Esküdj! /BTS-JK/

76.

Még egyszer köszönöm szépen az újabb díjakat és sajnálom, de nem tudtam megjegyezni a neveket, de nagyon hálás vagyok nektek!! Így már 12 díjjal vagyok megáldva, hála nektek! Imádlak titeket <3 Lassan elkezdhettek szavazni a következő fici főszereplőjére, hiszen lassan végzek ezzel <3

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

Egész nap nem lehetett letörölni a vigyort a képemről, miután visszaérkeztünk a villába. Egyszerűen tökéletes volt a nap úgy, ahogy volt. Imádtam a sok sétát és a lenyűgöző helyeket, ahová reggel óta folyamatosan látogattunk. Jungkook kitett magáért és bár látszott rajta, hogy némelyik helyet már kívülről fújja és csukott szemmel is végig tudná járni akkor is, ha bekötném a szemét, mégis hősiesen végigvárta azt a pár órát, amíg sikerült becsuknom a számat és normálisan lélegezni. Elég sok időt töltöttünk a szabadban és rengeteget sétáltunk, ezért mind a ketten rendesen el is fáradtunk. Már majdnem tízet ütött az óra, mire haza vergődtük magunkat, ami azt jelentette, hogy nagyjából tizenkét vagy tizenhárom órát töltöttünk a kisváros felfedezésével. Jókat ettünk és gyönyörű helyeket láttunk. Jungkook-nak igaza volt, tényleg nagyon nyugodt kis városka, a vásárló utcát leszámítva egyetlen egy turistát sem láttunk sehol, sőt még helyieket is csak elvétve. Csendes és nagyon szép, természetes városka volt ez, nem csodáltam, hogy a vőlegényem szívesen maradt itt és inkább ide vonszolt engem, minthogy ő költözött volna a nyüzsgő, megállíthatatlan fővárosba. És ha már megemlítettük, hogy a vőlegényem, még mindig nem tudtam napirendre térni a rögtönzött lánykérése felett. Nem volt az a tipikus, filmekben látott, letérdelős, hatalmas ovációt követelő kérdés, de ez így volt tökéletes. A maga bájával, a csodálatos környezettel és Jungkook sajátos stílusával, amiben benne volt a félénk kisfiú és a határozott férfi, aki meg akart változni miattam és a világ miatt. Nem tudtam nem arra gondolni, hogy menyasszony lettem, immáron hivatalosan is, hogy már megkérték a kezem, nem csak kisgyerekkorom óta tudtam, hogy egyszer úgyis össze kell házasodnom ezzel a férfival. Most már nem csak kellett, hanem akartam is, mert tényleg beleszerettem, megszerettem a bolondozásait, a nagylelkűségét, a kemény munkáját és a lágy lelkét, a szerethető oldalát és a határozottságát, egyszerűen mindent, ami vegyült benne, még akkor is, ha az nem volt egy királyfi tökéletes, hiba nélküli személyisége.

Már lefürödve vártam rá az ágyban, hogy végre megjöjjön. Már egyre több éjszakát töltöttünk együtt, inkább akkor kellett szólnia, amikor nem aludt velem, mert munkája volt vagy valami dolga akadt, mert már természetesnek vettem, hogy minden éjszaka megjelenik nálam és a fürdő felé veszi az irányt egy szó nélkül. Mély levegőt vettem és a hátamra gurultam. A plafont kezdtem el nézni, ami sötét volt az éjszakai feketeség miatt, de a Hold fénye bevilágított annyira az ablakon, a függönyök el nem húzott résein át, hogy egy kellemes félhomályban úsztatta a szobát. Elmosolyodtam a ma történteken és lehunytam a szemem, ahogy gyorsan átfutott az agyamon az összes helyszín, ahol jártunk, az összes csók és apró puszi, amit váltottunk egymással, a szoros kézfogás és a természetes, már-már tökéletesen könnyed beszélgetések, az apró titkok, amiket megosztottunk magunkról a másiknak és a leánykérés, ami a legváratlanabb helyzetben és pillanatban történt meg úgy, hogy szinte fel sem fogtam, hogy ez az volt, csak hosszú percekkel később.

- Minek örülsz ennyire? - Zökkentett ki a gondolataimból Jungkook halk, mégis a csendben erőteljesnek ható hangja.

