Egy 17 éves lányról, Áts Ferenc húgáról, Áts Szonjáról szól, akit sokan védelmeznek, szinte az egész suliban ő a királynő, a leghíresebb tanuló, mégis elég nehéz sorsa van, mióta beleszeretett ellenségébe, Boka Jánosba.
Arra ébredtem, hogy már a kapu előtt voltunk. Furcsa... honnan tudta, hogy itt lakom...?
-Jó napot. Boka János vagyok, a lányuknak kibicsaklott a bokája, itt van velem.-szólt bele a kapucsöngőbe, majd az ajtó kinyílt és bevitt a házba. Anya aggódva rohant hozzánk.
-Kicsim, minden rendben van? Köszönöm, hogy elhoztad. Esetleg kérsz valami italt, vagy ételt? Esetleg sütit?
-Nem köszönöm, csak Szonját hoztam, már megyek is.
-Ne butáskodj, kérlek, ez a legkevesebb.-hesegette befelé, majd Boka óvatosan lerakott a fötelbe.
-Elnézést, kérhetnék jeget?
-Persze-szaladt ki anya, majd hozott egy zacskónyi jeget, melyet Boka átvett. Leguggolva elém, levette a pólóját magáról, majd kisimítva azt, a hideget belerakta és úgy tette vissza a lábamra.
-Ez hideg-húztam el a lábamat.
-Szonja, muszáj lesz-rakta rá lassan, majd megkötötte, hogy ne essen le.
-Olyan jó vagy hozzá. Kár, hogy nem látogatsz minket.-borzolta össze a haját anya.
-Nem igazán szoktam errefelé járni-állt fel Boka-De a lánya sokszor betéved hozzánk.
-Ne is mond, szinte mindig te vagy a téma-nevetett fel.
-Anya!-néztem rá dühösen, mire a fiú elmosolyodott.
-Mi lenne, ha felmennétek egy kicsit játszani? Addig elkészítem az ebédet.
-Asszonyom én...-kezdte volna el, de félbeszakította.
-Asszonyom? Jaj, csak ezt ne. Már régóta ismerjük egymást, nyugodtan tegezz, szólíthatsz a nevemet. Már 19 éves vagy.
-Bocsánat. Csak nem szeretnék zavarni.
-Nem zavarsz, inkább örülök-mosolyodott el-Na hess-nézett ránk, mire elvörösödve felálltam és ugrálni kezdtem felfele a lépcsőn.
-Ez nem túl biztonságos-kapott a kezeibe, majd felvitt-Melyik szoba?-kérdezte, mire jobbra mutattam és elindult arra. Csak úgy csodálkozott, hogy milyen szobám van.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Aranyos.
-Köszi-mosolyodtam el, majd leültetett az ágyra.
-Kedves anyukád, de tényleg nem akarok zavarni...
-De miért zavarnál?
-Tudod Áts...-kezdte el, de hirtelen megjelent az ajtómban.
-Szia húg... i...-nézett Bokára-Hát te?
-Kibicsaklott a bokája, így elhoztam. Menni akartam, de anyukád...
-Köszi-túrt a hajába, majd odajött hozzánk-ebédelj velünk, ez a legkevesebb. Te pedig-nézett rám-Mit csináltál?
-Ugráltam a farakásokon-vigyorodtam el, mire a fejét fogta-Jó, nem tehetek róla-öleltem át.
-Hanem ki?
-Senki...
-Gondoltam-pöckölte meg az orromat-Boka, van egy perced?
-Persze-mentek ki. Ennek nem lesz jó vége... Vajon miről beszélgethetnek? Kinyítva az ajtómat láttam, hogy nincsenek ott. A bátyám szobájába betérve, ott sem voltak. Mikor elindultam kifelé észrevettem egy képet, amikor még kicsi volt. Mellette volt egy kisfiú és egymást átkarolva mosolyogtak. Közelebbről megvizsgálva láttam, hogy a Grundon készült. Ki lehet az a fiú?...
-Te mit csinálsz itt?-ijesztett meg egy hang, mire ránéztem. Feri állt ott...
