Felpattanva az ágyból, elkezdtem a reggeli rutinomat. Reggeli, fogmosás, felöltözés, smink, fésülködés. Áts még indulás előtt elkapott.
-Szia hugi, ne rosszalkodj, ne maradj fent nagyon sokáig és hallgatózz, hátha valamit mond Boka a Grundról.
-Ferenc! Nem azért megyek kirándulni, hogy Bokát lehallgassam!
-Csak vicceltem-mosolyodott el, majd lehajolva hozzám, átölelt, melyet a szüleim követtek.
-Sziasztok!-köszöntem el, majd elindultam a suliba. Az egész 11. évfolyam ott volt. Az A-sok, B-sek és mi, C-sek.
-Szonja - intett a buszból Lara, a legjobb barátnőm. Visszaintve neki, hátramentem, hogy berakjam a bőröndömet, de baromi nehéz volt és alig bírtam felemelni.
Küszködve a cuccal, valaki balról megfogta és átvéve azt, berakta a busz csomagtartójába. A segítőkész emberre nézve láttam, hogy Boka volt az és hirtelen minden szó kiesett a fejemből. Egy fekete baseball sapka volt a fején fordítva, testét pedig egy fekete trikó és egy rövid, fekete farmer borította, egyedül csak a cipője volt fehér. Engem teljesen elcsábított a megjelenése... Ahogyan izomzatai, erei kidomborodtak, mikor felemelte a bőröndömet...
A bambulásból feleszmélve, azon kapom magamat, hogy az egyik tanár számolja az osztályomat.
-Köszönöm, nekem most mennem kell...
-Semmiség, siess, ne maradj le - sétált az osztálya buszához, én pedig felrohanva az enyémre, leültem Lara mellé.
-Csajszi, mi tartott ilyen sokáig?
-Nem tudtam felemelni a bőröndöt- nevettem fel.
-És hogy sikerült végül?
-Valaki segített... - haraptam a számba.
-Ki?
-Már nem emlékszem... - füllentettem, de sajnos a fejem mást árult el...
-Ugye tudod, hogy kicsi korom óta ismerlek és tudom, hogy mikor hazudsz? Szóval kivele. Ki volt az?-nézett rám vigyorogva. Nem igazáb akartam elmondani, mert tudtam, hogy ebből baj is lehet. Sokszor nem tudott titkot tartani és ennek tényleg titokban kellene lennie.
-Csajszi, tényleg nem ismerem.
-Jó, oké. Majd kiderítem- nyújtotta ki a nyelvét.
-Sok sikert-kacsintottam, majd a busz elindult.
Egy darabig elvoltam a táj nézegetésével, majd mikor láttam, hogy Lara bealudt, rákerestem Bokára, majd csekkoltam a profilját, melyen félmesztelen volt. Hogy lehet valaki ennyire csábító? Miért beszélek mindig róla? Esélyem sem lenne nála...
Pár óra múlva megérkeztünk a tábor helyszínére. Mindenki leszállt a buszról, majd a cuccokat felvéve a szobákat adták ki. Én Larával voltam és még másik két lánnyal.
-Sziasztok, hozzátok osztottak be minket. Engem Jázminnak hívnak, ő pedig Sára. A 11.B-ből vagyunk-mutatkoztak be, majd elfoglaltak egy ágyat.
-Szia, Lara vagyok, ő pedig Szonja.
-Áts, igaz?-kérdezte Jázmin, amit furcsáltam, hogy honnan tudhatja, de bólintottam-örülök a találkozásnak.
-Én is-mosolyodtam el. Kipakolás után úgy gondoltam, hogy elmegyek felfedezni a környéket, de sajnos Lara nem akart velem tartani.-Ne csináld már, egész nap csak telefonozni fogsz?
-Most mi a baj ezzel? Tök jól elvagyok, legalább van wifi-nyomogatta a telefonját. A fejemet fogva kimentem. Hogy valaki ilyen lusta legyen...
Elindulva a táborban felfedeztem sok helyet, pl. az étkezőt, focipályát, kosárpályát, röpipályát, néhány nagy termet, stb. Már jöttem visszafelé, mikor észrevettem, hogy Boka beszélget a szobatársaimmal, mely nem lett volna baj, hiszen valószínű osztálytársak, de baromi közel álltak egymáshoz. Majd egy pillanatra a szemem elkerekedett. Jázmin ivott a vízéből, majd odaadta a fiúnak aki utána beleivott. És ezek után még azt meri mondani, hogy nem szerelmes? Mit képzeltem...? Hogy felfigyel rám? Annyira hülye vagyok.
YOU ARE READING
Elfojtott érzés
Teen FictionEgy 17 éves lányról, Áts Ferenc húgáról, Áts Szonjáról szól, akit sokan védelmeznek, szinte az egész suliban ő a királynő, a leghíresebb tanuló, mégis elég nehéz sorsa van, mióta beleszeretett ellenségébe, Boka Jánosba.