Elfojtott érzés

82. Rész

-Remélem mindenki kipihente magát, különösen a két főszereplőnk, akiket szeretnék ma egy kicsit közelebbi dologra megkérni-tapsolt kettőt a szervező, mire mindenki fütyült. Elvörösödve pillantottam Bokára, aki összefont karral hallgatta, hogy mi lesz-Felvesszük a tűzesebb jeleneteket-mondta el, hogy mi fog történni. Ez a jelenet egy kicsivel a tábor után van már. Nem álltam készen erre, hogy több ezer ember is lássa, de boldog voltam, hogy érintkezni fogok vele. Mikor beálltunk én a sulipadban ültem, majd Boka rácsapott egyet az asztalomra, amitől megijedtem.

-Meddig csinálod még ezt?

-Mégis mit?-néztem rá

-Látom rajtad. hogy szeretsz!

-Ez honnan jött?-álltam fel idegesen.

-Nem engedtem, hogy felállj-lökött vissza

-Azt csinálok, amit én akarok-indultam ki a teremből, de Boka felemelt és a tanár asztalára felrakott, majd kezét két oldalam mellé rakta, hogy ne tudjak elmenni-Megőrültél?

-Igen, miattad-suttogta, majd közelebb hajolt-Értsd meg, hogy beléd vagyok szerelmes!

-Igen? És hol vannak a barátaid? Azt hiszed, hogy beveszem ezt?-pillantottam a szemébe, majd annyit vettem észre, hogy az ajkain összeértek. Akaratom ellenére lecsuktam a szememet.

-Nem hazudok-kezdett el csókolni. Olyan fura érzés volt, mintha egy idegen lenne, mintha egy álom, vagy egyszerre mindkettő. Az arcát megfogva nem engedtem, hogy befejezze. Ő a tarkómat támasztotta meg és arra lettem figyelmes, hogy felgyorsult a szívverésem és megszűntek a hangok. Olyan volt, mintha csak vele lettem volna. A lábamat átkulcsoltam a háta mögött, így közelebb kerültem hozzá.

-Nem hiszem el-kopogtatta meg a vállunkat a rendező. Megijedve figyeltem rá-Gyönyörű volt, de már fél órája szóltam, hogy elég lesz.

-Bocsánat-suttogtam, majd elengedtem Bokát, aki kifújta a levegőt.

-Ti ismeritek egymást? Jártok? Vagy mi volt ez?

-Bonyolult-vágtuk rá egyszerre.

-Gyönyörű, tele vagytok érzelmekkel, pont ez kell a művembe. Akkor a vízes jelenetet is feltudjuk venni-tapsolt. Az az egyik tábori jelenet, ha jól tudom a végén van-És, mehet!

-Ha nem akarod, nem kell megcsinálnod-nézett a szemembe Boka.

-Vesztettünk, nem? Így lenne igazságos.

-Nem fogják megtudni, igérem-pillantott a vízre.

-Csak látszik, hogy valamelyikünk vízes, vagy sem.

-Megszárítottalak.

-Nincs hajszárítónk-fogtam a fejemet és lépegettünk befele a vízbe.

-Nem foglak beledobni.

-Gyáva vagy?-fordultam felé, de ő nem szólt semmit, majd hirtelen beleugrott. Egy ideig pedig nem jött fel a víz tetejére-Tamás!-ugrottam utána ijedten, majd annyit éreztem, hogy a derekamnál megragad és felhúz. Az ölében landoltam és szánk szinte már összeért. A gyomromban éreztem, hogy újra felszállnak a pillangók, majd a hátamat megfogta és csókolni kezdett. Kezeit egyre lejjebb éreztem, míg a fenekemhez nem értek és lágyan belemarkolt, majd a füléhez hajoltam-Gyenge maradtál-suttogtam, de a következő pillanatban erősen megmarkoltól, amitől véletlen hangosabb voltam a kelleténél, majd vörösen felé néztem, ő pedig kacsintott.

-Még mindig így gondolod?-simította meg az arcomat, majd idegesen felálltam a fejemet fogva.

-Hagyj békén!-locsoltam le vízzel, majd elrohantam.

-Tökéletes!-tapsolt meg a rendező minket. Én ennyire nem örültem, mert ismét elkezdtem valamit érezni Boka iránt...