Elfojtott érzés

39. Rész

Lara összefont karral az ajtófélfának dőlt, elálva az útat előttem.

-Szonja, hogy is volt? Mesélj csak kérlek. Miért ment el Boka idegesen mellőled?

-Lara, ez nem rád tartozik, és elengednél?

-Miért? Hova sietsz ennyire? Tudtommal holnapig tart a buli.

-Tudtommal nem kell mindenbe belekötni-kezdtem én is ideges lenni.

-Hűha, csak nem ideges lett valaki?-nevetett fel-Mindig csak menekülsz, de megoldást sosem keresel. Na kivele, mit mondtál Jánoskámnak?-nézett a szemembe. Egy mély levegőt véve, próbáltam nem elsírni magamat.

-Semmi közöd hozzá. És ha megbocsátasz, most mennék-indultam el, de mikor odaértem hozzá, egy lökésével a földre estem.

-Azt hiszed nem tudom, hogy ellenem próbálod fordítani?

-Mi van?-néztem rá hülyén-te beteg vagy. Pont nem érdekek, hogy mi van veletek. Neked kb. minden fiú megtetszik!

-Ja, ellentétben veled. De mondjuk beléd csak az idióták szerelmesek, amilyen te vagy-nevetett fel.

-Tudod, a toxic kapcsolatodból nem kérek. Várnak a barátaid, menj le. Itasd le Bokát, csakhogy akkor sem fog beléd szerelmes lenni.-mondtam gúnyosan, mire közeledni kezdett hozzám, de valaki elkapta a kezét.

-Hagyd, majd én megrakom. Az lenne a legjobb bosszú-vigyorodott el Andor.

-Én meg kirakom internetre-vigyorodott el-Sőt, a közös "BFF" oldalunkra-nevetett. Elkezdtem könnyezni, tényleg ilyen Lara, vagy most mi történt vele..?-Nézd meg, hogy sír.

-Semmi baj, mindjárt jobb lesz-ült a kezemre és már hajolt volna egy csókért, de valaki berontott a szobába.

-Na most volt elég ebből-Álmos akkorát vert be a fiúnak, hogy kiserkent a vére. Engem felhúzott, majd Larára nézett.

-Ha hozzá mersz mégegyszer szólni Szonjához, megtéplek-nézett mélyen a szemébe. Megfogva a cuccomat lesétáltunk a lépcsőn-Most haza fogsz menni?

-Igen-biccentettem-köszönöm, hogy megvédtél...

-Semmiség. De figyelj, Bokáéknak kell kiengedni. Én nem tudom, hogy hol van a kulcs.

-És ők hol vannak?

-Szerintem a medencéknél.

-Rendben-biccentettem.

-Na jó útat, én viszont megyek-mosolyodott el, majd átölelt, amitől meglepődtem de viszonoztam.

-Szia-mosolyodtam el. Szórakozol velem? Biztos nem fogok visszamenni oda, ahol fájdalmaim voltak. Találjuk egy ablakot...