mi szoktunk itt ülni!

-Mond, érdekel engem?-könyököltem az asztalra, majd bámultam őt.

-Állj fel-csapott elém, amitől megijedtem. Mögötte egy fej megjelent. János volt az... Azt ne mond, hogy egy csoportban leszünk...

-Mi történt?

-Nem áll fel, pedig mondtam neki, hogy a mi helyünk.

-Elférünk-vont vállat. Majd bejött az osztálytársam és reflexből felém kezdett jönni, de Boka beült mellém, egy helyet kihagyva.

-Szép jó napot-jött be a tanár csöngőre-Fura lesz így tanítani. Eddig úgy volt, hogy csak semleges órákból, de mi is megnyertük. Ezért kérek mindenkit, hogy figyeljen. B-sek közül hányan vagytok?-kérdezte, mire feltették a kezüket. 6-an voltak. Boka, Leszik, Barabás, Nemecsek, Csele és egy csaj-C-sek?-tőlünk pedig 5 lány egy fiú volt-Összesen 12. Nem kevés, de nem is nagyon sok. Na akkor kezdjük el-írt a táblára. A füzetemet elővéve másolni kezdett, majd adott egy feladatot, amit nem is értettem.-Szonja, mennyi jött ki?-kérdezte a tanár 10 perc múlva. Olyan falfehér lettem, hogy az csak nem igaz...

-Tanárnő, én még nem vagyok vele kész-haraptam a számba, mire a Pálok nevetni kezdtek, kivétel Bokát.

-Ennyi idő alatt késznek kell lenned. Menj a táblához-nyújtotta a krétát. Hát ilyen nincs...

Átvéve tőle, megálltam a tábla előtt, majd néztem, de nem tudtam elkezdeni. A többiek kuncogtak. Próbáltam lenyugodni, így egy mély levegőt véve, lehunytam a szememet. Hirtelen egy kéz nyúlt felém, majd írni kezdett a megoldást. Felnéztem rá, Boka volt az... elmosolyodott, majd lassan felém hajolva megcsókolt. Elkerekedett szemmel néztem rá és vadul dobogott a szívem. M..most ez mi volt? Ez azt jelenti, hogy mégis szeret?

-Szonja! Szonja!-bökött meg a tanár, mire feleszméltem. A táblánál álltam egyedül, megoldás nélkül.-Na jó. Boka gyere ki, old meg helyette, mert ha rá várnánk, lemegy a nap.-küldött a helyemre. János tekintete találkozott az enyémmel, mikor helyet cseréltünk. Majd visszaülve bemásoltam azt is.

Suli után anyával beszélgettem a ruhákról, ő nagyon örült, majd érkezett egy üzenetem messengeren.

-Ki az?-kiváncsiskodott anya.

-Osztálytársam, Fülöp, felkért táncolni.

-És mit írtál?

-Hogy nem hiszem, hogy lenne párom, így természetesen elvállalom.