Egy 17 éves lányról, Áts Ferenc húgáról, Áts Szonjáról szól, akit sokan védelmeznek, szinte az egész suliban ő a királynő, a leghíresebb tanuló, mégis elég nehéz sorsa van, mióta beleszeretett ellenségébe, Boka Jánosba.
Felpattanva az ágyból, elkezdtem a reggeli rutinomat. Reggeli, fogmosás, felöltözés, smink, fésülködés. Áts még indulás előtt elkapott.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Szia hugi, ne rosszalkodj, ne maradj fent nagyon sokáig és hallgatózz, hátha valamit mond Boka a Grundról.
-Ferenc! Nem azért megyek kirándulni, hogy Bokát lehallgassam!
-Csak vicceltem-mosolyodott el, majd lehajolva hozzám, átölelt, melyet a szüleim követtek.
-Sziasztok!-köszöntem el, majd elindultam a suliba. Az egész 11. évfolyam ott volt. Az A-sok, B-sek és mi, C-sek.
-Szonja - intett a buszból Lara, a legjobb barátnőm. Visszaintve neki, hátramentem, hogy berakjam a bőröndömet, de baromi nehéz volt és alig bírtam felemelni.
Küszködve a cuccal, valaki balról megfogta és átvéve azt, berakta a busz csomagtartójába. A segítőkész emberre nézve láttam, hogy Boka volt az és hirtelen minden szó kiesett a fejemből. Egy fekete baseball sapka volt a fején fordítva, testét pedig egy fekete trikó és egy rövid, fekete farmer borította, egyedül csak a cipője volt fehér. Engem teljesen elcsábított a megjelenése... Ahogyan izomzatai, erei kidomborodtak, mikor felemelte a bőröndömet...
A bambulásból feleszmélve, azon kapom magamat, hogy az egyik tanár számolja az osztályomat.
-Köszönöm, nekem most mennem kell...
-Semmiség, siess, ne maradj le - sétált az osztálya buszához, én pedig felrohanva az enyémre, leültem Lara mellé.
-Csajszi, mi tartott ilyen sokáig?
-Nem tudtam felemelni a bőröndöt- nevettem fel.
-És hogy sikerült végül?
-Valaki segített... - haraptam a számba.
-Ki?
-Már nem emlékszem... - füllentettem, de sajnos a fejem mást árult el...
-Ugye tudod, hogy kicsi korom óta ismerlek és tudom, hogy mikor hazudsz? Szóval kivele. Ki volt az?-nézett rám vigyorogva. Nem igazáb akartam elmondani, mert tudtam, hogy ebből baj is lehet. Sokszor nem tudott titkot tartani és ennek tényleg titokban kellene lennie.
-Csajszi, tényleg nem ismerem.
-Jó, oké. Majd kiderítem- nyújtotta ki a nyelvét.
-Sok sikert-kacsintottam, majd a busz elindult.
Egy darabig elvoltam a táj nézegetésével, majd mikor láttam, hogy Lara bealudt, rákerestem Bokára, majd csekkoltam a profilját, melyen félmesztelen volt. Hogy lehet valaki ennyire csábító? Miért beszélek mindig róla? Esélyem sem lenne nála...
Pár óra múlva megérkeztünk a tábor helyszínére. Mindenki leszállt a buszról, majd a cuccokat felvéve a szobákat adták ki. Én Larával voltam és még másik két lánnyal.
-Sziasztok, hozzátok osztottak be minket. Engem Jázminnak hívnak, ő pedig Sára. A 11.B-ből vagyunk-mutatkoztak be, majd elfoglaltak egy ágyat.
-Szia, Lara vagyok, ő pedig Szonja.
-Áts, igaz?-kérdezte Jázmin, amit furcsáltam, hogy honnan tudhatja, de bólintottam-örülök a találkozásnak.
-Én is-mosolyodtam el. Kipakolás után úgy gondoltam, hogy elmegyek felfedezni a környéket, de sajnos Lara nem akart velem tartani.-Ne csináld már, egész nap csak telefonozni fogsz?
-Most mi a baj ezzel? Tök jól elvagyok, legalább van wifi-nyomogatta a telefonját. A fejemet fogva kimentem. Hogy valaki ilyen lusta legyen...
Elindulva a táborban felfedeztem sok helyet, pl. az étkezőt, focipályát, kosárpályát, röpipályát, néhány nagy termet, stb. Már jöttem visszafelé, mikor észrevettem, hogy Boka beszélget a szobatársaimmal, mely nem lett volna baj, hiszen valószínű osztálytársak, de baromi közel álltak egymáshoz. Majd egy pillanatra a szemem elkerekedett. Jázmin ivott a vízéből, majd odaadta a fiúnak aki utána beleivott. És ezek után még azt meri mondani, hogy nem szerelmes? Mit képzeltem...? Hogy felfigyel rám? Annyira hülye vagyok.
