Egy 17 éves lányról, Áts Ferenc húgáról, Áts Szonjáról szól, akit sokan védelmeznek, szinte az egész suliban ő a királynő, a leghíresebb tanuló, mégis elég nehéz sorsa van, mióta beleszeretett ellenségébe, Boka Jánosba.
A fellépés napján kicsit izgultam, de szereplés után már minden más volt. Ott álltunk ketten, mikor a mi nevünket mondták ki, hogy nyertünk.
A következő napon, mikor suliba mentünk, mindenki Bokát ugrálta körbe, hogy tanítsa meg őket énekelni, gitározni. Idegesen néztem felé, hiszen mikor nem nézett ki ilyen jól, akkor én voltam a középpontban. De kezdem azt érezni, hogy őt csak az érdekelte, hogy legyőzzön, emaitt nem tanultam, helyette vele voltam, na de mostmár nem dőlök be neki! Kezd elegem lenni, hogy minden lány nyaldossa a seggét. Hát nesze, elveszíted azt, aki valóban szeretett.
Hétvégén a buliba már felöltözve mentem a bátyámmal. Mikor megérkeztünk mindenki szeme rám tapadt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Átölelve Jázmint elmosolyodott.
-Remélem a fürdőruhád is ennyire dögös, mint most te.
-Majd meglátod-kacsintottam.
-Pakoljatok le, Feri, te hol szeretnél aludni?
-Nekem mindegy-vont vállat-Úgyse fogok-mosolyodott el, mire a lány elvörösödött. Felcammogva a lépcsőn beleütköztem Bokába, aki elkapott, mielőtt elestem volna-Jól nézel ki-suttogta, majd megcsókolt.
-Köszönöm-lett piros az arcom, majd eszembe jutott, hogy mit tett velem-Megyek lepakolni.
-Rendben. Gyere le beszélgetni, mindenki ott van.
-Oké-mosolyodtam el. Mikor lepakoltam a cuccomat, a hajamat megigazítottam, majd lementem a hatalmas nappaliba. Csak annyit éreztem, hogy valaki az ölébe kapott és akkor vettem észre, hogy Fülöp volt az-Te is itt vagy?
-Hogy hagyhatnám ki a szülinapodat?-mosolyodott el, mire átöleltem. Mikor körbenéztem, észrevettem, hogy nincs itt a teljes Pál utcai csapat, csak Boka, Álmos és Nemecsek. Többiek mind a suliból voltak, akikkel úgy kijöttem. Meg természetesen ott volt Léna is.
-Ma a szülinapos dönti el, hogy mit csináljunk-mosolygott rám Jázmin.
-Arra várhatunk-nevettem fel-mert nem tudom.
-Ahj te-állt fel-akkor bontsuk meg a tortát.
-Rendben-mosolyodtam el, majd felálltam. Áts a karomat megfogva kicsit arrébb húzott.
-Remélem nem akarsz feltünést kelteni ezzel a ruhával.
-Ismersz, nem az erősségem-mosolyodtam el. Vagy mégis? Majd kiderül. Feri bólintva egyet, elengedett. Leültünk, majd felvágtam a tortákat és elkezdtünk enni-Uh, ez nagyon finom-mosolyodtam el. Fél percre Bokára néztem, aki feszült volt, de nem tudtam, miért.
-Köszi, Jánossal csináltuk-nézett Jázmin engem. A halk zene oldotta a társaságot és elkezdtünk beszélgetni. Azt éreztem, hogy az összes hímnemű engem néz. Egy kicsit talán zavart és elgondolkodtam azon, hogy biztos jó ötlet volt ezt kitalálni, de ha már belekezdtem, fejezzük be.
