Esküdj! /BTS-JK/

65.

Jókedvűen szökdécseltem lefelé a lépcsőn reggel, mivel nagyon jól aludtam és eléggé kipihentem magam. Korán mentünk ágyba tegnap este, legalábbis én, mivel Jungkook még dolgozott estig. Valamikor este nyolc óra felé mentem el zuhanyozni és feküdtem le, hogy már úgy várjam a férfit, aki azt mondta, hogy velem alszik aznap éjszaka is. Végül is nem tudom, hogy tényleg velem töltötte e az éjszakát, mert amikor még vártam rá, akkor bejött és közölte velem, hogy még van egy pár papírmunka, ami vár rá, hogy befejezze, ha nem akarja a hétvégére hagyni, és nagyon úgy tűnt, hogy semmittevős, munka nélküli szabadnapokat szeretett volna magának a hét befejezéséül. Mikor elaludtam, még mindig dolgozott, reggel pedig már nem volt mellettem, ha egyáltalán befurakodott mellém valamikor később. Ennek ellenére én nagyon sokat aludtam és teljes mértékben kipihentem magam. Felfrissülten és üdén léptem be az étkezőbe, ahol megtaláltam Jungkook-ot, kávézva, ahogy mindig is. 

- Jó reggelt! - Köszöntöttem őt egy halvány mosollyal.

Ő is rám mosolygott, de szinte csukva voltak a szemei, nagyon fáradt lehetett. Letette a kávés csészét az asztalra és kinyújtotta felém a jobb kezét, és egy kicsit ki is fordult az asztal lapja alól, hogy jobban hozzá tudjak férni, ahogy odamerészkedtem és bezártam kettőnk között a távolságot. Lehajoltam, Jungkook pedig felfelé nézett rám, miközben a jobb kezével a derekamat tartotta, hogy a kezei ne tétlenül feküdjenek az asztalon vagy az ölében, ahogy megkapjuk a reggeli csókunkat egymástól. Egyre természetesebb lett ez a módszer és nagyon is kedveltem ezt a köszönési formát. Már nem voltam zavarban és nem akartam megfulladni a gyönyörtől, akárhányszor a szám az övéhez ért, vagy éjszakánként mélyebb csókokban forrtunk össze. Hozzászoktam, bár még mindig repesett a szívem az ilyen alkalmakkor, már legalább nem fenyegetett a szívroham veszélye. 

- Hogy aludtál? - Kérdezte aranyosan, de a nyelve alig pörgött, mintha alig pár másodperce kelt volna fel, a szemeit pedig csak nehezen tarthatta nyitva.

- Én jól - Feleltem. - De te aludtál egyáltalán?

Jungkook egy szélesebb mosolyra húzta a száját és bólogatni kezdett, mint egy büszke kisfiú, aki elégedetten tudat valami dolgot, amit csinált. Én is elmosolyodtam és megingattam a fejem. Úgy éreztem magam, mintha már évek óta együtt lennénk és természetes módon aggódnék érte. Felemeltem a kezeimet és mind a kettőt az arcára tettem és még jobban magam felé fordítottam a fejét. Aggódva néztem bele a szemeibe, amik kicsit könnyesek voltak az erőlködéstől, hogy nyitva tartsa őket. Hüvelykujjammal lassan megsimogattam az orcáit és egy nem tetsző grimaszt vágtam rá.

- Mégis mennyit? - Kérdeztem rá az alvásra, hogy valójában mennyi idő telt el, amíg ő tényleg pihent.

- Hm - Hümmögött egyet gondolkodva és megrántotta a vállát. - Pár órát.

Megingattam a fejem és nagyon nem jókedvűen cöcögtem egyet a nyelvemmel. Jungkook felnevetett és a másik kezét is a derekamra tette, holott még a telefonja az ujjai között volt. Fordított rajtam egyet, hogy háttal legyek neki, aztán egy erősebb húzással a derekamon jelezte, hogy üljek le. Eleget adtam a kérésének és helyet foglaltam az erős combokon. Mély levegőt vettem és elmosolyodtam, ahogy a karjai átcsúsztak a hasamon, ott keresztezték egymást és erősen a mellkasához szorított. Homlokát a hátamnak támasztotta és pihent egy pár másodpercig, addig pedig ringatózott egy kicsit.

- Elég volt - Mondta, célozva arra a pár órára, amit alvással töltött.

Sóhajtottam egyet, de közben felnevettem.

- Végül is ki vagyok én, hogy megmondjam, mit csinálj? - Feleltem.

