Esküdj! /BTS-JK/

52.

Kint ültünk a hátsó kertben és filmeztünk. Jungkook előkészített mindent, letöltött három vagy négy filmet, aminek közösen azt mondtuk a borítójára és a rövid leírására, hogy izgalmas lehet, hozott egy nagy pokrócot és leterítette a földre és hozott ki innivalót is mellé. Nasira egyikünk sem nagyon vágyott, ugyanis nem sokkal azelőtt fejeztük be a reggelit. 

Egy jó óra vagy másfél is volt az talán, nem tudom, mire el tudtuk kezdeni a filmet, hiszen nem figyeltem. Folyamatosan csak körbe-körbe figyelgettem és már a kezdő hangok sem kötöttek le, ezért Jungkook az elejére visszapörgette a filmet és felállított, mondván, hogy sétálgassak meg fedezzem fel a kertet világosban is, és ha majd ettől egy kicsit lenyugszom és végre nem egy bokor fogja minden figyelmemet elvinni, akkor menjek vissza, üljek le és kezdjük a kinti tévézést. Tettem, amit mondott, de így sem nagyon tudtam figyelni. Mindig elmosolyodtam és felkaptam a fejem, akárhányszor madárcsiripelést hallottam, bogarakat hallottam zúgni vagy ciripelni vagy csak a szél miatt megmozdított fák levelei susogtak egymáshoz dörzsölődve. Lehet, hogy Jungkook ezért sem próbált meg közelebb vonni magához, ahogy szokott. Nem ölelt át és meg sem próbált odacsalni magához, hiszen akkor az ő figyelmét is az én mozgásom köti le a filmről.

*Jungkook POV*

Alig tudtam figyelni a nemrég kijött horrorfilmre, pedig elég jónak ígérkezett. MinJi folyamatosan mocorgott, forgatta a fejét és mosolygott, holott éppen levágták valaki karját a filmben. Én is megmosolyogtam és még mindig nem tudtam elhinni, hogy hogyan fenébe élvezi ennyire ezeket az apró dolgokat. Persze megértettem őt, de akkor is képtelen voltam elhinni, hogy egy légy zümmögése valakit boldoggá tesz, amikor engem kikerget a világomból. Mindegy is volt, hagytam is, hadd csinálja, amit akar, hiába fogtam volna vissza vagy szólok rá, hogy nézze a filmet, lehet, hogy a feje erre lett volna fordítva, de a figyelme egészen biztos, hogy teljesen máshol járt volna. 

A hátam mögött megtámaszkodtam és kényelmesen kinyújtottam a lábaimat, hogy ne blokkoljam a képernyőt semelyikőnk elől, bár ha eltakartam volna egy lepedővel az egész gépet, lehet, hogy MinJi még azt sem veszi észre. Nem is próbálkoztam azzal, hogy felemeljem a kezemet és magamhoz öleljem. Jól esett volna és amint elkezdtünk egy filmet, máris ott volt mellettem, mint egy jól megszokott rituálé vagy ilyesmi. Ilyenkor mindig magam mellé húztam és vagy a vállamra hajtotta a fejét vagy lefeküdt az ölembe és kényelmesen elhelyezkedett. Olyankor folytonosan csak a haját cirógattam, mert láttam, mennyire jól esett neki és szerettem volna boldogságot csempészni a napjaiba, de legalább egy kis kényeztetést a filmek alatt. Most viszont sem a szabadságát nem akartam gátolni, sem lefogni nem akartam, mert akkor engem is zavart volna a folyamatos mozgásával meg a feje ide-oda forgatásával. De a legfőbb okom az mégis csak önző cél volt, nem akartam őt túl közel, hiszen megtapasztaltam nem is olyan régen a közelségének a hatásait magamon és nem akartam ismét olyan helyzetbe kerülni. Nem érdekelt volna, ha meglátja a szűkölő nadrágom vagy esetleg zavarba jön, az a legkevésbé sem izgatott volna, sőt én sem jöttem volna zavarba, nem voltam az a típus. Szívem szerint az első naptól kezdve csak alsónadrágban aludnék és felső nélkül járkálnék a házban, de nem, mert nem akartam túl messzire menni. Most is attól féltem, hogy esetleg nem bírom majd kontrollálni az agyamat és mire feleszmélek, addigra már rossz irányba tévedtek a kezeim, megcsókoltam vagy még tovább mentem esetleg. Nem mondom, a szám már szinte lüktet a vágytól, hogy megcsókoljam, az izmaim feszengenek, akárhányszor csak magamhoz ölelem, mert nem csak a hátát akarom simogatni, hanem finoman végigcirógatni a gerincén, a fenekét érinteni, a hasát és az egész felsőtestét bejárni a tenyeremmel, a combjaira markolni. 

Lehunytam a szemem egy pillanatra és vettem egy mély levegőt halkan, hogy ne hívjam fel magamra a figyelmet. Már a gondolataim is elvisznek olyan helyekre, ahonnan éppen megpróbálom távol tartani magamat. Nem lesz ez így jó, vagy távolságot tartok egy ideig, amíg úgy nem látom, hogy a kapcsolatunk elég erős ahhoz, hogy MinJi félelem nélkül adja magát át nekem legalább egy csók erejéig, vagy megijesztem a heves kibontakozásommal, viszont azt sem én, de főleg ő nem akarja.

*MinJi POV*

Nem szóltam semmit, de láttam, hogy Jungkook nem merült bele annyira a filmbe, ahogy szokott. Nem hibáztatom, én egy képkockát nem tudnék visszaidézni belőle, mert amikor a képernyőt néztem, akkor sem figyeltem a filmre. De Jungkook általában szó nélkül mered a képekre és annyira belemélyed a filmbe, hogy egy-egy akciófilmnél még a szorítását is éreztem a vállamon, ahogy átölelt, amikor a filmben egy izgalmas rész következett és némán szurkolt valamelyik félnek. Nagyon aranyosnak tartottam és általában meg is mosolyogtam. Most folyamatosan vigyorogtam de nem a férfi miatt, hiszen ő hozzám sem ért. Gondoltam, hogy nem akarja, hogy a folytonos elkandikálásommal megzavarjam őt a mozizásban, de nem tudtam mit tenni, egyszerűen lenyűgözött a kinti világ végre, hogy itt lehettem. Viszont Jungkook vagy ideges volt valami miatt vagy idegesítette már a gyerekes rajongásom minden egyes fűszál iránt, mert mindig egy kicsit elhajolt vagy arrébb helyezkedett vagy éppen mély, nyugtató levegőket vett. Nem tudtam, hogy mi lehet vele, de én is megpróbáltam kicsit visszafogni magam legalább a film végéig, hogy azt nyugiban tudja nézni.