Elfojtott érzés

36. Rész

A többiek pár perc múlva meg is érkeztek. Lara felrohanva, berontott hozzám és szorosan átölelt.

-Ömm... mi történt?

-Nem fogod elhinni! Boka ismerősnek jelölt Facebookon!-ugrált vigyorogva-téged is?-kapta ki a kezemből a telefont, majd elhúzta a száját.

-Lara, az már jó jel. Biztos szeretne, majd veled beszélgetni-mosolyodtam el, de az arcából láttam, hogy engem nem jelölt be. Bár mondjuk, nem is baj. Talán, ez kellett ahhoz, hogy elfeledjem őt... vagy nem, ki tudja?

-Úgy gondolod? A mai este mindent beleadok! Úgyis egy dúrva party lesz.

-Azt hogy kell érteni?

-Majd meglátod-kacsintott-de válasz ki magadnak egy fiút, mielőtt mások lecsapnak rájuk-ugrált vigyorogva.

-És mit fogunk most csinálni?

-Mindjárt ebéd, délután megnézünk egy filmet, majd segítünk rózsaszínre színezni a vizet és dobálunk bele szírmokat.

-Miért?-néztem rá hülyén. Mennyi idő lenne azt kitakarítani..?

-Hogy fokozzuk a hangulatot. A ledek pedig halvány vörös színűek lesznek. Enyém Boka.

-Nyugodj meg, nem akartam volna elvenni-nevettem fel-de mire kell készülni?

-Imádom, hogy te nem voltál soha rossz.

-Nem is tervezek az lenni...-néztem rá, majd csörögni kezdett a telefonom-egy pillanat-vettem fel, majd a folyosóra mentem, ahol volt egy cipősszekrény ülőkével és helyet foglaltam.

-Szia Szonjus. Na, milyen volt a buli?

-Szia Feri, egész jó, de ma is lesz. Azt mondják, hogy készüljek fel, mert dúrvább lesz-nevettem fel.

-Rosszat érzek. Ha nem szeretnél valamit csinálni, akkor felállsz és elmész, rendben?

-Igen, de csak nem történik olyan... remélem.

-Én is azt remélem. Holnap hánykor jössz?

-Még így előre nem tudom. De hatkor jönnek haza Boka szülei.

-Rendben. Na, megyek, vár az edzés.

-Rendben, szia-mosolyodtam el, majd kinyomtam a hívást. Csoda lenne, ha kihagyna egy nap edzést. Mikor felálltam, Boka pont akkor jött ki a szobájából.

-Ebéd-haladt el mellettem. Követve őt, Lara mellett szerettem volna helyet foglalni, de mindenki köré ült, így Boka és  Andor közé kellett. A gyűrűmet forgatgatva kicsit feszengtem. Mikor mindenki maga kiszedte a levest, akkor elhatároztam, hogy én is fogok. Felállva kettőt merítettem abba, kiöntve a tányéromra majd visszaraktam és készültem leülni, de valaki kihúzta alólam a széket. Boka reflexből a tarkómra rakta egyik kezét, mielőtt a földre érkeztem volna. Így csak a fenekem ütődött be-Ez muszáj volt?-nézett Andorra idegesen.

-Tök vicces volt-vigyorodott el. A fenekemet fogva, próbáltam felkelni a földről.

-Nagyon, tényleg. Mindenki nevet ezen.

-Úgyis az én párom lesz-nézett rám.

-Biztos, hogy nem. Nem tudnál lekopni rólam?!-akadtam ki.

-Megnyíltunk?-akart hozzám érni, de Boka felrántott, majd cseréltünk helyet. Kicserélte a levesünket, majd enni kezdett. Ebédnél többször összeért a kezünk, mert mint kiderült, ő balkezes. Ilyenkor pirosan a tányeromra tekintettem. Ebéd után még ültünk egy kicsit és beszélgettünk.

-Akkor, ki kivel lesz?-nézett körbe Jázmin.

-Leszek Szonjával-nézett rám Álmos, amire elmosolyodtam. Ő a megmentőm.

-Rendben. Mások?-nézett rájuk, mire mindenki elmondta. János végül Larával lett-Király, na irány filmet nézni-tapsolt kettőt.