Elfojtott érzés

48. Rész

Reggel annyira sem volt időm, hogy rendesen megreggelizzek. Áts elvitt kocsival, hogy ne késsek el. Azt osztálytermünk felé menve, hallottam, hogy néhány fiú hangosabban beszél a kelleténél. A terembe benézve láttam, hogy Álmosék éppen beszélgetnek, de Boka még nem volt ott. Szomorúan indultam a mi termünk felé, de hirtelen valakit lefejeltem.

-Ne haragudj, jól vagy?-kaptam utána egyben a fejemhez, mikor realizáltam, hogy Jázmin volt az.

-Jézusom Szonja, baromira hiányoztál-ölelt át szorosan-Viszont Boka miatt nem lehetünk együtt. Legalábbis akkor, mikor ő is lát-suttogta-Mit csináltál vele? Olyan bunkó lett...

-Mi? Tényleg..?-haraptam a számba, hogy ne sírjam el magamat-Mit szokott csinálni..?

-Épp ez az, semmit. Alig van otthon, mindig kimegy edzeni, estig ott van, majd jön haza. Olyan izmos lett, mióta nem találkoztatok, hogy rendes 3cm nagyságú a kockái a hasán-mutatta ujjaival. Tönkre fogja tenni így magát... De nem tudok ellene semmit sem tenni, mert nem válaszol az üzeneteimre...-Múltkor egy lány el akarta hívni őt egy találkozásra, de olyan szinten a földbe tiporta, hogy így ez a... János jól vagy? Elmentek otthonról? Szituáció volt bennem.

-Miért, mit mondott neki?...

-Azt, hogy "Az időm nem teheti meg, hogy felesleges találkozókra pecséreljem el. Ha megtennéd, hogy ezentúl nem írsz, azt nagyon megköszönném. Köszönöm."-nézett rám ijedten. Elkerekedett szemmel bámultam vissza rá.

-Akkor nem is ment hozzátok senki?

-Bulizni? Nem. Sőt, tőlem egyáltalán nem engedett lányokat. De fiúkkal meg nem akartam.

-Ez baromira dúrva... És hogy lehetne ellene tenni?

-Fogalmam sincs-rázta meg a fejét, majd annyit láttam, hogy befut a terembe, utána fordulva láttam, hogy János jön éppen, de telójából egyáltalán nem nézett fel. Egy mély levegőt véve, odamentem hozzá, majd megálltam előtte.

-Boka, figyelj... Szeretném, ha megbe...-akadtam meg, ugyanis kikerült engem és bement az osztálytermébe. Ez... ez most tényleg megtörtént...? Könnyezve a saját termembe mentem, majd a padra lehajtva a fejemet, zenét kezdtem hallgatni, hátha megnyugtat. Sajnos a tanárunk hamar bejött a terembe, s ahogy felnéztem kigördült egy utolsó könnycsepp a szememből és gyorsan letöröltem, de keső volt, az ofőnk észrevette és kérdésekkel kezdett el bombázni, amire az egész osztály felfigyelt, köztük Lara is...