Egy 17 éves lányról, Áts Ferenc húgáról, Áts Szonjáról szól, akit sokan védelmeznek, szinte az egész suliban ő a királynő, a leghíresebb tanuló, mégis elég nehéz sorsa van, mióta beleszeretett ellenségébe, Boka Jánosba.
Az elkövetkező pár hétben kész lett a filmünk, amit egyből kiraktak és nagyon sok tömeget vonzott magába. Interneten nézegetve a kommenteket, mindenki azt kérdezgette, hogy Boka meg én együtt vagyunk-e. Épp öltöztem fel, hiszen ma volt egy közönségtalálkozó, mikor Áts megjelent.
-Remélem, nincs semmi köztetek Bokával. Gyönyörűen játszottad a szerepedet, de ő egy kicsit közel került hozzád, nem gondolod?
-Ha együtt is lennék vele, már nem igen érdekelne, hogy más emberek mit mondanak. Ez az én életem-néztem a szemeibe, mire meglepődött-Tisztáznod kellene vele, hogy mi volt veletek a múltban.
-Beszéltél vele, mi?
-Egy darabban játszunk, persze, higy beszéltem vele.
-Remek-ment ki a szobámból. Egy mély levegőt véve, utána néztem. A ruhámat felkapva, elkészítettem a sminkemet.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mikor odaértem, a többiek, már ott voltak. Beállva a rendező mellé, mosolyogva nézett rám.
-Nagyszerű. A két főszereplő a két oldalamra jönnek, míg haverjaik melléjük. Nagyon jó. Először én megyek. Majd intek, mikor jöhettek. Minden jó?
-Igen-biccentettünk, majd felment a színpadra. Mindenki nagy tapsal üdvözölte őket. Bokára nézve kicsit izgultam. Ő csak nézett.
-Olyan gyönyörű vagy-nézett mélyen a szemembe, amitől elvörösödtem.
-Köszönöm-suttogtam.
-Olyan édesek vagytok-vigyorgott ránk Lotti, aki Kiarát játszotta. Majd a következő pillanatban, pedig beinvitált minket a rendező. Megállva mellette, meghajoltunk, majd a tömegre néztünk. És egy kis idő után a barátaink is feljöttek. A történetről kezdett el mesélni és arról, hogy választott meg minket. Az utolsó egy órában, mindenki kérdezhetett bármit, így a rendező lement, mi meg 5-en leültünk egy puffba. Én Boka mellett ültem, aki mellett a fiúk ültek.
-Ti jártok?-jött az első kérdés, mely után mindenki fütyült. Bokával egyből rávágtuk, hogy nem és elnevettük magunkat.
-Egy remek és tehetséges színésznőt talált a rendező és örülök is ennek. Imádtam vele dolgozni, ahogyan a többiekkel is. Számomra ez a csapat, olyan mint egy család-válaszolta Boka.
-Volt olyan, hogy elrontottátok a szöveget?
-Elég kevésszer fordult elő, mert leginkább improvizáltunk, így annyira nem.
-Viszont volt olyan, mikor ezek ketten nem akarták abbahagyni a csókolózást-kuncogott fel Lotti, mire durcisan néztem rá, de hiába próbáltam volna ellene lenni, a tömeg elnyomott a sikításokkal.
-Lesz még ennek folytatása?
-Erről nem tudunk semmit, de valószínű nem lesz-szólt bele Károly, aki Patrikot játszotta.
-Volt már olyan, hogy külön programot is szerveztetek?
-Persze, rengetegszer. Most is lesz egy buli nálam-szólalt meg Péter is. Ő Konrád szerepét kapta meg.
-Lesz majd olyan film, ahol együtt fogtok játszani?
-Együtt még nem tudjuk, nyilván, ha mindannyiunkat érdekel, akor jelentkezni fogunk.
-Készül már egy másik film, amiben játszotok? Lehet külön-külön.
-Még nem-vágtuk rá egyszerre.
Rengeteg kérdést kaptunk még meg, melyekre válaszoltunk, csakhogy az idő eltelt és még mindig voltak.
-Köszönjük a figyelmet, sajnos most ennyi fért ebbe bele, remélem, mindenki jól érezte magát, ne felejtsetek el feliratkozni! Sziasztok!-köszönt el a rendező, majd mi is integettünk és lementünk a színpadról. Kicsattantam a boldogságtól, annyira örültem ennek, hogy ennyi embernek tetszett a film.
-Akkor, majd pénteken tali!-köszönt el Péter, mire intettünk és mindenki elment. Boka még este megírta, hogy nagyon szép voltam, majd elmentem aludni.
