Esküdj! /BTS-JK/

56.

A nappaliban ültem és valami idióta sorozatot néztem, aminek az volt a száz valahányadik része, de az első is, amit én láttam. Nem ismertem senkit, nem tudtam, hogy mi a nevük, hogy ki kivel milyen kapcsolatban van vagy éppen ki dühös kire. Semmit nem értettem az egészből, de úgysem lett volna sokkal jobb választásom, mint ez vagy egy jósnő, vagy talán valami agysorvasztó mese, amit gyerekeknek szánnak, de annyira idióta, hogy én biztos nem engedném a saját gyerekemnek, hogy egy pillantást is vessen rá. Így hát maradt a remek szappanopera, ahol mindenki mindenkibe szerelmes, de közben mindenki mindenkire haragszik. Csodás. Unottan feküdtem a kanapén, lábaimat végignyújtva mind a három ülőkén, a fejemet pedig a karfára tettem, hogy megmagasítsam egy kicsit és kényelmesen lássam a tévét, bár nem lett volna nagy veszteség, ha nem látom. Csendben figyeltem a nehezen kimondató nevű nőt, amint flörtöl valakivel, miközben férje volt, akivel flörtölt az pedig valami nagy fej volt egy vállalatnál. Tök jó. Dráma, dráma hátán. Bár ha néztem volna az elejétől és tudtam volna, hogy miről is van szó, lehet, hogy még élveztem is volna. 

Sóhajtottam egyet és a próba kedvéért kapcsolgatni kezdtem a csatornák között. Jóslás, mese, jóslás, teleshop, sorozat, talkshow... rosszabbnál rosszabb, nekem már csak az volt a dolgom, hogy eldöntsem, melyik a legkevésbé szörnyű és azt nézzem. Végül csak ledobtam a távirányítót és Jungkook film kollekciójához sétáltam, hogy legyőzzem ezt a rémséget és valami kedvemre valót nézzek. Szemügyre vettem a kínálatot és jól megfontoltam a választásomat. Nézzek olyat, amit már láttam és biztos, hogy tetszett vagy válasszak teljesen ismeretlent, hogy ne tudjam, mi fog történni, de benne lesz a pakliban, hogy nagyon rossz film? Jaj, az élet nagy döntései. Végül random kihúztam egy tokot a sok közül és anélkül, hogy ránéztem volna a borítójára, egyből a lejátszóba dugtam a CD-t és visszahelyezkedtem az előző pozíciómba. Kényelmesen elfeküdtem, a fejemet pedig a karfára támasztottam. Beállítottam mindent a kapcsolókkal, amiket csak kellett, aztán letettem az irányítókat az asztalra, én pedig nézni kezdtem a kiválasztott filmet.

