Elfojtott érzés

61. Rész

Mikor lementem a tesi terembe, csak annyit láttam, hogy Bokáék táncolnak, de esélyem sem volt szomorkodni, mert Fülöp megragadta a kezemet és behúzott a tömeg közepébe. Megfogta a derekamat, majd elkezdett velem lassúzni. Elmosolyodva néztem a szemeibe.

-Gyönyörű vagy-suttogta, mire kirázott a hideg. Pörgetés után kicsit hátrébb hajoltam, mikor észrevettem, hogy Boka minket nézett. Mikor két lábamra visszaálltam, csak annyit láttam, hogy a lány derekát fogja és mosolyognak.

-Hozok inni, jó?-néztem Fülöpre, aki biccentett. A piákhoz lépve néztem, hogy milyen ízűek vannak, mikor észrevettem egy borosüveget. Reflexből nyúltam oda, de valaki előbb elvette. Idegesen tekintettem felé, mikor megláttam, hogy János volt ott-Már bocsi, de én nyúltam felé előbb.

-Tudtommal kiskorú vagy-ivott bele az üvegbe, mire elfintorodtam. Ő csak felhúzta egyik szemöldökét és rám nézett.

-Más is akart volna szerintem beleinni.

-Akkor igyanak utánam-vont vállat, majd újra beleivott.

-Aha, hogy a nyálad minden csajéval keredjen, ugye?

-És ez baj? Vagy talán, féltékeny vagy?-hajolt hozzám közel, amitől a szívem baromi gyorsan kezdett el dobogni. Szemem a száját bámulta, majd ellöktem, mire felnevetett.

-Szeretnéd, mi? Szerintem a lányok megölnének engem-fontam össze a karomat.

-Én téged kérdeztelek, nem a lányokat.

-Hiába kérdezel-vontam vállat-nem fogok rá válaszolni.

-Ne tégy úgy, mintha én hibáztam volna. Amit tettél, az még mindig nyomaszt-suttogta. Fél másodpercre lefagytam. Szavait hallva jobban fájt, mint eddig, mikor csak csöndben volt. Felé néztem, majd a hasára.

-Csak tönkreteszed magadat...

-Előfordul-ivott megint. Szemeibe nézve azt láttam, hogy belül teljesen össze van törve.

-Kérlek ne csináld...

-Miért?

-Mert aggódom... miattad. És szeretném, ha boldog lennél.

-Akkor boldog voltam. Minden tökéletes volt. Tényleg azt hittem, hogy minden rendben van, hogy mostmár az enyém lehetsz örökre. De te nem éltél ezzel a lehetőséggel. Hát megváltoztam. Nézz rám-nevetett fel-ez nem ugyanaz a Boka, akibe beleszerettél, oké? Te mást választottál.

-Nem hagytad sose, hogy megmagyarázzam!

-Mit akartál volna? Hogy nem úgy akartad? Tudod, mégis megtetted.

-De meg is bántam!

-Ha egy emberbe beleszúrsz egy kést, majd megbánod és bocsánatot kérsz tőle, szerinted meg fog neked bocsátani? Szerinted vissza lehet fordítani?-nézett mélyen a szemembe. Ekkor értettem meg, hogy neki valójában mennyit jelentett az, amit tettem. Szemeim kezdtek könnyesek lenni, de ő letörölte azokat-Ne sírj, már a fájdalmak kezdenek begyógyulni.

-Sose fognak teljesen.

-Az lehet, de egy idő után, bár hegekkel, de újra rendbe fog jönni.

-Szonja, jól vagy?-fogta meg a fejemet aggódva Fülöp, miközben a földön feküdtem. Mi van velem mostanában...?

-Mi történt?-fogtam meg az italt, amit adott és megittam.

-Elbambultál, nem is figyeltél semmire és most összeestél. Mi van veled mostanában?

-Nem tudom-ráztam meg a fejemet suttogva. Tényleg, vajon mi lehet velem...?