Egy 17 éves lányról, Áts Ferenc húgáról, Áts Szonjáról szól, akit sokan védelmeznek, szinte az egész suliban ő a királynő, a leghíresebb tanuló, mégis elég nehéz sorsa van, mióta beleszeretett ellenségébe, Boka Jánosba.
Egyre több dolgozatot írtunk, szinte időm sem volt mást csinálni, mint tanulni. Viszont március környékén az egyik hétvégén lett időm. Nem volt rossz idő sem, elég volt egy pulcsit felvenni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Elindultam a Grundra, majd halkan bementem a kapun és körül néztem. Senki nem volt ott. Már másztam volna fel az egyik farakásra, mikor megláttam, hogy fent van Boka. Megragadva a derekamat magamhoz rántott.
-Már vártalak. Hol voltál eddig? Minden hétvégén a fiúk után néztem, mikor jössz.
-Rengeteg dolgozatunk volt, ne haragudj. Nem volt időm-szomorodtam el.
-Jól áll a vörös, de nem igazán illik a Grundhoz-mosolyodott el.
-Hát az lehet, de így legalább észreveszel.
-Ha csupa fekete ruhában lennél 600 lány között, akkor is tudnám, hogy te vagy az.
-Merem hinni-pusziltam meg, majd a hajába markoltam, ő pedig megcsókolt.
-Hiányoztál-suttogta.
-Te is nekem-mosolyodtam el.
-Szóltam a tanárnak, hogy fel fogunk lépni, de még nem tudom, hogy mivel-nevetett fel zavarában.
-Ugye tudod, hogy nyugodtan írhatsz messengeren?
-Mármint?
-Gondolom még februárban szoltál.
-Valahogy úgy-csókolt meg
-Melyik nap lépünk fel?
-Április 11.
-Az mindjárt itt van...-haraptam a számba.
-Igen, a szülinapod-simogatta az arcomat én pedig elkerekedett szemmel néztem rá.
-Honnan tudtad?
-Minden percben te jársz a fejemben.
-Nyomoztál utánam?
-Mondhatjuk úgy is, ha az jobban tetszik-mosolyodott el.
-Én nem tudom, hogy neked mikor van-húztam el a számat durcisan.
-Már volt-simogatta az arcomat én pedig lefagyva feküdtem rajta.
-Mi..?
-November 23.
-De én ezt nem tudtam...
-Akkor nem voltunk jóban, persze, hogy nem emlékezhetsz rá. És nem is baj.
-De igen, az-kezdtem pánikolni, ő pedig megcsókolt-A minimum az, hogy együtt megünnepeljük.
-De azt is csak titokban.-nézett a szemembe szomorúan. Lágyan biccentve, kifújtam a levegőt. Végülis, az sem nagy tragédia, mert együtt vagyunk.
-Milyen ajándékot szeretnél?
-Semmilyent.
-Boka!
-Nekem az nagy ajándék, ha itt vagy velem-csókolt meg.
-Kérlek.
-Nem tudom kicsim-csúszott ki a száján, mire felültem rajta, elkerekedett szemmel.
-Ezt most mond újra-vettem elő a telefonomat, majd elkezdtem videózni, mire kikapta a kezemből a telefont nevetve, majd magára húzott és megfordította a kamerát.
-Kicsim-puszilta meg az arcomat, mire elmosolyodtam.
-Még-suttogtam a fülébe, mire csókolni kezdett. Lehunyva a szememet a mellkasán a kezemet pihentettem, csak a csókunk csattanó hangját és a levegővételünket lehetett hallani. Boka kinyomta a videót, majd a farzsebembe csúsztatta a telefont és a szabad résznél megmarkolta a fenekemet, mire csókunkat egy fura hang megszakította, mely tőlem jött. Boka arca olyan komor volt, egy vörös csík sem volt rajta, csak mosolygott.
-Szóval nyögünk is.
-Boka!-csaptam meg finoman a karját-Ez a te hibád! Nem is engedtem meg, hogy hozzáérj!
-Az lehet, de nem tiltakoztál.
-Megőrítesz-dőltem vissza, majd ismét elkezdtünk csókolózni.
