Esküdj! /BTS-JK/

57.

Mostanra már komolyan nem tudom, mi a fenét gondoljak. Jungkook egyszerűen követhetetlen, nem, mintha eddig túlságosan értettem volna, hogy mit, miért csinál, de már végképp káosz az egész. Két vagy három hétig rám sem bagózik, távolságot tart, nem alszik velem, nem nagyon tartózkodik velem egy légtérben, alig beszélt hozzám és nem csináltunk együtt semmit. Most meg, mintha ez meg sem történt volna, ugyanúgy visszajött a kedves énje, beszél hozzám, érdeklődik a hogylétem felől és hogy mit szeretnék csinálni, együtt filmezünk úgy, hogy hozzábújhatok és ma este velem akar aludni. Mi a jó édes fene történt vele? Talán csak munkahelyi feszültség és már megoldódott és tényleg nem lett volna okom aggódni, de mindegy. Jobb félni, mint megijedni, én azt mondom.

- Hé! MinJi! - Hallottam meg Jungkook hangját valahonnan távolabbról, ahogy a nevemet kiáltja.

Összecsuktam a könyvet a kezemben és letettem azt az asztalkára előttem. Leszálltam a kanapéról és jobbra-balra forgatva a fejemet indultam meg a férfi keresésére, mert nem voltam benne biztos, hogy honnan jött a hang. A nappaliból biztosan nem, mert akkor közelebbről hallottam volna. Az emeletről? Nem tudom, ahhoz meg túl közelinek hallatszott, hogy a lépcsőn túlról jöjjön a mély és erőteljes orgánum. Befordultam a nappali sarkán és megtaláltam, vagyis ő talált meg, ugyanis szó szerint belerohantam.

- Ó - Lepődtem meg és védekezőn magam elé tartottam a két kezemet, hogy hárítsam az ütést.

Jungkook mellkasára érkezett meg a két tenyerem, ő pedig a derekamat kapta el, hogy el ne essek. Még megingtam egy kicsit, de ahogy vesztettem egy kicsit az egyensúlyomból, a férfi szorítása úgy erősödött a derekamon, hogy megtartson egy helyben.

- Vigyázz! - Mosolygott le rám.

- Oké, bocsánat - Eresztettem el én is egy halvány mosolyt zavaromban.

Felnéztem rá, hogy itt vagyok, miért hívott, most már elmondhatja, de nem szólt semmit. Csak lehajtotta a fejét, hogy kényelmesebben tudjon rám nézni és a meglepően kerek, sötétbarna szemeit az enyémekbe vájta és csak nézett. Én pedig nem tudtam és nem is akartam ellene semmit sem tenni, hiszen ez volt az egyik gyengém a sok közül, amit velem csinált. Annyira igéző szemei voltak, hogy ha akartam volna se tudtam volna elszakadni a tekintetétől. Nyelvének a hegyét kidugta és megnedvesítette a száját, mire nekem a tekintetem azonnal, magától levándorolt az ajkaira, hogy minden egyes mozdulatát nyomon követhessem. Ahogy a nyelve végigsiklik a telt száján és aztán visszahúzódik, már egy nyáltól csillogó szájat hagyva maga után. Vettem egy mély levegőt és véletlenül az ujjaimat jobban belemélyesztettem Jungkook mellkasába a látványtól. Amikor észrevettem magam, megköszörültem a torkomat és nagy nehezen visszanéztem a férfi szemeibe, miután a szája egy féloldalas mosolyra görbült. 

- Mit szerettél volna? - Hebegtem egy kicsit halkabban, mint azt kellett volna, de egyszerűen az agyam már megint nem volt a helyén Jungkook miatt.

Ő csak vett egy levegőt és hangosan kifújta, miközben elszakította tőlem a szemeit. Elnézett felettem és gondolkodó arcot vágott, mintha elfelejtette volna az okát, amiért szólt nekem.

- Hogy mit szerettem volna? - Kérdezett vissza. - Az egy másik dolog. - Visszanézett rám és egy ördögi mosoly ékeskedett a száján. 

Nem igazán értettem, akkor miért hívott, ha az nem az, amit mondani szeretne? Vagy csinálni akar valamit? De mégis mit és miért nem mondja el? És mi ez a mosoly, ami annyira lenyűgöző, de egyben ijesztő is? 

- De amiért hívtalak - Folytatta a mondandóját, ami kirepített a gondolataimból.

