Esküdj! /BTS-JK/

49.

Lefeküdtem az ágyba és türelmesen vártam, hogy Jungkook is megérkezzen. Miután én lezuhanyoztam és lemostam a sok koszt magamról, mivel a kertben mezítláb járkáltam, mindent megfogdostam és mindenhez hozzáértem, aztán Jungkook vette birtokba az én fürdőszobámat, hogy ő is lemosakodjon. Hatalmas mosollyal az arcomon feküdtem a párnák között, mert hihetetlenül boldog voltam. Egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy ez nem egy álom, egy gyönyörű fikció, amit csak az agyam generált már a bezártság érzésétől és attól, hogy folyamatosan erről álmodtam és már valóságnak gondoltam. Viszont a fejemben csak az járt, hogy milyen gyönyörű volt a kert, milyen csodás a látványa igazából, anélkül, hogy egyetlen üvegajtó is közénk állt volna, hogy mennyire furcsa érzés volt a fű és a nedves, hideg föld a talpam alatt, amit már évek óta nem éreztem. Annyira mesébe illő volt, annyira megnyugtató és annyira felemelő. 

Vettem egy mély levegőt és megpróbáltam kissé visszahúzni a széles vigyort, ami kettészelte már az arcomat és bizseregve adta tudomásomra, hogy már ideje lenne pihentetni az arcizmaimat, ha nem akarom, hogy begörcsöljenek. Megnyaltam a számat és hangosan sóhajtottam egyet, aztán felemeltem a kezeimet, hogy kicsit kinyújtóztassam magam. Nem voltam elgémberedve, csak annyira jól esett a séta meg a kinti levegő, hogy úgy éreztem magam, mint még utoljára gyerekkoromban, amikor hatalmas távolságokat kirándultunk anyával az erdőben vagy a közeli turista utakon vagy csak körbe a háztömbökön és kellemesen elfáradtak a lábaim. Ledobtam a kezeimet magam mellé a takaróra és kényelmesen oldalra fordultam és elhelyezkedtem, felhúzott lábakkal egy kis gömböcben. Nem kellett sok, hogy meghalljam a hátam mögül a halk lépteket és a szőnyeg halk surrogását, ahogy Jungkook csendesen lopta a távolságot az ágy felé. Lassan beért a látószögembe és leült elém az ágyra, mivel az ő ágyrésze felé voltam fordulva. Az ablak nyitva volt és a függöny is annyira el volt húzva, hogy a holdfény annyira bevilágította a szobát, hogy a férfi arcát és alakját félhomályban láthattam. Most egy aprót mosolygott rám és bemászott a takaró alá. Kényelmesen elhelyezkedett, addig rugdosta a paplant, amíg úgy nem esett vissza rá, hogy nem gyűrődött be a lábai vagy valamije alá. Felém fordult, hogy immáron egymással szemben legyünk. A mellkasáig húzta a takaróját, jobb kezét az oldalára ejtette, a balját pedig a feje alá csúsztatta, hogy kényelmesen tudja tartani a fejét és így nézni rám.

- Hogy érzed magad? - Kérdezte halkan és aranyos hangsúllyal.

Újra visszakúszott a széles mosoly az arcomra, amivel eddig szenvedtem, hogy visszatartsam valamennyire. 

- Nagyon jól - Feleltem őszintén és hihetetlenül boldogan. - Köszönöm.

