Elfojtott érzés

19. Rész

Még gondolkodni sem volt időm, mikor elindultak. Gyorsan felmászva a farakásra, néztem, hogy merre mennek. A kapu tőlem egy kicsit messzebb volt, viszont a fára már nem tudnék mászni. Egy megoldás van, hogy ugrálok a farakásokon... Amik nincsenek egymástól annyira messze, de elég magason vannak. Így hát, lassan elkezdtem ugrálni. Csónakos semmit nem vett ebből észre, szóval belülről örültem. Rájuk nézve épp alattam futottak át és nem figyeltem, hogy léptem... Mikor megérkeztem, a bokám egyet kifordult és összeesetem. Na ilyen nincs... Ez a hely el van átkozva, mindig történik valami!

-Ez mi volt?-hangzott el Csónakos hangja.

-Micsoda?

-Nem hallottad? Mintha valaki elesett volna.

-Lehet, hogy kint volt valaki.

-Nem, én onnan fentről hallottam.

-Ne butáskodj, csak mi vagyunk itt.

-Biztos vagy benne?-hallottam közeledni.

-Szóval azt mondod hazudok?

-Én nem...

-Pedig de. Ezért fuss még két kört, gyerünk!-füttyentett, mire Csónakos elkezdte. Kifújva a levegőt az eget néztem. Inkább megvárom, mire elmennek... De vajon Boka miért védett meg?... Mármint, azt mondta, hogy itt nincs senki, miközben én itt vagyok...

Kb. egy óráig tartott az edzés, mikor észrevettem, hogy kiment Csónakos. Csak egy kérdésem volt, hogyan fogok én innen lemászni?...

-Látom szeretsz itt lenni-kiabált fel nekem. A szememet forgatva lenéztem rá.

-Hát tudod, igen. És milyen szép lesz, mikor a miénk lesz-kuncogtam, mire olyan gyorsan elkezdett felmászni, hogy megijedtem. Mintha egy madárpók mászott volna felém. A farakás másik végébe húzódtam, mikor ő felért.

-Álmodozz csak róla. Sosem lesz a tiétek.

-Majd meglátjuk-vontam vállat.

-Akkor ideje felállni és elmenni-fonta össze a karját.

-Nem megy, ha nézel.

-Miért nem?-guggolt le hozzám és közel hajolt. A szívem majd kiugrott, ahogyan megéreztem férfias parfümje illatát.

-C.csak nem...-dadogtam, amitől felnevetett és arrébb ment. Felállva léptem egyet és összerogyott a lábam.

-Szonja-kapott el Boka, majd leültetett és a bokámat fogta-Elárulnád, hogy miért nem tudsz a fenekeden maradni, mint a többiek?

-Mert nekem van egy feladatom, amit véghez kell vinnem?

-Az a feladatod, hogy kihallgass, nem az, hogy hogyan zúzd szét magadat-nézett a szemeimbe. Ez azt jelenti, hogy aggódik...?

-Nem tehetek róla, rosszul csináltátok meg a Grundot-néztem el.

-Igen, látom. Nem lányoknak való.

-Mit mondtál? Azt mondod, hogy mi nem érünk semmit, mert nem fiúk vagyunk?

-Nem, nem ezt mondtam...

-De igen!-akadtam ki-Ha tudnád, hogy mi több mindent csinálunk mint ti, pl. mosunk, vasalunk, takarítuno, főzünk, stb. Ti pedig kocsmáztok, megcsaltok-soroltam, mire befogta a számat kezeivel.

-Szonja, nem ezt mondtam. Ez olyan mint egy csatatér, a lányok pedig törékenyek-vette le a trikóját, majd a lábamra csavarta. Kockáit nézve teljesen elfelejtettem, hogy eddig miről volt szó. Vajon mióta edz rá?...-Gyere-kapott a hátára, majd lassan levitt. Hogy lehet valaki ennyire erős..?-Hazaviszlek.

-Mi? Nem kell... elmegyek egyedül...

-Nem kérdeztem-zárta be a kaput, majd elindult velem. A nyakát ölelve ráhajoltam és lehunytam a szememet.