Szerda reggel mikor bementem a suliba csak annyit láttam, hogy Bokához ér egy lány és olvadozik. Már ingerülten elindultam felé, de Andor nekem jött, majd a földre estem.
-Hoppá, ne haragudj-nézett rám de láttam rajta, hogy nem gondolja komolyan-Milyen jól nézel ki-bámulta a szoknyámat.
-Fogd be!-kezdtem összeszedni a cuccomat, mire megfogta az államat és maga felé emelte.
-Hogy mondtad? Nem értettem jól-kezdte összenyomni a számat, mire Boka elindult, de végül egy másik srác lökte el.
-Ember, normális vagy? Hogy bánsz egy lánnyal?-segített fel engem-Jól vagy?
-Igen, köszönöm-bólintottam. János felé nézve láttam rajta, hogy feszült a fiú miatt. Szívesen átöleltem volna de egyre többen lettünk. Hátat fordítva neki elindultam a tantermem felé.
Ebédnél lementem az étkezőbe, ahol nagyon sokan voltunk. Leülve az ablak mellé, Boka is csatlakozott.
-Hé, nem szabadna-suttogtam.
-Az lehet, de csak figyelmeztetni akartalak, hogy ma próbálunk órák után.
-Hol?
-Bárhol. Suliban vagy hol szeretnél?
-Fogalmam sincs-ráztam meg a fejemet.
-Akkor maradjunk itt-mosolyodott el halványan a szemembe nézve.
-Boka reggel...-kezdtem el, mikor észrevettem, hogy megfeszültek az izmai.
-Szonja én szétverem azt az embert. Úgy ahogy van. Ha nem lett volna ott Zsigmond, már halott lenne-idegeskedett, mire finoman megfogtam a kezét. Egy mély levegőt vett, majd kifújta-Sajnálom.
-Teljesen oké. Nem kellett volna elindulnom feléd...
-Mi?-nézett rám-ezt hogy érted?
-Csak... zavart, hogy annyi lány tapizik, mármint, nem baj... csak...-haraptam a számba mikor láttam, hogy elmosolyodott.
-Aranyos vagy, de ne törődj velük. Mindig lepattintom őket, ahogy most is. Jó?-simogatta meg a kézfejemet, majd elvette kezét és elkezdett enni. Lágyan bólintottam majd utánoztam őt-A másik, baromi jól nézel ki-kacsintott, mire elvörösödtem.
-Csumi-huppant le Boka mellé Álmos, majd rám nézett és mielőtt kérdezhetett volna, János elmondta.
-Próbàt beszéltem vele. Plusz alig volt máshol hely, ő meg egyedül ült.
-Vágom-biccentett-És mikor lesz?
-Ma.
-Akkor ma nem lesz edzés?
-Nem-rázta meg a fejét, majd evett tovább.
Délután, órák után a zeneterembe mentünk, hozta a gitárját is, majd én a zongorához ültem, ő pedig mellém és énekeltünk a végénél annyit éreztem, hogy megpuszilta a hátamat és elmosolyodtam felé nézve. Felé hajolva megcsókoltam.
-Tökéletes lesz.
-Szeretem ezt a dalt-néztem a kottát, ahol Billie-től a Lovely volt leírva.
-Illik is hozzád-simogatta a hasamat, majd felállt és az időre nézett-Elviszlek.
-Hova?
-Haza-mosolyodott el.
-Tényleg nem szükséges-ráztam meg a fejemet, majd összeszedtem a kottákat és felálltam.
-Ez nem kérdés volt-fogta meg a kezemet, majd ketten kisétáltunk. Ilyenkor már senki nem volt a suliban. Mikor kiértünk, elég sötét volt. 5 óra lehetett. Felülve mögé a motorra, elindultunk. Szorosan fogva a derekát, lehunytam a szememet. Kifogtuk az egyik pirosat, ahol megfogta a kezemet és megsimitotta. Mikor hazaértünk óvatosan leemelt, majd a motornak dőlt. Lábai közé befurakodva, átöleltem, miközben megcsókolt-Holnap találkozunk-suttogta.
-Holnap lesz próba?
-Nem lehet, muszáj a Grundon edzenem. Így is ezt a napot kihagytam.
-Hova?-nyúltam be a kabátja alá és éreztem kockáit.
-Kicsim-kapta el a kezemet majd megpuszilta. Elvörösödve néztem rá, majd lassan elhúzódtam.
-Szeretlek.
-Imádlak-csókolt meg utoljára, majd az iskolatáskát felvéve a fenekemet megcsapta, mikor a ház felé kezdtem futni. Elvörösödve fordultam vissza, majd felrohantam és integettem neki, míg el nem ment. Mikor bementem a házba anya már étellel várt, így leültem közéjük. Vajon holnap mibe menjek suliba?
YOU ARE READING
Elfojtott érzés
Teen FictionEgy 17 éves lányról, Áts Ferenc húgáról, Áts Szonjáról szól, akit sokan védelmeznek, szinte az egész suliban ő a királynő, a leghíresebb tanuló, mégis elég nehéz sorsa van, mióta beleszeretett ellenségébe, Boka Jánosba.