Jungkook is egy széles mosolyra húzta a száját és halványan bólintott egyet. Felemelte a jobb kezét, jelezve némán a kérését, hogy csússzak közelebb hozzá. Már nem nagyon izgultam, már nem valamennyire megszoktam a közelségét, sőt már élveztem is és tetszett is, ahogy ennyire lopta a távolságot és magánál tartott. Megnyaltam a számat és egy mély levegővétel után hátrébb toltam magamon a saját takarómat, hogy amint előrébb csúszok, ne akadjak bele a vékony paplanba. Na meg nem igazán akartam, hogy ahogy hozzábújok, a takaró begyűrődjön kényelmetlenül a testünk közé. Inkább szívesebben éreztem az ő izmos lábait, ahogy az enyémek köré fonódnak és melegen ölelik körbe az én bőrömet, hiszen ismételten csak egy alsónadrágban aludt mellettem, bár nem is hibáztattam, hiszen én is csak egy bugyiban és az átlátszó kis felsőmben voltam, ahogy mindig. Az egész testemet az övéhez nyomtam és akaratlanul is egy mély levegőt vettem az érzésre, amivel tovább préseltem magam a férfihoz. Jungkook a jobb kezét átvetette rajtam és ölelve magához húzott, a tenyerét pedig a hajamra tette és vagy csak simogatta vagy apránként beletúrva kényeztette a fejbőrömet. Arcomat félig az ágyneműbe, félig a mellkasába fúrtam és lehunytam a szemem, ahogy élveztem az ujjait a tincseim között átfutni. Mély levegőket vettem és elveztem, ahogy a frissen fürdött teste ontja magából a férfias és karakán illatot, ami bekúszott az orromba és addig szívtam a levegőt, amíg a tüdőm szúrva nem adta a tudomásomra, hogy nem tud befogadni több oxigént. Jungkook a száját a homlokom és a hajam vonalára tette és nem adott puszit csak ott pihentette a fejét a párnán. 

- Csak magadnak köszönheted, hogy kiengedtelek - Felelt a köszönetemre halkan, a hajamba beszélve.

- Hm - Hümmögtem válaszként és kérdésként egyszerre, hogy magyarázatot kapjak erre a kijelentésére. 

- Ha nem így állsz a dolgokhoz - Vett egy mély levegőt és hangosan, kicsit dörmögve kiengedte a bőrömre, ahogy elgondolkodott a mondaton, mégis hogyan fejezze ki magát. - Akár meghalt volna apám, akár nem, akkor sem engedtelek volna ki, nem lennék veled kedves.

- És most miért vagy az? - Kérdeztem vissza és belemosolyogtam a mellkasába.

Érezhette a mosolyt, mivel jobban megszorított egy pillanatra és halkan felnevetett. Egész hosszan beletúrt a hajamba és majdnem a tincseim végéig vontatta a kezét benne.

- Mert te is az vagy - Válaszolt. - Mivel elfogadtál, tetszik a felfogásod és az egész hozzáállásod és kedvelsz - Itt vett egy drámaian mély levegőt, mire felnevettem.

Ő is nevetett velem és már végre kaptam egy puszit a hajamba. Tetszettek ezek az apró gesztusai, ahogy próbált szoktatni a közeli érzésekhez, az ölelésekhez, a puszijaihoz és az érintéseihez mindenhol. Egyre csak tolta kifelé a határaimat és mindig újabb és újabb dolgokat mutatott nekem és újabb dolgokba engedett belátást, mégis figyelt rám és sose ment túl sokáig. 

- Remélem, hogy így is marad és nem fogsz elmenekülni tőlem - Folytatta halkan, kissé más hangnemben, kevesebb játékkal és jókedvvel.

- Mm - Ingattam a fejem nemlegesen a mondatára. - Amíg ilyen maradsz.

- Milyen? - Kérdezett vissza mosolyogva.

Megvontam a vállam és zavartan belefúrtam az arcomat a pólójába.

- Ilyen - Feleltem egyszerűen.

Jungkook felnevetett és bólogatott. Örültem, hogy nem firtatta tovább a témát, csak megértette a szégyenlősségemet és annyiban hagyta. Még szorosabbra húzta a karjait körülöttem és igazított a lábán is, hogy még jobban magánál tudjon tartani. Mind a ketten nevettünk és nagyon boldog voltam, hogy sikerült idáig eljutni, ahhoz képest, hogy hónapokkal ezelőtt hogy  indítottunk. 

- Aludjunk - Sóhajtott egyet Jungkook.

- Jó éjt - Értettem egyet vele, mert bár annyi adrenalin volt a testemben a szabadság miatt, hogy alig gondoltam a szemem lehunyására, de mégis fáradt voltam és ahogy Jungkook megemlítette az alvást, máris éreztem, hogy a szemhéjam nehezedik.

- Jó éjt - Válaszolt ő is és egy utolsó csókot nyomott a hajamba.

Úgy, ahogy voltunk, összegabalyodva, egymás karjaiban kezdtünk neki a pihenésnek.