Elfojtott érzés

11. Rész

-Álljatok be. Márton, te az én párom vagy, elvárom, hogy húzd ki a hátadat. Nem hallottad?-ütött rá egyet. Elkerekedett szemmel néztem Jázminra. Szegény fiú szerintem a pokolban is jobban lenne, mint itt. -Boka, karold át Lara derekát. Lara, menj közelebb hozzá, még. Úgy-mosolyodott el-Sára, állj ide, nagyszerű. Gábor ide. Ti pedig-mutatott ránk-valahova álljatok hátulra.-jelentette ki.

-Már bocs, de miért hátulra? Elfér a színpadon négy pár is egymás mellett-akadt ki Álmos

-Én döntöm el. Most pedig kezdjük-mutatta a lépéseket, mire mindenki csinálta vele. Jó pár órát tököltünk ezzel, mire meglett kb a koreó-Most pedig befejezésül eljátszuk mégegyszer-tapsolt kettőt. Mindenki gyorsan ivott egyet, majd véletlen kiömlött egy kis víz a padlóra, de nem engedte Jázmin, hogy feltöröljem. Betéve egy zenét, minden jól ment, a végén pedig a tócsában megcsúszva, kigáncsoltam Barabást, aki rám esett.

-Jól vagy?-fogta a fejemet. Én csak kuncogni tudtam.

-Láttad volna az arcodat, mikor megborultál.

-Te se voltál piskóta-nevetett fel, majd felállított.

-Ez most komoly? Olyan tökéletes volt, erre elrontjátok? Ezért vagytok leghátul!-mérgelődött Jázmin.

-Előfordul-vont vállat Álmos.

Még egy ideig itt voltak a fiúk, majd elmentek fürdeni, ahogyan én is tettem. Felöltözés után felhívta Átsot és kiültem egy padra.

-Szia Szonjus. Milyen a tábor?

-Szia. Képzeld Álmossal nagyon jóba lettem, a fiúk tökre kedvesek és Boka...

-Mi van Bokával?

-Boka tényleg figyel rám.

-Ennek örülök, de tábor után minden a régi lesz. Legalábbis Füvészkert és a Grund között. Jó?-kérdeztem. A számba harapva kifújtam a levegőt.

-Ühüm...

-Szonja, tudom, hogy jól érzed magadat, de ők is vissza fognak térni a régi életükbe.

-Lehet igazad van. Hallom csütörtökön zsűri leszel?-kuncogtam fel.

-Melyik tanár mondta el? Úgy volt, hogy meglepetés lesz.

-Hát, az egyik, de örülök, hogy jössz.

-Én meg annak, hogy te örülsz-nevetett fel.

-Haha-mosolyodtam el a szememet forgatva-Viszont már elég késő van, lehet, hogy megyek aludni.

-Rendben, aludj jól, holnap hívj.

-Oké, jó éjt.

-Jó éjt-nyomta ki a telefont. Már indultam volna be, mikor valamit hallottam az egyik háznál. Mikor odaértem, azt láttam, hogy Boka ül a lépcsőn és énekel, miközben gitárral kiséri magát. Mivel ismertem a dalt, ezért leülve mellé, vele énekeltem. Ő csak elmosolyodott és folytatta.-Nagyon jól énekelsz-vágtuk rá egyszerre, mire felnevettünk. Majd folytattam-Miért nem énekelsz a Ki mit tudon? Biztos, hogy a jók között lennél.

-Nem is tudom. Talán egyedül nem lenne olyan jó.

-Ezt hogy érted?

-Kellene ide egy másik hang is-nézett a szemembe mire elvörösödtem-Neked nagyon jó hangod van ehhez. És ismered is.

-Nem is tudom... Tudod a bátyám lesz a zsűri...

-Akkor biztos örülne, ha hallaná a hangodat.

-Nem lesz ideges Jázmin?

-Nem tud érdekelni. Ahogyan ma bánt a haverjaimmal, az nem emberi. Az a baj, hogy szeret főnökösködni.

-Te is hasonló típus vagy, csak te tudod hol a határ-suttogtam.

-Igen, ez a különbség közöttünk. És bevallom, nem akarok táncolni. Lara egyfolytában...

-Nyomul-fejeztem be a mondatot, mire bólintott-Igen, gondolom látod rajta, hogy szerelmes.

-Igen. De engem nem érdekel a szerelem. Engem a Grund érdekel. Ahogy téged a Füvészkert.

-Átérzem-biccentettem a karkötőmet forgatgatva, mire elkezdett egy dallamot játszani. Kicsit közelebb húzódva hozzá a fejemet a vállára döntöttem, de nem szólt semmit. Gyönyörű dallama volt, de nem tudtam, hogy miből lehet-Ez melyik dal?

-Saját-mosolyodott el.

-Gyönyörű... Lesz ennek szövege?

-Igen, dolgozom rajta.

-Alig várom, hogy halljam. Nem szeretnéd azt, hogy egy közös és egy külön?

-Az kettő produkciónak számítana... És csak egyszer lehet fellépni. Szerintem.

-Akkor összevonjuk úgy, hogy egy lesz. Jázminék tánca is 5 perces, ez pedig max 3.

-Mondjuk igaz. Megpróbálhatom. Ha szeretnéd...

-Szeretném-mosolyodtam el, majd lehunyva a szememet éreztem a férfias parfümjét.

-Szonja, szeretnénk aludni-jelent meg előttünk Lara, amitől megijedtem.

-Rendben, megyek-biccentettem, majd felálltam.

-Jó éjt-köszönt el Boka, mire mi is, majd folytatta a gitározást, mi pedig bementünk a házba.

-Megint vele voltál!

-Meghallottam, hogy kint van és nem tudtam, hogy ki az.

-Egymásra voltatok dölve.

-Hallgattam a zenéjét.

-Miért nem mondtad el, hogy szerelmes vagy belé?

-Tessék? Nem vagyok! Haverok... vagyunk.

-Persze-dünnyögte Lara, majd leoltva a villanyt bebújt az ágyba. A szememet forgatva a telefonomhoz nyúltam, hogy megnézzem hány óra van. Már hajnali egy volt, így gyorsan feldugtam tölteni a telót és elaludtam.