Elengedte a derekamat, mire nekem is lecsúszott a tenyerem a mellkasáról, vigyázva, hogy szigorúan végigsimítsak annyi felületén, amennyin csak tudtam. Ezekből az érintésekből és az esti együtt alvásoknál való összebújásokból már sejtettem, hogy kemény és izmos felsőteste lehet, mert az ujjaim erős felületet tapintottak és éjszakánként is, ahogy hozzányomtam magam, kivehető volt a kidolgozott felsőteste. Megráztam a fejem, hogy elhessegessem a gondolatokat a fejemből és Jungkook-ra koncentrálhassak, aki út közben hátat fordított nekem, de még előtte elkapta a kezemet. Nyeltem egyet, ahogy a kettőnk között lévő kis gombolyagra néztem, amit az ő és az én ujjainknak az összekulcsolt kuszasága alakított ki. Olyan puha volt a bőre, annyira selymes, mégis kemény és erős fogása volt, ahogy az ujjaim között szorította a kezemet, de mégis lágyan, hogy ne roppantson össze. 

A kis folyosón végigsétáltunk és felnéztem, ahogy az üveg tolóajtó már ki volt húzva, ami a hátsó kertbe vitt. Felvontam a szemöldököm, de némán követtem továbbra is a férfit, nem, mintha lett volna ellenkezési lehetőségem a fogása ellen, de nem is akartam, mert nagyon jól esett. Ha semmi célja nem lett volna, akkor is foghatta volna a kezemet csak úgy, amíg állunk a ház közepén egy órácskát, semmit téve. Ah, teljesen elment az eszem!

- Mi történik? - Kérdeztem végül kíváncsian, amikor megálltunk az ajtó előtt.

Jungkook elengedte a kezemet, amit én kicsit csalódottan fontam szét az ujjaival, de helyette máris a derekamra érkezett meg a két tenyere. Rám mosolygott és megkerült engem, hogy a hátam mögött legyen, miközben a kezeit egy percre sem emelte fel, úgyhogy végigsimította az egész oldalamat és a hátamat, amíg meg nem állapodott ugyanúgy, a derekamon. 

- Vettem neked valamit - Közölte halkan, kissé előre hajolva a fülembe.

Élesen beszívtam a levegőt, ahogy a hangja azonnal a fülem mellől érkezett és libabőröket varázsolt a karomra. Nem kérdeztem semmit, mert Jungkook egy aprót tolt a derekamon, hogy némán utasítson, hogy menjek ki. Eleget tettem a taszításnak és kiléptem a kertbe. Az eddig üresen hevert térben most egy kerek, felfüggesztett hinta szerű valami állt, ami egyre nagyobbnak tűnt, ahogy közelebb sétáltam hozzá.

A számat eltátottam, miközben elmosolyodtam, így elég vicces ábrázatom lehetett. 

- Ezt mikor vetted? - Kérdeztem Jungkook-ot, amíg körbesétáltam az új bútort és megnéztem minden oldalról. 

- Alig tíz perce - Felelt a férfi és megállt a hinta előtt.

- Hogy-hogy nem hallottam, amikor behoztad? - Értetlenkedtem, miközben visszaérkeztem elé.

- Mert egyből ide hozták - Bökött a kapu felé, amin keresztül behozatta a játékot.

Mosolyogtam és visszafordultam a párnázott, félkör alakú csodához.

- Nem próbálod ki? - Kérdezte Jungkook.

Bólintottam egyet és megfordultam, hogy háttal legyek a szerzeménynek. Lassan leültem, Jungkook pedig segítségül sietett és a két oldalán megtámasztotta a mozgó tárgyat, hogy gond nélkül elhelyezkedhessek benne. 

- Kényelmes? - Kérdezte.

Felnéztem rá és hevesen bólogattam.

- Nagyon - Válaszoltam. - Te is elférsz - Ajánlottam és megtapogattam magam mellett a maradék helyet.

Nem is tűnt ilyen nagynak, amíg bele nem fészkeltem magam, de így már tökéletesen látszott, hogy két ember is kényelmesen elfért benne. Jungkook megingatta a fejét és halkan felnevetett a felhívásomra, de teljesítette a kívánságomat és ő is beleült a mozgó félkörbe. Egy halk sóhajjal hátradőlt és kényelmesen elhelyezkedett.

- Ez nagyon jó - Közölte mosolyogva. 

- Hm - Bólintottam, igazat adva neki. - Jól választottál.

Jungkook felnézett rám a fekvő pozíciójából és szélesen elmosolyodott. A felém közelebb lévő kezét a hátamra tette és finoman végigsimított rajta.

- Ez a munkám - Közölte jókedvűen.

Bólogattam, már majdnem elfelejtettem, hogy egy építészeti és belső tervezői cég feje. Még szép, hogy jól választott, hiszen ezt csinálja minden egyes nap. Vettem egy mély levegőt és lehunytam a szemem, amint visszafordultam a kert felé. Élveztem a lágy mozgást a hintával, miközben a szellő lágyan átfújt a fonott fa szélein és befújt a nyitott elején is. Jungkook is kényelmesen kiterült az új szerzeményében és nem törődve semmivel, ő is lehunyta a szemeit és élvezte a ringást.