Egy 17 éves lányról, Áts Ferenc húgáról, Áts Szonjáról szól, akit sokan védelmeznek, szinte az egész suliban ő a királynő, a leghíresebb tanuló, mégis elég nehéz sorsa van, mióta beleszeretett ellenségébe, Boka Jánosba.
Reggel arra keltem fel, hogy a Nap a szemembe süt. Sírás közepette bealudtam. Lementem reggelizni, majd megnyitottam az Instagramját, ahova rakott ki új videót. "Repültem volna, ha engeded. Szárnyaim már készen álltak rá, de te inkább levágtad, majd egy szakadékba dobtad, s lendülettel utána löktél." Énekelte el. Ismét könnyezni kezdtem, mert tudtam, hogy rólam szól. Ezt a videót hajnali négykor rakta ki. Nem is aludt...? Gyorsan letörölve a könnyeimet, ráírtam Messengeren.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Egy mély levegőt véve a müzlimre néztem. Kevergetve azt, folytattam az evést, berakva egy zenét. Próbáltam elterelni valamivel a figyelmemet Bokáról, de elég nehéz volt. Lehunytam a szememet és relaxáltam. Összeszedni magamat, csak délutánra sikerült, viszont azóta sem nézte meg amit írtam neki. Egy ruhát kiválasztva elhatároztam, hogy elmegyek a Grundra.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Mikor odaértem, nem hallottam bentről hangokat, így átmászva a fán, az egyik farakás tetejére érkeztem. Boka éppen edzett. Egy mély levegőt véve lemásztam, majd finoman hozzáértem, mire befejezte és elkezdett kifelé menni.
-Boka könyörgöm, engedd, hogy elmagyarázzam!-kezdtem könnyezni, de nem hatotta meg. Ment tovább. Elkapva a kezét elrántotta. Lassan a szemembe nézve éreztem rajta, hogy csalódott és látszott rajta, hogy egyáltalán nem aludt.
-Nincs kedvem beszélgetni-bámult még pár másodpercig, majd kinyitotta az ajtót és kiment rajta. Sírva zuhantam a földre. Tényleg ennyire megbántottam őt ezzel? De miért..? Miért fontos neki ennyire? Miért nem hallgat meg?
Remegő lábbal mentem a Füvészkertbe, majd Feri karjaiba estem és újra előjött a sírógörcs. Többiek értetlenül néztek, de Áts egyből vette a lapot és takarni kezdett.
-Futás, gyerünk! Miért álltunk meg? Mondtam, hogy elég lesz?!-kiabálta, mire mindenki folytatta a futást. Lehajolva hozzám, letörölte a könnyeimet-Szonju, mi a baj, mi történt?
-S..semmi-ráztam meg a fejemet. Feri halványan elmosolyodott, jelezvén, hogy tudja, ez nem igaz. Kifújva a levegőt a szemébe néztem-Beleszerettem valakibe, viszont csináltam egy nagy hülyeséget és most ignorálni kezdett...
-Mit csináltál?-ültünk le.
-Féltékennyé akartam tenni egy olyan lányt, aki szintén szerelmes belé, ezért küldtem egy képet, ahol mindketten vagyunk. Majd valahogy sikerült egy videót is küldenem és eljutott a fiúhoz...
-Istenem-fogta. Fejét, majd szorosan átölelt-Adj neki időt.
-Mennyit?
-Azt ő tudja, vagy pont, hogy nem tudja. Lehet egy hét, vagy akár év.
-Addigra már ki is szeret belőlem-kezdtem ismét könnyezni.
-Ha valóban kiszeret, akkor sosem szeretett. Nézz rám. Jáz...-kezdte el, de nem folytatta-Nem lényeges.
-Örülök, hogy boldogok vagytok együtt-mosolyodtam el.
-Ennyire feltűnő?
-Ismerlek-nyújtottam ki a nyelvemet.
-Boka megtudná...-mondta ki a nevét, majd vettem egy mély levegőt mire kerek szemekkel nézett rám-Mond azt, hogy nem Boka....
-Mii..? Nem. Vele?... Biztos, hogy nem...-haraptam a számba.
-Biztos?
-Igen. Nem fogok az ellenségemmel járni. Nem az én... típusom-hazudtam be. Talán jobb lesz, ha elrejtem az érzéseimet...-De ha belé lennék, mért lenne baj?
-Nem akarom, hogy összetörj. Ő mindig előre fele néz. Nem is láttam volna, hogy szerelmes lett volna valakibe. Őt nem érdekli a szerelem, csak az, hogy a Grunddal minden rendben legyen és a tanulás.
-De te pedig Jázminnal jársz.
-Még nem járunk. Csak tök jól elvagyunk.
-A pad alatt való kézfogás nem azt jelzi...
-Szonja, mondom. Egy napja ismerjük egymást.
-Kötve hiszem. Ha jártál náluk, akkor előbbről ismered.
-Szonja. Tudom, hogy mi történne, ha mi öszejönnék. Talán pár év múlva.
-Szerinted addig várni fog?
-Ha valóban akarja, igen-biccentett.
-És szerinted János mit mondana?
-Tuti kiakadna. Lehet, hogy a temetésemet szerveznék. De Jázmint ismerve, ő kiáll magáért. Egyébként egy hét és suli. Mindenki elfoglalt lesz. Ezért sem lesz rá időm.
-Ha szereted, akkor tudsz neki szorítani időt.
-tudnék, de ő táncol. Így neki baromi sok fellépése lesz. Nekem pedig ott van a kosár, a zene. Te pedig 12-es leszel. Az már végzős év. Itt az ideje összpontosítani és tanulni. Neked sem lesz nagyon időd a szerelemre.
-Lehet-suttogtam.
-Héj... figyelj... ha te és Boka...
-Feri, nem lesz olyan-néztem a szemeibe.
-Tudom, hogy szereted őt.
-Mi?-fagytam le teljesen.
-Megtaláltam a naplódat. Nem akartam beleolvasni, de ahogy megláttam Boka nevét, muszáj volt.
-Te belenéztél a naplómba?
-Ne haragudj, tényleg. Csak megnéztem. De figyelj, nem zavarna engem, ha ti összejönnétek. De ha egyszer is meg mer bántani, halott lesz.
-Nem fog megbántani, mert elrontottam.
-Adj neki időt, bízz bennem-ölelt át szorosan.
-Rendben-biccentettem, majd távolból hallottam egy hangot, mely egyre erősebben hallatszott.
-Hugi, el fogsz késni a suliból, kelj már fel-ráncigált Áts. Felriadva rájöttem, hogy csak álmodtam. Megnyitottam Boka messengerét, de nem válaszolt azóta sem...
