Egy 17 éves lányról, Áts Ferenc húgáról, Áts Szonjáról szól, akit sokan védelmeznek, szinte az egész suliban ő a királynő, a leghíresebb tanuló, mégis elég nehéz sorsa van, mióta beleszeretett ellenségébe, Boka Jánosba.
Az este folyamán megvártam, hogy mindenki elaludjon.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Felvettem a pizsamámat, majd átmentem Bokához. Ő éppen aludt, hiszen semmilyen villany/fény nem égett. Lassan az ágyához közeledtem, majd négykézláb felé másztam. Nem igazán reagált erre, így lassan elkezdtem csókolni. Az elején eltolt, majd a nyakláncomhoz nyúlt és realizálta, hogy én vagyok. Lassan ráfeküdtem és csókoltam tovább. A kezeit reflexből a fenekemre rakta, de érezte, hogy nem rendes pizsamám van. Átfordítva engem tapogatni kezdett, amitől elvörösödtem.
-Mi a terved hölgyem?-suttogta.
-Tudod te jól-markoltam a hajába, majd hagytam, hogy kezei körbe öleljèk a mellemet. Olyan régóta vágytam erre, végre megkapom ezt.
A folyamat lassú volt és az elején fájdalmas. A végefelé meg élvezni kezdtem, amit egyre hangosabban fejeztem ki.
-Hogy tetszett?-suttogta a fülembe. Lihegve néztem rá, majd magára húzott mosolyogva-És te ettől féltél-puszilt meg.
-Jó na-mosolyodtam el, majd ásítva elaludtam a mellkasán. Reggel arra keltem, hogy valaki hirtelen kinyitja az ajtót. Felriadva ültem fel. A ruháim a földön voltak, Boka pedig még aludt.
-Ezt nem gondolod komolyan, ugye?!-lett ideges Feri, mire felriadt Boka is. Egy dúdoló lányka is erre tartott, majd leszakadt az álla, mikor meglátott minket.
-Te normális vagy?! Lefekszel a testvéremmel? Ennyi eszed van?!
-Lefekszel a húgommal?! Most lett 18 éves, mit képzelsz magadról?
-Mi történt?-kullogott erre Nemecsek, majd elkerekedett a szeme-Az ellenség húgával? Ezt nem néztem volna ki belőled!
-Azonnal menj haza! Látni sem akarlak!-nézett rám Jázmin-Veled meg beszélgetni!-szegezte tekintetét Bokára.
-Mert neked oké, ha a bátyámat becserkészed?!-vágtam vissza.
-Szerinted képes lennék lefeküdni vele? Nem teszem, mert tudom, hogy mit lehet, mit nem.
-Együtt voltunk-tette hozzá János és átkarolta a derekamat.
-Ne merészelj a húgomhoz hozzáérni. Te pedig-pillantott felém-Rohadt nagyot csalódtam benned-ment ki. A szívem összetörve dobogott tovább.
-Menj el. Most-mentek el a többiek is.
Sírva hajtottam a fejemet Bokára, aki aggódni kezdett.
-Nem lesz semmi baj.
-Már most van-suttogtam és felöltözés után hazamentem. Átssal semmit sem beszélgettem, Bokának pedig megírtam, hogy nem fog menni, kerüljük el egymást. Elején nem akarta elfogadni, de beismerte, hogy igazam van. Baromi sok estét átsírtam és kerültem a Grundot.
