Esküdj! /BTS-JK/

61.

- Szia - Köszöntött Jungkook egy nagy mosollyal, amikor belépett a nappaliba.

- Szia - Köszöntem én is vissza egy hasonlóan boldog mosollyal. 

Még mindig gőzöm sem volt, hogy hogyan érezzek az iránt, ami nem olyan régen lezajlott közöttünk egy beszélgetés formájában, de az egész napos, kertben üldögélős agyalás után arra jutottam, hogy nem fog érdekelni. Már természetesen érdekel, de nem fogok neki túl nagy feneket keríteni és félelmet mutatni Jungkook felé, mert félő volt, hogy ha én ijedten állok a dolgokhoz, ő is visszahátrál, mert nem akar még annál is jobban megrémiszteni. A fene vinné el azt a hirtelen jött jó szívét.

- Milyen napod volt? - Kérdezte aranyosan érdeklődve, majd közelebb sétált a kanapéhoz.

Lassan letette magát mellém és sóhajtott egy hatalmasat, utána pedig egy másodpercre lehunyta a szemeit fáradtan, mielőtt végül rám figyelt volna.

- Nem túl tartalmas - Feleltem nevetve. - És neked? - Kérdeztem vissza én is illedelmesen és kíváncsian.

- Egész jó - Válaszolt egy elégedett mosollyal az arcán. - És tudod, hogy mitől lehetne még jobb?

Kérdésétől kirázott a hideg és nem feleltem neki azonnal. Felvontam a szemöldököm és kicsit feljebb biccentettem a fejem, jelezve neki némán, hogy mondja. Jungkook egy mindent sejtető, féloldalas mosolyra húzta a száját, ami kissé elterelte a figyelmemet, de pár, sűrű pislogással ismételten a szemeire tudtam koncentrálni. Felhúzta az egyik lábát a kanapéra és teljes testével felém fordult, a kezét pedig feltette a karfára, hogy kényelmesen megtámassza magát. Baljóslatúan előrébb hajolt, mire én nyeltem egyet, de nem mozdultam. 

- Ha üdvözölnéd a vőlegényedet egy 'üdv itthon' puszival - Mondta a feltételt, amivel feldobhatom a napját még jobban, mint eddig volt.

Nyeltem egyet, de továbbra is tartottam a szemkontaktust vele, habár a pupilláim hatalmasra tágultak csodálkozásomban, szerintem a bőröm is elfehéredett, ellenben az arcom szép árnyalatban tündökölhetett. Megnyaltam az ajkaimat és vettem egy nagy levegőt, mielőtt előre dőltem volna. Jungkook mozdulatlanul várta, hogy saját magamtól dőljek hozzá közelebb és adjam meg neki azt, amire kért, anélkül, hogy bármire is kényszerítene. A szívem hevesen dobogott és a lélegzetem nehezen jutott el a tüdőmig, annyira melegnek és élhetetlennek tűnt. Lassan loptam a távolságot kettőnk között és cikáztattam a szemeimet Jungkook pillái és a várakozó ajkai között. A férfi már régóta csak az ajkaimra fókuszált, amit megnyaltam, hogy megnedvesítsem, mert úgy éreztem, teljesen kiszáradt attól, hogy azokon át szívtam be az éles levegőimet. Egy pillanatra megtorpantam, amikor már szinte éreztem a vibrálást a kettőnk szája között, annyira közel értem hozzá. Jungkook félig már lehunyta a szemeit, ahogy végig az ajkaimra figyelt és várakozott. Egy halvány mosolyt engedtem el és mivel játékos és teljesen jó kedvemben voltam, éppen hogy, de oldalra fordítottam a fejemet és a várva várt első csók helyett a szája szélére nyomtam egy aprócska puszit. Mosolyogva elhúzódtam, mire Jungkook is a fejét ingatva nevetett fel.

- Hát ez meg mi volt? - Kérdezte meglepetten, de ő is jókedvűen.

Megvontam a vállam és drámaian sóhajtottam egyet, miközben felemeltem a kezeimet és visszaejtettem magam mellé őket.

- Puszi - Válaszoltam. - Azt kértél, nem csókot - Magyaráztam és már alig bírtam visszafogni a nevetésemet.

Felálltam a kanapéról és már majdnem szökdécseltem a felvillanyozott kedvemben, úgy csoszogtam ki a nappaliból, hátrahagyva a leesett állú, hitetlenkedő férfit, a vőlegényemet. 

- MinJi! - Hallottam a nevetem a hátam mögül.