*Jungkook POV*

Beléptem és bezártam magam mögött az ajtót, ahogy azt szoktam. Lerúgtam magamról a cipőimet, amikért aztán halkan sóhajtva lehajoltam és szépen egymás mellé rendezve eltettem őket az útból. Besétáltam a nappaliba és egy mosolyra húzódott a szám, ahogy megláttam MinJi fekvő alakját. Nem tudtam, hogy alszik e vagy csak nagyon nem érdekli a film és ennyire laposakat pislog tőle. Halkan letettem a táskámat és kibújtam az öltönyömből, amit a kanapé támlájára dobtam út közben. Pár lépést tettem a lány felé, hátha érzékeli a jelenlétemet és megtudom, hogy alszik e vagy sem. Miután nem mozdult, mosolyogva megingattam a fejem és felvettem a távirányítót az asztalkáról és lehalkítottam a filmet. Akárhányszor filmezik egyedül, mindig alva találom itthon. Bár nem bántam, nagyon kedvelt tevékenységem lett őt alvás közben nézni, ahogy nyugodtan szuszog és a mellkasa lassan mozog fel és le. Az arca angyali volt és természetes, szinte kislányosan bájos, amikor elengedte magát és az igazak álmát aludta, habár a teste egy érett nőé volt, ezért is voltam gondban. A szája kicsit kiszárad, de még így is nagyon szépen ívelt ajkai voltak, amik telten várakoztak egy csókra. Önkénytelenül is megnyaltam a számat, ahogy egy kicsit tovább merengtem el a száján. Lassan leguggoltam mellé  és egyik kezemmel finoman és kifejezetten óvatosan végigsimítottam a haján. Válaszul csak egy hangosabb sóhajtást kaptam tőle, de nem ébredt fel. Mosolyogtam rajta egyet, aztán beharaptam az alsó ajkam, ahogy koncentráltam, hogy minél gyengédebben tudjak hozzáérni és a legkevesebb esélye legyen, hogy felriad. Ujjaim hegyeit a homlokához érintettem és lassan lesimítottam a haja vonalán, végig az arcán és az arcélén. Ott megálltam egy pillanatra és erősítettem a fogaim szorításán a számon, ahogy elgondolkodtam, a következő, fejemben járó lépés jó ötlet e vagy sem. Ám mielőtt tényleg gondolkodhattam volna, a kezeim előbb cselekedtek és vigyázva lecsúsztak a lány nyakára. Már cirógattam a nyakát, de nem élvezhettem ilyen tökéletesen a látványát a kezem alatt, így hát minden egyes kis másodpercét kiélveztem a szabadon felajánlkozó lehetőségnek. Kiengedtem az alsó ajkamat a fogaim közül és halkan eleresztettem egy sóhajt. Lehunytam a szemem és megingattam a fejem, ahogy az elkezdett megtelni oda nem illő gondolatokkal. Nem, ezt most nem szabad! Ujjaimmal lassan a tarkójára simítottam és a tenyeremet is rátapasztottam a nyakára, hogy immáron minden egyes bőrfelületemmel hozzáérjek, amivel éppen lehetett, még akkor is, ha az csak a tenyerem. Hüvelykujjamat felemeltem és az arcán húztam egy lágy csíkot. A lány vett egy mély levegőt és lassan pislogott egyet. Elmosolyodtam és kicsit bátrabban engedtem a karom súlyát a nyakára. MinJi lassan teljesen felébredt és vett egy mély levegőt. A tenyeremben éreztem, hogy egy kicsit felgyorsult a szívverése, gondolom az érintésemtől. Annyira tetszett, hogy ennyivel is így fel tudom csigázni, viszont aggódtam is emiatt, nehogy szívrohamot kapjon nekem, ha tovább megyek.

- Jungkook? - Lehelte fáradtan és kicsit rekedtesen a nevemet.

Szélesebben elmosolyodtam és egy kicsit mozdítottam a kezemen, hogy az ujjaim a tincseibe fúródjanak. Ahogy azt szerettem volna, MinJi szemei lehunyódtak egy pillanatra, ahogy élvezte a masszírozó érzést a fejbőrén. 

- Szia - Köszöntöttem halkan, amint visszanézett rám.

Az ujjaimat végighúztam a tincsein, majd visszatettem a nyakára. Ott párat köröztem az ujjaimmal, majd ismételten beletúrtam a hajába.

- Mikor jöttél meg? - Kérdezte egy halvány mosollyal, miközben élvezte a kényeztetésemet.

Tudom, hogy távol akartam maradni tőle, de annyira jó volt őt érinteni, sokkal jobb, mint a tudat, hogy távol tudom tartani magam tőle még egy kicsit. 

- Nem rég - Válaszoltam a kérdésére, még mindig mosolyogva és egy pillanatra sem hagyva abba a simogatását és a hajának a kényeztetését.

- Elaludtam - Közölte a nyilvánvalót aranyosan.

- Láttam - Nevettem fel halkan.

Nem akarom tovább játszani ezt az istentele játékot, amit magammal csináltam. Ha nem tudom türtőztetni magam, hát nem tudom, majd meglátjuk, hogy hogyan reagál az érintéseimre. Lehet, hogy nem is annyira félénk és nem is bántanám meg, ha kicsit begyorsítanék? Ha meg nem akarja, úgyis szólni fog, okos lány. Legalább nem szenvedek tovább a megvonástól.