Esküdj! /BTS-JK/

17.

Fogtam a törölközőmet és miközben kisétáltam a szobába a fürdőből, oldalra dobva a vizes hajamat, azzal törölgettem. A meztelen lábamat csiklandozta a puha szőnyeg rostja, ahogy végigsétáltam rajta az ágyamig. 

- Szentséges lila kutya! - Mondtam káromkodás helyett, amikor az ágyam mellé értem. - Jungkook, az istenért, hogy a francba tudsz ilyen halkan közlekedni?

Lassan vettem egy mély levegőt, hogy a hirtelen beállt szívrohamomat lenyugtassam. A férfi megint szó nélkül bement a szobámba és lezseren az ágy szélén ülve várt rám. Mosolyogva nézte, ahogy próbálom lenyugtatni a felgyorsult légzésemet. 

- Ez volt az első alkalom, hogy így beszéltél velem - Közölte lapos, közönyös hangon.

Zavarba jöttem és átgondoltam, mit mondtam neki. A törölközővel eltakartam az arcom, ahogy szándékosan úgy töröltem a vizes hajamat, hogy elrejtsem magam a férfi átható tekintete elől.

- Bocsánat, csak megijesztettél - Mondtam halkan és megköszörültem a torkomat, hogy visszanyerjem a hangomat.

Jungkook felállt az ágyról és zsebre tette a bal kezét. Tett felém egy lépést, ezzel be is zárva közöttünk a teret, amit hagytam. Jobb kezét felemelte és kivette az én kezemből a törölközőt. Felnéztem rá és először még görcsösen ragasztottam az ujjaimat az átvizesedett anyaghoz, de amint kaptam egy kicsit sötétebb pillantást, azonnal elengedtem és Jungkook kezébe adtam. 

- Fordulj meg! - Utasított.

Beharaptam a szám és eleget téve a kérésének hátat fordítottam neki. Lehunytam a szemem és minden átfutott az agyamon a veréstől kezdve a fojtogatáson  át a legvégső lélegzetemig, amiért ráripakodtam az előbb. Rendesen megugrottam, amikor a hajam kicsit megemelkedett. Oldalra fordultam, hogy lássam, mi is történik, de ezt a legutolsó gondolataimban sem gondoltam volna. Jungkook a törülközővel lassan dörzsölgette a hajam végét, hogy felitassa a fölösleges nedvességet róla. Felvontam a szemöldököm és visszafordultam, hogy teljesen háttal legyek neki megint, így teljesen hozzáférjen a hajam minden egyes kis szálához. Elmosolyodtam, hiszen tényleg nem számítottam ilyesmire.

- Igazából tetszik - Sóhajtott egyet.

A törülköző széleit a kezébe véve a fejem tetejére helyezte a tenyerét és finom mozdulatokkal simított végig a hajtövemtől nagyjából a közepéig. Értetlenül néztem magam elé, de ezt ő nem láthatta a hátam mögött. A beállt csend miatt gondolhatta, hogy nem igazán tudom, miről is van szó, így folytatta.

- Mindig ijedten válaszolgatsz - Magyarázta. - Halkan és visszafogottan. 

- Hm - Bólintottam, hogy most már értem. - Szeretnéd, ha kiabálnék veled?

Elmosolyodtam, ahogy végiggondoltam a lehetőségeimet, ahogy mostantól nem ő fog hangosan szólni nekem, hanem fordítva.

- Ha kiabálsz, én is ideges leszek - Közölte.

Nyeltem egyet a tudatra, hogy felidegesítem és bajba sodrom magam. Az utolsó dolog, amit szerettem volna, az ebben a házban meghalni amiatt, mert kiabáltam a férfira.

- Épp most próbálok leszokni róla - Közölte.

- Miért? - Kérdeztem és halványan mosolyogtam.

- Hogy ne félj tőlem - Magyarázta őszintén. - De ha szeretnéd..

- Nem - Szakítottam félbe egyből. 

Jungkook halkan felnevetett mögöttem, én pedig lehunytam a szemem és élveztem a ritka hangot, ami felszakadt a torkából. Mosolyogva kebelezte be a fülem a kisfiús, mégis mély és halk kuncogást mögülem, ami nem tartott sokáig, mégis teljesen kielégítő volt.

Jungkook a vállamra tette a kezeit és kicsit megtolta azokat, hogy jelezze, forduljak meg. Tettem ismételten egy hátraarcot, hogy immáron a férfivel szemben álljak meg. Felfelé kellett néznem, hogy tartani tudjam a szemkontaktust vele, mivel magasabb volt, mint én. Lenézett rám és halványan mosolygott. Ismételten felemelte a törölközőt és a hajamat előre hozta a vállamon, hogy előttem omoljon lefelé. Alá csúsztatta a vizes anyagot és belecsavarta a hajamat. Még párszor átnyomkodta, aztán egy egyszerű mozdulattal a földre dobta a törölközőt.

- Tetszik ez a hangulat - Mondta, majd sóhajtott egy aprót.

A szemeimbe nézett, miközben a hajamat a hátam mögé söpörte, el az arcomból. Kirázott a hideg, ahogy az ujjai alig érezhetően a tarkómhoz értek, amikor a hajamat hátra utasította. 

- Nekem is - Feleltem egy mosoly kíséretében.

Igen, nagyon tetszett a hangulat, ami kettőnk között beállt az elmúlt napokban. Jungkook nem volt túl ideges, ahogy mondta megpróbál leszokni az ijesztő viselkedéséről miattam. Megmelengette a szívemet, hacsak rágondoltam, hogy ezt azért teszi, hogy ne féljek a közelében és valamennyivel, lassacskán közelebb engedjem magamhoz. Tetszett ez a fajta viselkedése, szinte magával ragadó volt az a hullám, amit magával gerjesztett, amikor így viselkedett. Úgy érezhettem magam, mint egy normális kapcsolatban és már-már elfeledkeztem róla, hogy nem szabad akaratomból vagyok a férfival. Beteges, de úgy gondoltam, hogy valahol örülök neki, hogy így alakult, hiszen megismerhettem őt. Az egyetlen kívánságom az lehetett volna még, hogy esetleg a szüleim mellett nőhettem volna fel, barátokkal, iskolába járhattam volna és egy normális ember hétköznapi, nehézségekkel teli életét élhettem volna és akkor találkoztam volna Jungkook-kal. A kinézete azonnal megfogott volna, a hangja transzba ejtően mély és nyugtató volt, amikor éppen nem volt mérges, az illata pedig bódító. Ennyi kellett volna. Csak rám kellett volna néznie, nem kellett volna elrabolnia a családomtól és egy normális, teljes élet lehetőségétől. Nehezteltem rá, még szép, hogy haragudtam rá, hiszen sose fogom neki elfelejteni, amit tett velem. Annyiban viszont hálás voltam, amit eddig tett értem, legyen az a viselkedése vagy a sok dolog, amit kaptam tőle.