Hátranéztem és megláttam, ahogy Jungkook nevetve, de tettetett morcossággal lépked utánam. Elnevettem magam és gyorsabbra fogtam a lépteimet. Gyereknek éreztem magam, aki fogócskázik a barátaival, de nem bántam. Túl hamar felnőttem a velem történt incidens miatt, most akartam még egy kicsit gyermekies lenni, amíg lehetett. Hallottam, hogy mögöttem Jungkook is megszaporázta a lépteit. Őrülten rohangáltunk körbe a házban, és igyekeztem mindig olyan helyiségbe betérni, ahol volt mit megkerülni vagy volt mi mögé elbújni, hiszen tudtam, hogy a férfi sokkal gyorsabb és könnyűszerrel elkaphatna. Visítva menekültem, miközben  hangosan kacagtam magunkon és nagyon tetszett Jungkook hatalmas vigyora is, amivel szembe találtam magam néha. 

- Úgysem menekülhetsz! - Kiáltotta utánam, miután sikeresen kiszabadultam a sokadik szobából. 

Már nem tudtam hova menni, így tehetetlenül befordultam a szűk folyosón, a hátsó kert felé. Vigyorogva szaporáztam a lépteimet az üveg tolóajtó felé, hogy kiszabadulhassak a külvilágba. Bár ott volt a legkevesebb dolog, amibe kapaszkodhattam volna búvóhely gyanánt, már más lehetőségem nem akadt.

- Meg vagy! - Morogta halkan és nagyon jókedvűen a hátam mögött Jungkook.

Felsikkantottam, ahogy elkapta a derekamat és visszahúzott az ajtótól. Segítségkérően kapálóztam, hogy elérjem még a fogantyút, hátha bele tudok kapaszkodni és visszahúzni magam, de semmi esélyem sem volt. Jungkook átfonta előttem a karjait és szorosan magához ölelt hátulról, miközben hallatta a ritkán előbukkanó nevetését a fülembe, amitől még jobban kellett nevetnem. Annyira jó kedvem volt tőle, imádtam, ha így nevetett. Jungkook kicsit engedett a szorításán, de nem hagyta, hogy elmeneküljek megint, így még mindig a karjainak a fogságában tartva fordított maga felé. Tett egy lépést előre, mire nekem nem maradt más választásom, mint hátrálni egyet, hogy végül a falnak csapódjon a hátam, ezzel a férfi és a folyosó fala közé szorítva engem. Még mindig mosolyogtunk egymásra és hevesen vettük a levegőt, de már koránt sem annyira felszabadultan. Túl gyorsan változott a levegő kettőnk körül. Jungkook majdnem az egész testével nekem nyomult, hogy csapdában tartson és ne tudjak elmenni onnan, míg bal kezével a fejem mellett támasztotta a falat, hogy utamat állja, jobbjával pedig a derekamat szorongatta, hogy egy helyben tartson. Nyeltem egyet és megnyaltam a számat, ahogy visszahúzódott a mosolyom és már semmi más nem maradt, csak a koncentráció az engem figyelő, igéző, mélybarna szempár iránt. Már nem tudtam, hogy a sok rohangálástól vagy ettől a helyzettől van e, de a szívem úgy kalapált, hogy szerintem Jungkook mellkasára is átdobogott, úgy kijött a mellkasomból. Jungkook bal keze, ami eddig a falon volt, most egyetlen másodperc alatt túrt a hajamba és simított végig a tincsekben. Egy fél pillanatra megengedtem magamnak, hogy lehunyjam a szemem és élvezzem a kényeztető masszírozást, de aztán tovább figyeltem a férfira. Lassan lehajolt, mire én egy hatalmas levegőt vettem, aztán halkan kiengedtem a tüdőmből. Már olyan közel volt, hogy homályosan tudtam csak belenézni a szemeibe. Végigfutott rajtam a hideg és egyszerre levert a víz is, ahogy úgy gondoltam, eljött a pillanat, tényleg nincs menekvés. Jungkook félrefordította a fejét és még közelebb hajolt.

- Irány az ágy! - Suttogta az ajkaimra, de végül nem csókolt meg.

Halkan nevetve eltávolodott, mire én is vágtam egy vigyorgó grimaszt rá és játékosan megütöttem a vállát. Tettetett sértődöttséggel elsétáltam mellette, hogy eleget tegyek a kérésének és ágyba dugjam magam. Még nincs vége a napnak, ki tudja, mit tervez, ha egy ilyen kínálkozó alkalmat félbeszakított, holott ő akart mindent.