Nem akartam, hogy úgy érezze, hogy azzal, hogy teret engedett nekem és így bánik velem, gyökeres ellentéttel az apja nevelési szándékai ellen, majd anyáskodni vagy uralkodni akarok felette, vagy megmondani neki bármit is, hogy mit, hogyan csináljon. Nem akartam, hogy arra a döntésre jusson, hogy a megfélemlítés sokkal jobb, mert akkor egyáltalán nem merek beleszólni a dolgaiba.

- A menyasszonyom - Felelt a költői kérdésemre, belemorogva a hátamba.

Nyeltem egyet és egy újabb mosolyra húzódott a szám a válaszától. Megingattam a fejem és halkan felnevettem, közben pedig megsimogattam a karját, ami a hasamon átfonódott.

- Nem akarsz pihenni egy kicsit? - Kérdeztem, egy kicsit felbátorodva az aranyos választól, amit kaptam.

Nem akartam tolakodó lenni, csak jót szerettem volna neki.

- Hm - Hümmögött egy újabbat a hátamba és éreztem, ahogy kicsit rándul, ahogy valószínűleg vállat vont. - Megeshet.

- Reggeli után egy film? - Ajánlottam fel a lazítós programot, ami közben akár el is aludhat, de én sem unatkozom.

- Aha - Egyezett bele.

Elengedte a szorítását, végül teljesen eltűntek a karjai körülem. A szabadságot kihasználva feltoltam magam az öléből és a két lábamra álltam. Jungkook mosolyogva simított végig a hátamon, ahogy felálltam, majd visszaesett a keze az ölébe. Leültem a saját helyemre és enni kezdtem a reggelimet, ő pedig visszavette a kávéját a kezébe és egy újabb korttyal lepte meg magát, mert arra most igazán szüksége lehetett.

-------

- Ülj oda! - Mutatott Jungkook a kanapé legszélére, ahol mindig ő szokott ülni.

Felvontam a szemöldököm, hiszen nem értettem, mi értelme van hirtelen egy film erejéig helyet cserélni, mert a kép ugyanúgy néz ki akkor is, ha a jobb oldalamon ül. Mindegy, nem kérdőjeleztem meg, csak tettem, amit kért tőlem. Elhelyezkedtem a puha párnán, kényelmesen hátradőltem, a bal lábamat meg felhúztam, míg a jobbom ugyanúgy lógott lefelé. Türelmesen vártam, amíg Jungkook kiválasztott egy filmet és visszasétált a kanapéhoz. Sóhajtott egyet és a dívány másik végéhez lépdelt, amit nem értettem, mivel nem tettem semmi rosszat azért, hogy két embernyi helyet hagyjon közöttünk. Leült, végül egy hatalmas sóhajtással hátat fordított nekem és szép lassan lefeküdt a párnákra. A feje a jobb combomra érkezett, mire elmosolyodtam és lenéztem rá. Ő kényelmesen kinyújtotta a lábait és oldalra fordult, hogy tökéletesen lássa a tévét. Puha haja szétterült a nadrágomon, az arca pedig félig a combomba fúrva feküdt. Nem kérdeztem és nem mondtam semmit, csak felemeltem a kezem és óvatosan a hajára tettem. Végigsimítottam a selymesen lágy szálakon, aztán a tarkójánál már az ujjaimat is belefúrtam. Jungkook lehunyta a szemét és egy hangosat sóhajtott, ami a tudtomra adta, hogy legalább annyira élvezi ő is ezt a kis kényeztetést, mint amennyire én szoktam, ha ő csinálja. Elégedetten cirógattam a tincsei között és csavargattam a haját, míg a filmet néztük. Ahogy azt sejtettem, Jungkook-nak nem kellett több, mint tíz perc az elindított vígjátékból, máris egyenletesen és aranyosan szuszogott a lábamon. Adtam magamnak egy pár percet, amíg néztem az arcát, ami angyalian és pokoli kisfiúsan mutatta magát alvás közben. A szemei néha megrebbentek, ahogy álmodhatott valamit, az ajkai enyhén elnyíltak, ahogy azokon keresztül vette a levegőt. Az egész teste lenyugodott és elengedtek az izmai, de még így is tökéletesen kivehetők voltak a kiépített, erős muszklik mindenhol a testén. Beharaptam az alsó ajkam, ahogy elnéztem őt, mert nagyon aranyosnak találtam. Egyáltalán nem mondtam volna meg róla, hogy egy ilyen férfiről van szó, ilyen hátérrel és ilyen kemény munkával. Hihetetlenül aranyos volt így és akár több órán keresztül el tudtam volna nézni, ahogy alszik.