Egy 17 éves lányról, Áts Ferenc húgáról, Áts Szonjáról szól, akit sokan védelmeznek, szinte az egész suliban ő a királynő, a leghíresebb tanuló, mégis elég nehéz sorsa van, mióta beleszeretett ellenségébe, Boka Jánosba.
Arra ébredtem, hogy már a kapu előtt voltunk. Furcsa... honnan tudta, hogy itt lakom...?
-Jó napot. Boka János vagyok, a lányuknak kibicsaklott a bokája, itt van velem.-szólt bele a kapucsöngőbe, majd az ajtó kinyílt és bevitt a házba. Anya aggódva rohant hozzánk.
-Kicsim, minden rendben van? Köszönöm, hogy elhoztad. Esetleg kérsz valami italt, vagy ételt? Esetleg sütit?
-Nem köszönöm, csak Szonját hoztam, már megyek is.
-Ne butáskodj, kérlek, ez a legkevesebb.-hesegette befelé, majd Boka óvatosan lerakott a fötelbe.
-Elnézést, kérhetnék jeget?
-Persze-szaladt ki anya, majd hozott egy zacskónyi jeget, melyet Boka átvett. Leguggolva elém, levette a pólóját magáról, majd kisimítva azt, a hideget belerakta és úgy tette vissza a lábamra.
-Ez hideg-húztam el a lábamat.
-Szonja, muszáj lesz-rakta rá lassan, majd megkötötte, hogy ne essen le.
-Olyan jó vagy hozzá. Kár, hogy nem látogatsz minket.-borzolta össze a haját anya.
-Nem igazán szoktam errefelé járni-állt fel Boka-De a lánya sokszor betéved hozzánk.
-Ne is mond, szinte mindig te vagy a téma-nevetett fel.
-Anya!-néztem rá dühösen, mire a fiú elmosolyodott.
-Mi lenne, ha felmennétek egy kicsit játszani? Addig elkészítem az ebédet.
-Asszonyom én...-kezdte volna el, de félbeszakította.
-Asszonyom? Jaj, csak ezt ne. Már régóta ismerjük egymást, nyugodtan tegezz, szólíthatsz a nevemet. Már 19 éves vagy.
-Bocsánat. Csak nem szeretnék zavarni.
-Nem zavarsz, inkább örülök-mosolyodott el-Na hess-nézett ránk, mire elvörösödve felálltam és ugrálni kezdtem felfele a lépcsőn.
-Ez nem túl biztonságos-kapott a kezeibe, majd felvitt-Melyik szoba?-kérdezte, mire jobbra mutattam és elindult arra. Csak úgy csodálkozott, hogy milyen szobám van.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
-Aranyos.
-Köszi-mosolyodtam el, majd leültetett az ágyra.
-Kedves anyukád, de tényleg nem akarok zavarni...
-De miért zavarnál?
-Tudod Áts...-kezdte el, de hirtelen megjelent az ajtómban.
-Szia húg... i...-nézett Bokára-Hát te?
-Kibicsaklott a bokája, így elhoztam. Menni akartam, de anyukád...
-Köszi-túrt a hajába, majd odajött hozzánk-ebédelj velünk, ez a legkevesebb. Te pedig-nézett rám-Mit csináltál?
-Ugráltam a farakásokon-vigyorodtam el, mire a fejét fogta-Jó, nem tehetek róla-öleltem át.
-Hanem ki?
-Senki...
-Gondoltam-pöckölte meg az orromat-Boka, van egy perced?
-Persze-mentek ki. Ennek nem lesz jó vége... Vajon miről beszélgethetnek? Kinyítva az ajtómat láttam, hogy nincsenek ott. A bátyám szobájába betérve, ott sem voltak. Mikor elindultam kifelé észrevettem egy képet, amikor még kicsi volt. Mellette volt egy kisfiú és egymást átkarolva mosolyogtak. Közelebbről megvizsgálva láttam, hogy a Grundon készült. Ki lehet az a fiú?...
-Te mit csinálsz itt?-ijesztett meg egy hang, mire ránéztem. Feri állt ott...
