Egy 17 éves lányról, Áts Ferenc húgáról, Áts Szonjáról szól, akit sokan védelmeznek, szinte az egész suliban ő a királynő, a leghíresebb tanuló, mégis elég nehéz sorsa van, mióta beleszeretett ellenségébe, Boka Jánosba.
Tesómra nézve láttam, hogy még beszélget Jázminnal, de a hangzavar miatt már közelebb ültek egymáshoz. Kis cukik. A társaságra nézve alig voltak józanok. Larára pillantva éppen elfoglaltnak tűnt Tivadarral. Edina Sárával nagyon rázták magukat, a Pálok pedig egymással beszélgettek. A többi lány úgyszint. A mély levegőt véve lemerültem a víz alá, majd lent maradtam pár másodpercig. Mikor feljöttem, Weisz állt meg előttem.
-Kérsz piát?-kiabálta.
-Nem köszönöm-mosolyodtam rá.
-Mi?!-hajolt közel a fülemhez, mire ismét megismételtem-Oké!-ment el. Fura ez a gyerek... Kimászva a vízből beálltam Feri mögé, majd megpöcögtettem az egyik vállát és a másik oldalára mentem, de elcsúsztam és a csuklómra érkeztem, ami nagyon fájt. Áts utánam kapva ijedten nézett rám.
-Szonja, jól vagy?-állított fel. Megrázva a fejemet a fájdalomtól könnyezni kezdtem-Hé, nincs semmi baj-ölelt át.
-Elintézem-jött egy mély hang a hátam mögül. Boka volt az.
-Köszi, tényleg.
-Semmiség-mutatta kezével, hogy induljak el. Egy mély levegőt véve felmentünk a fürdőbe és leültetett egy székre. A csuklómat megfogta, majd bekötözte. A haját nézegetve felnézett rám. Szemeim lejjebb csúsztak szemére. Olyan gyönyörű kék szemei vannak...-Kész-állt fel-Hajszárító a szekrényben van, ne menj ilyen kézzel vízbe.
-Köszönöm-suttogtam. Boka halványan biccentett, majd kiment. Megszárítva a hajamat, bementem a szobába. Kb. hajnali kettő lehetett, mikor mindenki feljött. A fal felé fordulva, még úgy is hangosak voltak. Megfordulva csak annyit láttam, hogy valaki nagyon közelről néz. Baromira megijedtem.
-Szerinted alszik?
-Lehetséges-beszélgetett Andor és Lara.
-Remek, akkor öltözzünk át és megszívatjuk.
-Benne vagyok-vigyorgott, majd a fejek eltűntek az ágyam mellől. A szívem baromi gyorsan dobogott. Mikor hallottam, hogy mindenki kiment a szobából, berohantam Bokához, a kanapét lassan végigsimítva éreztem, hogy nincs ott Áts. Már vissza akartam fordulni, de Lara megszólalt-Nincs itt, keressük meg! Nézem Bokánál!-kezdett el közeledni. Mint egy nyuszi, úgy ugrottam be János mellé, aki nem értett semmit. Befogva a száját a takaró alá bújtam. Lara kicsapva az ajtót feloltotta a lámpát-Szia Jancsika, nem láttad Szonját?
-Normális vagy?-takarta el a szemét-Nem, nem láttam. Oltsd már le a lámpát!
-Jó, bocsi. Jó éjt-kapcsolta le, majd kiment. Kibújva a takaró alól, elmosolyodtam.
-Elárulnád, hogy mit csinálsz?
-Aludhatok veled?
-Van neked is ágyad tudtommal.
-Nem akarom, hogy megöljenek Andorék.
-Ott a kanapé.
-De melletted biztonságban érzem magamat-haraptam a számba vörösen. Boka pár másodpercig nem válaszolt, majd egy mélyet sóhajtva beleegyezett. Egyik kezemet a mellkasára raktam és éreztem, hogy felgyorsul a szívverése, pont úgy, ahogy az enyém is. Hamar elaludtam így. Néha éreztem, hogy kezei a derekamra csúsznak, majd egyből elengedett, de reggelre úgy ébredtünk fel, hogy félig rajta feküdtem. Mikor le akartam fotózni, egy kicsit arrébb kellett mennem, de erre mocorogni kezdett, míg meg nem fordult. Elmosolyodva lefotóztam őt így, majd letéve a telómat élveztem a maradék pár percet, míg fel nem kel.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
