Elfojtott érzés

51. Rész

Másnap rohantam a suliba. Kihúztam egy színt, melyen Lila "1." volt írva. A táblához mentem felírni a nevemet és az osztályomat, hogy hol van, mikor a portás a végénél megállított.

-Húzz egy színt-nyújtotta a kosarat. Biccentve felé kihúztam egy világoskék "3." csapatot. Felírva az ellenségek oszlopába, ellenőrizni akartam, hogy kik lehetnek, de még egyik sem volt oda beírva. Az osztályterembe felcammogva leültem, majd telefonoztam tovább. 20 környékén bejött három gyerek, mindhárom hozzám. Közösen felmentünk a pólóért, melyet a wc-ben átvettem.

Direkt nagyobb méretet kértem a pólóból, hogy a derekamnál csómóba tudjam kötni. Talán így jobban áll nekem...

30-ra már lent voltunk az udvaron. Minden csapatból egy embert kihívtak, hogy vegyék át a lapot, mely alapján fogunk menni. Tőlünk az egyik fiú ment ki, majd visszajött.

-Nem fogsz fázni?-nézett a csupasz combjaimra a lány.

-Ne viccelj, baromi meleg van-néztem rá, ő csak biccentett-Egyébként, Szonja vagyok.

-Hanna-mondta a csapattársam, aki lehetett 160 körül-Kilencedikes.

-Én Peti, 11-es-mondta egy szőke hajú, 178 cm-es gyerek.

-Erik, 10. osztályos-és végül a vörös hajú, szemüveges gyerek is bemutatkozott. A lapot megnézve, kint kezdtük a suli körül. Természetesen futással, mert miért ne? Csak az a baj, hogy ebben én nem vagyok jó...

-Ellenségetek?

-Mindjárt jön-tippeltem, de nem volt róla tudomásom.

-Rendben-vártuk meg őket, majd elmagyarázta, hogy mi fog történni. Mikor megfordultam, hogy még kik a tagok, elsápadtam. Boka állt közöttük.

-Nekem ez nem fog menni-fordultam a csapatomhoz, akik bíztatni akartak-Jó, oké... Beleadok mindent, de nem ígérek semmit. Hogy lesz a sorrend?

-Én leszek az első-szólalt meg Peti-utánam Hanna, te és végül Erik.

-Mért én vagyok az utsó?

-Mert gyors vagy tudtommal és ha ő lassabb a végét be tudod hozni.

-De ha az elején mi gyorsak vagyunk, akkor Hanna is simán beér.

-Mondjuk igaz. De ha ők ketten lassabbak nálunk jóval, akkor semmi esélyünk.

-Tudok gyorsan futni-jelentette ki Hanna, mire a fiúk megnyugodtak-Akkor legyen az, hogy Szonja marad a végére-jelentette ki a fiú. Én egy "oké, nekem mindegy" vállrántással elintéztem, majd beálltam mögéjük. Bokáék szintén elrendeződtek, majd láttam, hogy ő is leghátul áll. Ezt nem hiszem el...

-Felkészülni, rajt!-kiabálta a tanár, mire elindultak. Náluk pont fordítva volt. Két lány elől, a két fiú hátul.

-Elnézést, kérdezhetek valamit?

-Igen-fordult felém.

-Ezt miért nem lehet a futópályán megcsinálni?

-Ott más feladatok vannak. Nem halsz bele ennyi futásban. Csak a főépületet kell körbefutni. A B-t nem.

-De ez a nagyobb!-szenvedtem. A tanár csak megvonta a vállát, majd nézte, hogy mikor jönnek vissza-és hány percig tart egy ilyet körbefutni?

-4 perc. Aki nagyon lassú, annak 6 perc szokott lenni.

-De ez baromi sok idő.-fontam össze a karomat, majd visszaért Peti és egyből indult Erik-Te hogy bírtad ki?

-Futóként? Nagyon jól-nyújtózkodott.

-Nem baromi hosszú?

-Á, kb 2,5km lehet-nézett a szemembe, majd elnevette magát, mikor látta a szenvedést az arcomon-Nyugi, nem kell gyorsnak lenned. Nem baj, ha nem nyerünk.

-Kicsit én is aggódok-nevetett fel Hanna is-Én edzőterembe szoktam járni, ott futópadozom. De egyszerre ennyit még nem próbáltam lefutni. Nem rég kezdtem el.

-Ügyes leszel.

-Köszi-vörösödött el. Édes istenem, de aranyosak.

Elnézve láttam, hogy a másik csoportból jön a csaj és egyből indul a kövi.

-Soha többé-esett össze lihegve-megfojtom aki kitalálta-lihegte.

-Semmi baj-fogta meg a csapattársuk-Igyál-adott neki vizet. Na, valahogy én is így fogok meghalni...