Elfojtott érzés

14. Rész

Vacsi után nem csináltunk semmit, viszont másnap reggel az asztalunk csöndes volt. Majd egy ismerős hang megszólalt a hátam mögül.

-Hol van az egyetlen húgom?-kérdezte, mire megfordultam, realizáltam, hogy Áts van itt és sprintelve a karjai közé futottam, mire felvett.

-Örülök, hogy itt vagy.

-Ennek én is-biccentett, majd húzott egy széket hozzánk és leült mellém. Kajálás közben észrevettem, hogy intett Bokának, majd egyből lefelé nézett, úgyszint a másik fiú is.

-Baj van?-figyeltem a szomorú arcát.

-Nem, miért lenne?-erőltetett magára egy mosolyt. A fejemet ingatva a vállára döltem.

-Ugye tudod, hogy nem vagyok vak?

-Tudom-suttogta-Boka, kösz, hogy vigyáztál Szonjára.

-Semmiség.

-Ma azt hiszem itt maradtok a táborban, hogy tudjatok gyakorolni. Ti fel fogtok lépni?

-Igen-mosolyodtam el.

-És mit fogtok előadni?

-Az titok. A zsűrinek nem kell tudnia.

-Bocsánat-rakta fel a kezét szórakozottan-Viszont én most visszamegyek a tanárokhoz. Nekem luxus asztalom van-kacsintott.

-Haha.-csaptam meg a hasát, mire nevetve elment. Ezután Lara megszólalt.

-Mond, ti ketten jártok?-mutogatott Bokára és rám.

-Leállnátok már ezzel? Nem unjátok?-nézett János idegesen a lányra, aki megijedt.

-Attól még, hogy beszélgetünk, attól még nem járunk-szálltam be

-Tegnap mégis rajta feküdtél-folytatta Sára.

-Te mekkora szarkeverő vagy-nézett a húgára, majd felállt és kivitte a tányérját úgy, hogy még nem is evett. A fiúk követték őt, bevallom nekem sem volt sok kedvem velük lenni, de biztos, hogy abból is valami szituációt kitalálnának.

-Na ez szép. Hogy jön ehhez? A saját húgára ilyet mond? Na majd megkapja!-ivott az italába, majd mindhárman felálltak és ott hagytak. Hát jó, talán okosabb lett volna elindulni... Átsra pillantva láttam rajta, hogy nem érti mi van. Legyintve neki mutattam, hogy mindenki zizi. Biccentve nekem evett tovább. Mikor megreggeliztem, bekopogtam Bokához, szerencsémre ő nyitotta ki az ajtót.

-Bocs, nem akartam agresszív lenni.

-Hoztam kekszet-nyújtottam át neki, de nem akarta átvenni.

-Enned kell. Ma semmit nem ettél.

-Elment az étvágyam.

-Kérlek, a kedvemért ebből egyél meg pár darabot.

-Jó, oké-vette át a szemembe nézve-lassan elkezdünk mi is próbálni, jó?

-Rendben-biccentettem-Hol találkozzunk?

-Jó lesz itt. A fiúk tudnak róla, hogy nem fogunk szerepelni a táncban. Nekik sincs sok kedvük hozzá, de csak így vannak párban.

-Értem-biccentettem.

-Akkor fél óra múlva találkozunk.

-Rendben-mosolyodtam el, majd elmentem.