Kinyitottam a szemeimet és láttam, ahogy az én oldalamon feltérdel az ágyra és könnyedén átlendíti a csípőm felett a másik lábát, így térdelve fölöttem. Mielőtt lehajolt volna, a paplant kidobta maga alól, ami a hasamat és a mellkasomat takarta, így már akadály nélkül érkezett le hozzám. Négykézláb tenyerelt fölöttem, a fejem két oldalán támaszkodva a tenyereivel.

- Hogy vagy nekem - Feleltem az előző kérdésére mosolyogva.

Egyre jobban ment minden ilyen mondat, egyre kevésbé voltam zavarban és úgy éreztem, hogy néha már én vagyok az a fél, aki jobban beindul és vadabbul csókol, vadabbul érinti őt. Jungkook elmosolyodott és lehajolt egy gyors csókra.

- Nem lennék neked, ha nem lennél ennyire kitartó, hogy elviselted az idióta fejemet - Közölte egy széles mosollyal.

Nevetve megráztam a fejem és felnyújtottam a kezemet, hogy a nyakába akasszam. Még körbe se fontam a karjaimat rajta, Jungkook máris lehajolt egy újabb csókra. Tenyereit feljebb tolta a párnán és helyette már az alkarján támaszkodott, hogy kényelmesebben és könnyebben tudjon csókolni. Lassan a mellkasa az enyémre érkezett és szépen, folyamatosan eresztette rám a súlyát. Jobb lábát felemelte és az én két lábam közé tette és egy határozott mozdulattal arrébb lökte a térdemet, hogy helyet csináljon a saját combjainak. Segítve őt szétnyitottam a lábaimat és hagytam, hogy lassan rám eressze az egész testsúlyát. Így csókolt, amint már rajtam feküdt, sokkal hevesebben és mélyebben, amit nem bántam. Belementem a játékába és követtem a nyelve utasításait, a mozgását és mindent, amit csinált. Jobb kezét elvette a fejem mellől és végigsimított vele az oldalamon, majd a hálós felsőm alá, kertelés nélkül besimított. Egy mély sóhajjal nyugtáztam az ujjainak puha érintését a hasamon és az oldalamon. Lassú mozdulatokkal simogatta a bőrömet, miközben saját magát kicsit megemelte, hogy ne akadályozza az ujjai mozgását rajtam. Óvatosan, aztán egyre erősebben rótta a köröket rajtam, nem törődve azzal, ahogy szinte a csókba lihegtem, amikor a bugyim vonalánál simított végig vagy a melleim alsó részét cirógatta az ujja hegyével. A következő ilyen mozdulatánál már véletlenül megemeltem a csípőmet, amivel akaratlanul is egy halkabb morgást idéztem elő Jungkook-ból. Megszakította a csókunkat, tenyerével pedig a derekamra markolt és lenyomott a matracra. Keményen nézett a szemeimbe, ajkai pedig csillogtak a nyáltól, ami heves csókunk miatt került rá.

- Nyugalom, baba - Suttogta és egy féloldalas mosolyt küldött rám.

Egy akkorát dobbant a szívem a megszólításra, hogy a levegővételemet is kettészakította. Reszketegen fújtam ki a mélyen beszívott levegőt és megnyaltam a számat.

- Akkor te is nyugodj le - Válaszoltam suttogta, miközben az ujjaimmal nem hagytam abba a haja csavargatását.

- Sajnos az nem fog menni - Sóhajtott egyet.

- Akkor tőlem se várj el többet - Kuncogtam fel halkan.

Jungkook csak nevetve megrázta a fejét és mintha mi sem történt volna, visszahajolt a számra. Szinte azonnal ugyanolyan hevesen kezdett el csókolni, mint ahogyan azt befejezte, a kezét pedig továbbra is a derekam bőrébe mélyesztve tartotta, hogy ellenálljon a nem kívánatos mozgásomnak. Nem tehettem róla, olyan dolgokat indított el bennem, amiket még én sem tudtam-és nem is akartam- kontrollálni. Tetszett, ha hozzám ért és egyszerűen eszemet vesztettem, ha a bőre a bőrömhöz ért, simogatott és új területeket fedezett fel rajtam, új élményeket adva ezzel nekem is.