Elfojtott érzés

84. Rész

-Szóval újra együtt vagytok?

-Nem hiszem, hogy ez rád tartozna-Néztem Álmosra, de Boka haját simogattam.

-Nem-e? Pedig szerintem igen. Én voltam vele, mikor összetörted darabokra.

-Én is ugyanolyan szarul voltam!

-Igen? Megvágtad magadat? Kerültél kórházba, mert nem ettél semmit, helyette inkább edzettél? Szívtál el egy nap alatt 3 cigarettát? Ittál minden egyes nap alkoholt? Volt már a fejedben, hogy kipróbálod a drogot?-sorolta.

-Álmos maradj csöndben-nézett rá idegesen János. Könnyezve tekintettem a fiú felé, aki törölgetni kezdte azokat-Sajnálom, nem akartam elmodnani... Én csak...

-Miért?...

-Mikor szakítottál, meg akartam halni... Hívhatsz gyengének, gyenge Pálnak, vagy ki is hírdetheted... De az a hónap....

-Kegyetlen volt-nézett felém Álmos. Abban a hónapban az anyukája megkért engem, hogy aludjak vele és legyek vele, amikor csak tudok, emrt rájuk nem hallgatott. De még ezek ellenére is folytatta úgy, hogy én közben aludtam és nem is tudtam róla. 

-Én ezt nem tudtam... Annyira sajnálom-sírtam el magamat, mire csitított.

-Nem is akartam, hogy megtudd, ez nem egy olyan dolog... Nincs semmi baj.

-Majdnem meghaltál miattam!

-De élek és ez a lényeg!

-Nem kellett volna jönnöm... 

-Ne mondj ilyet kérlek, én örülök, hogy itt vagy.

-Lehet ez egy jel, hogy mi sosem fogunk összeilleni, nem szabad összejönnünk. De nem is fogunk tudni, hiszen neked ott van a lány. Legalább ő jó, hogy most van...

-Hagyd abba-nézett rám szenvedve-Veled akarok lenni. Te vagy az egyetlen, aki boldogítani tud. 

-Vissza fogsz esni, megint depressziós leszel... talán a filmből is ki kellene lépnem.

-Könyörgöm...

-Nem hagyhatom ezt...-néztem rá pánikolva, de ő csak megcsókolt, ezzel elhallgatattva engem. Lehunyva a szememet, viszonoztam és a tarkóját fogtam, hogy ne hagyja abba.

-Csak ne legyen fájdalmas vége-nézett minket Álmos és egy mély levegőt vett-Az én szám tartja ezt. Nem szólok senkinek, sem a Vörösingeseknek, sem a Páloknak, sem pedig a csajodnak-pillantott Bokára-De ha ez egyszer ki fog kerülni a külvilágba, ugyanott fogunk tartani. Nem lesz jobb. Ennek van következménye, biztos, hogy jól meggondoltátok ezt?-kérdezte, mi pedig bólintottunk-És ha bekövetkezik a legrosszabb, mi lesz?

-Kiállunk egymásért-mosolyodtam el. Boka megnyugodva a homlokát a homlokomhoz döntötte, majd becsukta a szemét.

-Szeretlek Szonja-simította meg a combomat, mire kirázott a hideg.

-Én is, János.

-Nem akarom megszakítani a pillanatot, de lassan a többiek is itt lesznek, esti edzésre.

-Ó basszus tényleg-csapta mega fejét Boka-El kell menj-rakott le, majd egy utolsó csókot adott-Holnap találkozunk.

-Igen-biccentettem mosolyogva, majd elrohantam. El sem hiszem, hogy ez megtörtént...