" - Esküdj! - Szűrte az összeszorított fogain keresztül a férfi.
Álltam szigorú tekintetet és igyekeztem nem mutatni a félelmemet, pedig belül reszkettem, akár egy magára hagyott kiskutya a téli hidegben.
- Beteg vagy! - Köptem a szavakat. "
Jeon Ju...
Órákat töltöttünk el a városka történelmi negyedében, aztán átruccantunk a következő helyszínre, ami alig volt öt perc autóval. A második állomásunk Aszan vásárló utcája volt, ahol tömve voltak a boltok és szinte alig látszódott ki egy-egy üzlet hirdetőtáblája vagy márkajelzése a hömpölygő emberhullám miatt. Rengeteg helyi volt, de láttam fényképezkedő külföldieket és csodálkozó turistákat, akik rendszerint az út közepén álltak meg egy-egy kép készítése erejéig, feltartva ezzel a forgalmat és megkockáztatva sok ember türelmét azzal, hogy beléjük botlanak vagy nekik mennek.
- Nem vagy éhes? - Kérdezte Jungkook, miközben erősebbet szorított a kezemen, ahogy minél óvatosabban próbáltunk meg haladni az emberek sokaságában.
- De, egy kicsit - Bólintottam egyetértőn.
- Van itt egy nagyon jó étterem - Mutatott egy kicsit előre és felfelé, az egyik közelebbi kis étkezde plakátjára és a falra felfüggesztett zászlójára, amivel felhívta magára a figyelmet.
- Oké - Bólintottam mosolyogva.
Lassan, mégis céltudatosan verekedtük át magunkat a hatalmas tömegen, ami néha megindult, néha szinte teljesen megállt előttünk, ahogy egy-egy ajtó kinyílt, ami megállásra késztette azokat, akik nem akarták lefejelni a bejáratokat, vagy éppen egy nem helyi családi fotót csinált valahol, amiért elég nehezen tudták az emberek kikerülni őket. Jungkook erősen markolta a kezemet, ahogy előttem céltudatosan törte az utat, én pedig megpróbáltam minél jobban lépést tartani vele, hogy szinte a hátára simultam.
- Ez az - Mondta, mikor elértünk egy tiszta üvegajtóhoz, amin csupán a nyitva tartást jelző tábla, egy "NYITVA" feliratú, villogó szerkezet és pár matrica díszelgett, ami néhány márkát tüntetett fel a kíváncsi szemeknek, hogy mégis mi található odabent.
Jungkook óvatosan kinyitotta az ajtót, ami kifelé nyílt, ezért elég figyelmesnek kellett lenni, hogy ne csapjuk neki senkinek. Végre bejutottunk és már a zaj szintje is határozottan csökkent és az emberek is sokkal kevesebbnek tűntek. Csak helyiek ültek bent az asztaloknál, mivel ez egy tradicionális étterem volt, az emberek pedig nem mindig bírják más kultúrák ételeit. Odasétáltunk az egyik üres asztalhoz és lehuppantunk a székekre. Jungkook felajánlotta, hogy választ nekem, mert ő már sokszor volt itt is tudja, hogy mi az, amit tényleg finoman készítenek és mi az, amit inkább ki kellene hagynom. Boldogan rábólintottam az ajánlatára, ugyanis elnézve az étlapot képtelen lettem volna dönteni, hacsak nem húsz fogást eszem egymás után.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az elénk tett ételek ínycsiklandóan néztek ki és az illatuk is nyálcsorgató volt. Nem bántam meg, hogy a férfira bíztam a választást, hiszen éppen, hogy belekóstoltam az ételekbe, mintha felhőket nyalogattam volna, annyira lágy és ízletes volt minden egyes falat. Már a látvány is felért egy hatalmas gyönyörrel, de ha belekóstolt az ember, én ugrálni tudtam volna a székben, annyira jó volt minden, amit kihoztak nekünk.
