Egy 17 éves lányról, Áts Ferenc húgáról, Áts Szonjáról szól, akit sokan védelmeznek, szinte az egész suliban ő a királynő, a leghíresebb tanuló, mégis elég nehéz sorsa van, mióta beleszeretett ellenségébe, Boka Jánosba.
Keresgélve egy ablakot, végül a nappaliban találtam egy jót. Pont az utcára nyílt. Kinyitva azt a telefonom segítségével megnéztem, hogy milyen magason vagyunk. Hát... eléggé.
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
Lassan próbáltam leereszteni a cuccomat, mire valaki megijesztett hátulról. A bőrönd kicsúszott a kezemből, majd megfordultam.
-Mi az?-néztem rá idegesen, de megláttam, hogy Álmos állt ott.
-Te mit csinálsz?-nézett kerek szemmel
-Kiszabadulok?
-Ablakon keresztül?
-Igen-biccentettem, mire felnevetett.
-Hoztam a kulcsot.
-Megoldom így-mutattam az ablakra.
-És a kaput megmászod, vagy hogyan?
-Jó, mondjuk arra nem gondoltam-haraptam a számba
-Biztos nem akarsz elbúcsúzni?
-Jázmintól lehet, hogy kellene, de más nincs itt, akivel jóba lennék...
-Azért Bokával elég jól el szoktál lenni.
-Ühüm-biccentettem halványan.
-Na mindegy-nyitotta ki az ajtót. Jázminnak írtam egy üzenetet, hogy köszönök mindent, de rosszul érzem jelenleg magamat, így hazamegyek. A cuccomért nyúlva a nagykaput is kinyitotta, majd kiengedett azon-Örülök, hogy ismét találkoztunk.
-Én is-mosolyodtam el, majd átöleltem és Ferenchez léptem, aki az autójának dőlve, zsebre dugott kézzel rágózott. Átölelve őt egy mély levegőt vettem-csak menjünk haza.
-Rendben-puszilta meg a fejemet. A következő pillanatban Jázmin kirohant egy szál fürdőruhában, a nevemet kiabálva.
-Szonja-ért hozzám és próbált levegőt venni, de szegény ki volt fulladva. Feri benyúlva a kocsiba kikapott egy vízet, majd a lánynak adta, aki először nézett rá. A lámpafénye megvilágította az arcát, amely vörössé vált, de nem a futás miatt.-Én öm.. szóval.. köszönöm-kortyolt bele az italba, majd letörölte és visszaadta-Szonja, biztos nem szeretnél maradni?
-Nem, egy kicsit rosszul vagyok.
-Adjak gyógyszert..? Mi kell?
-Tényleg nem szükséges.
-Kérlek-fogta meg a kezemet.
-Szegény Feri akkor a semmiért utazott ennyit.
-Aludhatna ő is itt-igazított meg egy tincset. Már akartam volna valamit mondani, de láttam rajta, hogy kicsattan a boldogságtól.
-Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne-túrt a hajába a tesóm-600vs2?
-Eddig én voltam egyedül!-néztem rá durcisan.
-Csak holnapig lesztek itt, 4-kor pedig már mindenki megy. Kérlek-nézett ránk cukin.
-Nincs is hely a fiúknál...
-Bokánál még...-kezdte volna el, de tesómmal egyszerre mondtuk, hogy nem-Miért..?
-Csak... nem akarom, hogy zavarjam őt-köhögött kettőt Feri.
-Ne butáskodj már.
-Jázmin... két ellenfelet összerakni...
-Lehet, hogy a végén még barátok lesznek.
-De pizsamát sem hoztam...
-Majd ad Boka. Gyertek kérlek-nézett szomorúan. Összenézve Ferenccel, egy mély sóhajvételt véve, biccentettünk-Köszönöm-sikított fel az örömtől-Oda tudsz beállni-mutatott a parkolóhelyre. Mi sem vagyunk normálisak, hogy ezt elválaltuk...
