Esküdj! /BTS-JK/

10.

Ideges, kényelmetlen csend telepedett a nappalira. Jungkook leült valami akciófilmet nézni, amíg én olvastam. Közvetlenül mellettem ült a balomon és éreztem, hogy a kényelmesen elterpesztett, izmos combjai az én térdemhez érnek, amik törökülésbe voltak húzva alattam. A férfi a jobb kezét feldobta a kanapé háttámlájára, mire én kénytelen voltam feltűnés nélkül kicsit előrébb hajolni, mintha nagyon belemerültem volna a könyvbe, ami még mindig arról a rémes, csápos szörnyetegről szólt. Kettőt vert a szívem egy helyett, ahogy az izmos karja a hajamon át a tarkómhoz és a hátamhoz ért  a támlán, de nem tudtam eldönteni, hogy mitől. Ijesztő és nyugtató volt egyszerre az érintése és a testének a melege, amit árasztott magából. 

- Milyen könyvet akarsz? - Tette fel hirtelen a kérdést.

Befejeztem az olvasást egy mondat közepén és egy kérdő hümmögéssel figyeltem fel rá. Nyeltem, ahogy ránéztem, mert az arca közvetlen közel volt az enyémhez. Reakciómra egy halvány mosolyt ejtett meg felém, de nem igazán látszott úgy, mintha akár egy millimétert is hátrébb akarna húzódni tőlem. Kifejezetten élvezte, akárhányszor zavarba jöttem tőle, kivéve akkor, ha a zavaromtól nem ettem vagy nem feleltem neki, mert akkor kicsit sem volt boldog, ugyanakkor én még kevésbé, ha kiabálni kezdett vagy előjött a rémes énje.

- Azt kérdeztem, hogy milyen könyveket szeretnél? - Ismételte meg a korábban feltett kérdését.

Kirázott a hideg, ahogy a beszéde közben a meleg levegője az arcomra csapódott. Kávé illata volt, ahogy mindig, miután elfogyasztotta a reggeli frissítőjét mellettem az étkezőben és hozzá a telefonját babrálta. 

Megvontam a vállam és megköszörültem a torkomat. Kissé hátrébb hajoltam tőle, nem túl sokat, hogy ne legyen nagyon feltűnő, de pont annyira, hogy kapjak levegőt és az ne az ő illata legyen, legalábbis ne közvetlen közelről.

- Nem igazán tudom, hogy milyen könyvek vannak mostanság - Céloztam arra a sok időre, amit bezárva töltöttem és nyilván nem sétálgattam egy könyvesbolt előtt sem. 

Jungkook kicsit hátrébb hajolt, majd végleg a kanapé háttámlájának döntötte a hátát. A plafon felé fordította a fejét és gondolkodni kezdett. A telt szája is aprót mozdult, ahogy kicsit csücsörítette azt, mintha egy csókra várna, pedig csak a könyvek lehetőségeit pörgette a fejében. Lehetséges az, hogy valakinek ilyen legyen az arca? Mármint nyilván lehetséges, mert itt van előttem és valószínűleg nagyon is igazi, nem pedig egy felfújhatós gumibaba rendelkezik mindenemmel, de akkor is. Sosem láttam ilyen éles arcéleket és ennyire puhának tűnő bőrt. Bár igaz, ami igaz, az elmúlt tizenkét évben mást sem nagyon láttam, nem hogy arcokat. Egy tisztességes ember sem járt a ház közelében, hiába vártam napokat az ablakban lógva, hogy az első adandó pillanatban kiabálni tudjak segítségért. Hamar rá kellett jönnöm, hogy ez a hatalmas, villa nagyságú ház nem éppen a város közepén van, a nyüzsgő rengetegben. Nagyon is elszigetelten éltem, külváros, csend és a semmi zajában. Még házakat sem láttam a közelben, pedig a második emeleten volt a szobám és nagyon szép kilátásom nyílt a ház gyönyörű kertjére, a fákkal és zöld fűvel elöntött környezetre. A hátsó kertben is nagyon szép virágok nyíltak, a pázsit olyan volt, mintha mű lett volna és a kicsi bokrok mindig rendszeresen meg voltak nyírva. De az ajtó ahhoz is zárva volt, soha nem tudtam kimenni oda. Jungkook attól is félt, hogy onnan megszököm, pedig majdnem két méteres kerítésnek tűnt, ami körbevette a belső udvart és ráadásul tömören egymás mellé voltak rakva a sötét cseresznyeszínűre festett fa lapok, hogy sem ki, sem pedig befelé ne lehessen látni. A napfény is csak az emelvény fölött juthatott be a kertbe.

- Nem címeket kérdeztem - Közölte egy fokkal türelmetlenebbül Jungkook.

A hangjára már most kirázott a hideg, pedig ez a hangsúly még a béka feneke alatt volt ahhoz képest, amitől igazán megijedek. Lehajtottam a fejem és beharaptam az alsó ajkam. Vettem egy nagy levegőt és lassan kifújtam a még mindig a fogaim között lévő számon át, ami egy kisebb akadályt jelentett a számára.

- Tetszettek azok a romantikus könyvek - Válaszoltam halkan. - Mint az Elfújta a szél vagy a Maffia karjaiban. 

Jungkook bólintott egyet és ismételten előre dőlt. Könyökeit a térdére támasztotta, hogy kényelmesebben előre tudjon hajolni és mindenféle akadály nélkül tudjon rám nézni. Lassan felemeltem a fejem és bár elég nehézkesen, de rávettem magam, hogy abba a két, sötétbarna szempárba kapcsoljam a tekintetem, amik áthatóan néztek rám, némán üvöltve a figyelmemért. Szakadozottan szívtam be a levegőt a közelségétől. Árasztotta magából az energiákat, amik azt kiáltották, hogy maradj, de ugyanakkor a távolból felhangzott a figyelmeztetés, hogy tartsak távolságot. Ugyanazok a kettős érzések már megint, amibe belefájdul a fejem és lefárasztja az elmémet. Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy közelednem kellene felé vagy távolodnom, kedvelnem kellene vagy utálnom.

- Romantikus könyveket szeretnél - Inkább mondta, mint kérdezte a mondatát.

Hangja most egy kicsivel halkabb lett és mély, de még mindig ott motoszkált benne az az elfedett agresszió és a készenlét a harapásra, ha kell. Legszívesebben megkértem volna, hogy hadd menjek vele a könyvesboltba, megígértem volna, hogy nem mozdulok mellőle és a legkisebb próbálkozást sem ejtem meg afelé, hogy megszökjek vagy jelezzek valakinek, hogy nem szabad akaratomból vagyok ott. Csak végre ki akartam mozdulni, érezni a friss levegőt, ami nem csak az ablakon át jön be, sétálni nem csak a ház falain belül és érezni egy kicsit, hogy nem vagyok rab, habár nyilvánvalóan az voltam. De a férfi szemei, a kisugárzása és a hangja, minden elnyomta bennem ezt a kérést, mert előre tudtam a választ és nem szerettem volna bajba kerülni. Így hát csak szimplán bólogattam az előbbi mondatára, hogy romantikus könyveket szeretnék olvasni főleg és annyiban hagytam a dolgot.