Elfojtott érzés

8. Rész

Galéria után csináltak rólunk pár fotót, majd elindultunk a tábor helyszínére ebédelni.

-Skacok ezt nézzétek-mutatott meg egy 4 perces táncos videót Jázmin.

-Basszus ez baromi jó! Ez tökéletes-bólogatott Lara. Nekem annyira nem tetszett, olyan szempontból, hogy a társadhoz nagyon közel kell állni...

-Jó, akkor vacsora után gyakoroljuk ezt.

-Remek ötlet.

-Skacok, én nem tudom, hogy ezt meg tudnám csinálni...-húztam el a számat, mire mindenki felém fordult.

-Ne rontsd már el a hangulatot-nézett unottan Jázmin, amitől kellemetlenül éreztem magamat.

-Igaza van. Csak tudsz egy ilyet eltáncolni. Én sem vagyok profi ebben, mégis megpróbálom.-vont vállat Lara-Majd segítünk.

-Ühüm-biccentettem, majd úgy tettem, mintha valaki hívna-Bocsi, ezt fel kell vennem-álltam fel, majd kivittem a kaját, miközben a fülemhez raktam a telefont. Kiülve az étkező elé a focipályát néztem. Éreztem, hogy én vagyok most a téma,... de egyszerűen nem tudok táncolni. Inkább zenélek, vagy valami más...

Elmélyedve a gondolataimban, hangokat hallottam, mire felpattanva indultam volna a szobába.

-Nyugi, csak én vagyok-szólalt meg Boka. Felé fordulva a földet kezdtem bámulni. Nem mertem a szemébe nézni-Figyelj, tudom, hogy mit érezhetsz. Én sem a táncra születtem. De ha őket ez boldoggá teszi, akkor nincs más választásom. Mondjuk eddig sem volt, mert ők elhatározták, hogy ez lesz, akkor így kell történnie. De ne legyél emiatt szomorú. Beszéltem a húgommal, hogy egy kicsit fogja vissza magát. Mondta, hogy nem akart megbántani, csak valószínű te így érzékelted. Nagyon érzékeny vagy, igaz? Ezzel nincs semmi baj. De mutasd azt, hogy erős vagy, ahogyan a Vörösingesek is ezt mutatják-mosolyodott el. Egyetlen egy gondolat volt a fejemben, hogy most odamegyek hozzá és karjaiban elsírom magamat, amiért ennyire figyel rám, de tudtam, hogy ez lehetetlen és számomra fontosak a Vörösingesek, ahogyan számára a Pál utcaiak. Így egy mély levegőt véve bólintottam-Öltözz át, mindjárt indulunk fürdeni-nézett az órájára, majd elindult a szobája felé.

-Boka!-szóltam utána, mire megfordult-Köszönöm...-néztem szemeit, ő csak elmosolyodott, majd kezeit a gatyája zsebébe téve elment. A szívem vadul dobogott, majd én is bementem a szobába. Felvéve a fürdőruhát, a tükörbe nézegettem magamat, majd néhány táncmozdulatot tettem, melyre a videóból emlékeztem, de sajnos pont akkor jöttek be a többiek, mire elnevették magukat.

-Hát, tény. Érdekesen mozogsz, de majd kialakul-nyúlt a fürdőruhájához Sára, majd bement a fürdőbe. Halványan elmosolyodtam, majd egy törülközővel eltakartam magamat. Gratulálok Szonja, szép volt. Csak így tovább, hátha mások is jót fognak rajtad nevetni...